~8. rész

Nem kapom a komikat :( Mindegy azért hoztam részt remélem tetszik... Jó olvasást!! :))  

-Elintézem. Zárd be ezt az ajtót és, csak akkor nyisd ki, ha szólok. –kilépett és én rögtön el is fordítottam a kulcsot a zárba. Leültem az ágy közepére, térdeim felhúztam, és a párnám szorongattam. Hallottam, hogy valami eltörött és némi tompa zajt is ki tudtam venni. 10 perc után lecsendesedett minden és Harry kopogtatott, hogy engedjem be. Futottam az ajtó felé és amint kinyitottam és belépett rajta a fiú az ijedségtől és a félelemtől átkaroltam őt és úgy húztam be a szobába. Csendbe öleltem őt, még mindig remegtem. Lassan mentünk egyre beljebb a szobába, majd mikor az ágyhoz értünk egy kicsit megemelt és felültetett az említett tárgyra. Óvatosan leszedtem derekáról a kezeimet és felnéztem rá.

-Te jó ég. Neked vérzik a fejed. –a bal szemöldöke felett volt neki egy nagy seb. –Gyere a fürdőbe, ezt le kell fertőtleníteni. –fogtam a kezét és húztam magam után, de nem nagyon akart jönni.

-Nem kell, ez csak egy kisebb vágás. –vette félvállról a dolgot.

-Kisebb vágás?? Láttad te, hogy mi van a fejeden?? Inkább gyere. –próbáltam megint húzni és most hagyta is magát. Beértünk a fürdőbe, ő leült a kád szélére én pedig kiszedtem a szekrényből a fertőtlenítőt és a vattát. Elkezdtem törölgetni a sebet amin kicsit felszisszent. Komolyan mondom, hogy ülve volt akkora, mint én állva.

-Egyébként mi történt?? –kérdeztem halkan miközben még mindig a sebét tisztítottam.

-Az amitől Louis félt. Gondolom megláttak veled. Ketten voltak, de lerendeztem. Nem hiszem, hogy visszajönnének. Amúgy bocsi, de eltörtem egy vázát és az egyik szemét azzal vágott meg. –magyarázta, de szerintem ő sokkal nyugodtabb volt, mint én.

-Ne törődj a vázával, úgy is utálom azokat a vázákat. És kész is. –utaltam a fejére. Elpakoltam a dolgokat és visszafordultam Harry-hez.

-Köszönöm. –mondta és felállt ezzel megint magasságot szerezve felettem.

-Inkább én köszönöm. –mosolyodtam el. Kimentem a fürdőből vissza a szobába. Már majdnem aludtam, mikor megérkezett és bemászott mellém ő is, úgy ahogy eddig voltunk.

Reggel kinyitottam a szemem, a nap már besütött. Körülnéztem, Harry sehol, az éjjeliszekrényen pedig egy pohár meleg kakaó volt. Megfogtam belekortyoltam, visszatettem és lementem körülnézni. Leérve a lépcsőről feltűnően hatalmas volt a rend. A váza, amit említett Harry, az tényleg hiányzott a helyéről, de még egy szilánk se volt a földön sem, sehol máshol.

-Harry, merre vagy?? –kiáltottam szét a házba.

-A konyhába. –jött a válasz. Lassan besétáltam a konyhába, ahol Harry háttal nekem állt és sütött (??) valamit. –Reggelire jó lesz a palacsinta?? –nézett hátra a válla felett. Oké nekem ez sok. Egy félmeztelen fiú akit tegnap óta ismerek itt áll a konyhámban és palacsintát süt. Ezt azt hiszem még emésztenem kell.

-Aha. Én… leülök a nappaliba. –mondtam bizonytalanul és már ott sem voltam. Szorgalmasan kezdtem nézni a TV-be egy mesecsatornát. Imádom az ilyen meséket. Eléggé elmerülhettem, mert már csak arra eszméltem fel, hogy egy tányér van az ölembe. Ja, és a Göndör ül mellettem és engem néz.

-Miért nézel?? –kaptam a fejem felé, hogy én is őt nézzem.

-Azt hittem, hogy hipnózisba ejtettek a mesék. –nevetett. –De a kérdésedre válaszolva most pont a gyönyörű szemeid. –zavarba ejtően nézett a szemembe és mosolygott. Nem tudtam hirtelen jobbat így megfogtam egy palacsintát és beleharaptam.

-Finom a palacsinta. Köszönöm. –nyeltem le az első falatot.

-Szivesen. –csak ennyit mondott és csendbe kezdtük együtt nézni a meséket.

Elég sok idő eltelt mikor megtörte a csendet. A semmiből jött kérdése váratlanul ért, és meglepett.