~20. rész

Hoztam a 20. részt. Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek Leyla kedves lány legyen, vagy inkább olyan "kígyó"... Komiba várom a válaszokat. :)) És mostantól fogok válaszolni a komikra, mert nagyon unatkozok. XD Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

-Semmi csak túlregáltam, mert eleve ideges voltam. Aztán el kellett mennem Niall-hoz. Bocs, hogy nem szóltam, de úgy sem engedtél volna ki a házból, nekem pedig ott kellett lennem vele. Tudod, hogy nagyon jó barátok lettünk és nemsokára megint kell mennem hozzá. –mondtam egy szuszra. Nem volt szívem bajba keverni Harry-t. Louis csak a fejét rázta. Nem értettem mi baja van most.

-Tudom, hogy hazudsz Liz. –mondta nyugodtan. Harry-re pillantottam és a megfeszült arcára. –De nem foglak faggatni. Tudom, hogy úgy se fogod elárulni. De jegyezd meg. Nem tudsz hazudni Liz. Sem nekem, sem másnak. –mondta nyugodtan, majd felállt és a konyhába ment. Harry megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, majd eltátogott egy köszönömöt. Egy elég gyatra mosolyt küldtem felé, aztán mentem a szobámba. Kipakoltam a tankönyveket amiket ma megkaptunk és ellenőriztem az órarendem. Nem is olyan rossz mint amilyennek elképzeltem. Levettem a sulis cuccom, majd egy másik farmert és egy pólót vettem fel. Szóltam Lou-nak és Harry-nek, hogy megyek Niall-hoz. Harry ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigyen el Niall-hoz, hogy tudják, hogy hol lakik, ha keresnének. Louis helyeselte a dolgot így kénytelen voltam Harry-vel menni.

-Nem is tudom mit kéne mondanom. Nem szoktam ilyet csinálni, de köszönöm. Komolyan. –mondta Harry, mikor már úton voltunk, ezzel megtörve a csendet.

-Én meg nem szoktam, olyat csinálni, amiért köszönetet kéne mondani és nem tudom, hogy miért pont most kezdtem el, szóval inkább nem mondok semmit. –morogtam neki.

-Fura vagy. –jelentette ki.

-Ha én fura vagyok, akkor te mi?? –kezdtem háborogni. Csak vállat vont. Pár percig azt hittem a normális Harry fog szállítani, de úgy néz ki a flegmához van szerencsém. Az út további része szerencsémre némileg csöndben telt. Csak annyit beszéltem, hogy mondtam, hogy merre kell menni.

-Megérkeztünk. –mondtam a ház előtt, ahol hirtelen lépett rá a fékre.

-Ez az?? –nézett a házra. Bólintottam. -Oké. Ígérd meg, hogyha haza akarsz jönni, akkor engem vagy Louis-t hívod.

-Ígérem. –forgattam a szemem.

-Hazudsz. –jelentette ki. Honnan fenéből tudják, hogy mikor hazudok??

-Oké, téged hívlak, vagy Louis-t. –forgattam még mindig a szemem. –Szia. –csaptam be az ajtót Harry pedig szitkozódni kezdett, hogy ne csapkodjam a kocsi ajtaját, vagy valami hasonló, de nem sokat hallottam belőle. Becsöngettem, mert a kopogásra nem nyitott senki ajtót. Egy mosolygós lány nyitott ajtót, akinek rögtön lefagyott a mosoly az arcáról, mikor meglátott. Fekete haj, kék szemek. Pont olyan, mint, ahogy Niall leírta. Nagyon szép lány.

-Szia. Kit keresel. –erőltetett egy műmosolyt.

-Szia. Niall-hoz jöttem. Gondolom te vagy Leyla. Lizbeth Gray. –nyújtottam neki kezet egy fülig mosoly mellett. Még mindig műmosolyogva fogott velem kezet, majd behívott.

-Niall, dárgám vendéged érkezett. –szólt be a konyhába Leyla, ami majdnem rögtön az előszoba mellett van. Niall már jött is.

-Szia Liz. Örülök, hogy átjöttél. –ölelt meg váratlanul. Miközbe megölelt a fülembe súgta hogy: „Segíts” Leyla nagy, szúrós szemekkel nézett rám. Niall beterelt minket a szobájába. Leyla elöl ment így meg tudtam kérdezni Niall-tól, hogy el-e mondta neki. Bólogatott és annyit súgott, hogy egy kis időt kér és fél, hogy szakítani akar. Rámosolyogtam egy olyan ”nyugi elintézem” pillantás kíséretében. Bent a szobába leültem Leyla mellé az ágyra.

-Niall kérlek hoznál nekem valamit inni?? Nagyon megszomjaztam. –mosolyogtam rá. Vette a lapot, bólintott és kiment.

-Veled csókolózott?? –tért rögtön a lényegre. Nem nézett rám, csak semlegesen bámult maga elé.

-Nem. Niall nagyon jó barátom, de soha semmi több. Tiszteletben tartom, hogy van valakije akit szeret.

-És, ha nem lenne??

-Niall tiszta szívből szeret téged és az a csók nem jelentett neki semmit. –ráztam a fejem.

-Nem az első alkalom volt. 2 év alatt ez már a negyedik. Kétszer már elhagytam, de túlságosan szeretem őt és nem bírom nélküle, de nem tudok benne megbízni. –kezdett el sírni. Oldalról átölelve vigasztaltam őt, majd ő is visszaölelt.

-Jó bemutatkozás. Az első 3 percben már a válladon sírok. –húzódott el, könnyeit törölgetve.

-Igazából ezért vagyok itt. –kuncogtam mire őneki is egy kóbor mosoly jelent meg az arcán.

-Ott voltál, mikor…?? –kérdezte a fél mondatot, de én pontosan tudtam mire gondol.

-Nem. Sajnos egy nem kívánatos személlyel voltam. De este 10-kor hívott fel, hogy hülyeséget csinált, én pedig rögtön jöttem. Mikor ideértem Niall sírt, de nem tudtam mi baja volt, aztán mesélt el mindent.

-Sírt?? –döbbent meg.

-Mint egy szegény kisfiú. Nagyon bánta ami történt. –gondoltam vissza a tegnap estére. –De megvigasztaltam őt, hogy nem ő volt az egyetlen aki hülyeséget. –nevettem fel kínomba.

-Mért még ki?? –kérdezte ő is nevetve.

-Azt hiszem én. Megcsókolt az Ördög én pedig hagytam neki. –sóhajtottam nagyot.

-Hmm… Ez izgalmasan hangzik. –mosolygott rám.

-Hát mit szólnál, ha holnap elmennénk valahova ketten?? Mondjuk sétálni, vagy valami. Én most megyek.

-Jó ötlet. –egyezett bele a tervembe.

-Megbocsájtasz Niall-nak?? –kérdeztem, mikor felálltam mellőle.