~16. rész

Meghoztam a 16. részt. Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

Kinyitottam az ajtót és egy csomagot kaptam. Fura mivel nem vártam csomagot. Bevittem és leültem vele a kanapéra, majd kinyitottam.

Egy ruha volt benne és kicsi kártya, amire az volt írva hogy:

 „G.-től. Alig várom, hogy lássalak benne.”

10 percig azon gondolkodtam, hogy ki a fene lehet az a bizonyos „G”. Miután nem jutottam semmire és meguntam a gondolkodást,  jobban szemügyre vettem a ruhát. Szebb volt az összes többi ruhánál, amit az anyám küldött... De nem vehetem fel. Nem vehetek fel úgy egy ruhát, hogy nem is tudom kitől, vagy honnan van. Bár fájó szívvel, de visszatettem a gyönyörű ruhát a dobozába és elraktam a szobámba, hogy senki ne találja meg. Elkezdhettem gondolkodni, hogy hova lettek a fiúk, hiszen nem mondták, hogy elmennének. Biztosan valami dolguk volt. Mire felálltam, hogy kimegyek a konyhába és elmosogatok, megjöttek a fiúk. Vagyis, csak egy fiú.

-Szia. Hol hagytad a többieket. –köszöntöttem Liam-ot rögtön egy kérdéssel.

-Majd jönnek. Ma nem alusznak itthon, de lehet, hogy holnap se. –mondta miközben lerúgta a cipőjét és levette a kabátját. –Menj aludni. Én is megyek. –és én csak néztem őt elvont szemöldökkel. Rápillantottam az órára.

-6 óra van. Ilyenkor akarsz aludni menni??

-Akkor ne menj aludni. Én megyek. És kérlek szépen tegyél kivételt a mai nappal és ne kötözködj. –vonszolta magát, mint egy zombi.

-Kérsz valami vacsorát?? –kérdeztem tőle mielőtt bement volna a szobájába.

-Nem, köszi. –tűnt el az ajtó mögött.

Megint egyedül voltam. Nem tudok semmit csinálni és mindig unatkozok és most, hogy nincs itt a két mókamester, csak még jobban unatkozok. Csak most döbbenek rá, hogy Mr. Menthetetlenül Komoly tényleg lekapcsolta magát. Beültem a TV elé és találtam valami jó kis filmet, amit addig néztem, amíg el nem aludtam. Hajnali 3 körül ébredtem fel a kényelmetlen kanapé miatt. Felsétáltam a szobámba és aludtam tovább. Reggel-mint később kiderült fél 2-kor- Niall-tól kaptam ébresztőt.

-Mit keresel itt?? –kérdeztem rettentő ”kedvesen”.

-Megbeszéltük, hogy 1-kor idejövök. Nem rémlik??

-De, persze. Legalább nem fogok unatkozni. –nyújtózkodtam nagyot.

-Na, de akkor gyerünk ki az ágyból. –fújt riadót a Szőke szörnyeteg, aki felkeltett édes álmomból.

-5 perc??

-Lent várlak. Ha 5 perc múlva nem leszel lent… jön a hidegvíz. –azt hiszem arra a nevetésre szokták mondani, hogy ’gonosz kacaj’.

-Louis, merre van Harry?? Kezdek aggódni miatta. Azt mondtad ma délután már hazajön. –lógtam Lou nyakán ahelyett, hogy készülődnék a bálba, de tényleg nagyon aggódtam, mert senki nem tudott róla semmit.

-Nem tudom, Liz. Hidd el nem lesz semmi baja, de inkább menj a dolgodra, mert másfél óra múlva itt van érted a gyerek és te pedig még mindig melegítőbe vagy. –bosszankodott.

-Jól van megyek. Addig főzz nekem egy kávét. –morogtam. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, begöndörítettem a hajam, felraktam a sminket, előszedtem a cipőmet és a ruhám. Maradt fél órám ezért gyorsan felvettem a ruhám és a magassarkúmat. Lesiettem a lépcsőn, hogy legyen időm még meginni a kávémat. A konyhában a kávém az asztalon volt és Louis pedig sütött valamit. Rossz volt nézni, hogy mit csinál. Odaálltam mellé a poharam pedig letettem a pultra magam elé és párszor belekortyoltam. Mondtam neki, hogy mit csináljon, de ez a tökkelütött meggyújtotta a konyharuhát. Elkezdett ott ugrálni, hogy a víz alá juttassa az égő anyagot, de rám nem figyelt és egy szép kézmozdulattal kiverte a kezemből a kávémat. Természetesen a maradék kávé a ruhámon landolt. Ütöttem szegényt, kiabáltam vele pár percig, aztán eszembe jutott valami.

-’G.’ nem tudom ki vagy, de imádlak. –motyogtam magamnak és futottam fel, hogy fel tudjam venni a ruhát. Hát ’G.’ tudta a méretem. Abban a másodpercben amint rajtam volt a ruha, dudáltak. Megjött Niall. 

(Mit gondoltok, ki lehet 'G.' ??)