~26. rész

Megjöttem!! Továbbra is jön minden nap a rész, mint eddig. (persze csak ha nem közbe valami) Itt az Ígért rész, próbáltam hosszúra írni :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! :))

-Liz megyünk. –ragadta meg a kezem Louis. –És most nem vagyok kíváncsi a hisztidre. –nézett rám szigorúan. Feldúltságát látva csendben tűrtem, hogy kivezessen a házból és beültessen az autóba. Hátul összefont kezekkel, duzzogva figyeltem, ahogy a két fiú beszáll előre és Louis indítja a kocsit.

-Hány óra. –kocogtattam meg Harry vállát motyogva. Kezembe adta a telefonját, hogy nézzem meg az időt. Felnyitottam, de nem csak az időt láttam, hanem volt egy kisüzenet is rajta. „Most inkább ne beszélj, mert mindjárt robban…” Tartalmas lényegre törő mondat volt. Visszaadtam a telefont ami 4 órát mutatott. –Louis tegyél ki. –jelentettem ki. Sóhajtott egyet, de úgy tett, mint aki meg sem hallott. –Nem hallasz?? Azt mondtam tegyél ki. –mondtam ezúttal kötöszködőbben. Harry összehúzta a nyakát felkészülve a háborúra. Már megint úgy tett, mintha nem hallana. –Ha nem állsz meg azonnal, kiugrok a kocsiból. –mondtam teljesen komolyan. Olyan hirtelen fékelt le az autó, hogy azt hittem kirepülök a szélvédőn. Louis dühösen szállt ki az autóból, majd feltépte a hátsó ajtót is, ahol én ültem. Kiszálltam és szembeálltam vele.

-Te direkt szórakozol velem?? –ordítozott végig velem egy nem túl forgalmas utca közepén. –Ric ki akar nyírni, te meg egyenes belesétálsz a csapdába. Még te vagy megsértődve, ha kiakadok, mikor az ellenség ágyába látlak?? Nem érted meg, hogy nem akarok elveszíteni még egy valakit, aki fontos egy kicsikét is?? –üvöltött és a szemében, mintha könnyeket láttam volna. Semleges tekintettel néztem rá, majd az időközben megjelenő Harry-re pillantottam, aki Lou mögül rázta a fejét, hogy inkább ne mondjak semmit. Nyeltem egyet majd megszólaltam.

-Harry gyere velem. Sétálni akarok. –fordítottam hátat neki és vártam, hogy Harry jöjjön utánam. Csapódott az autó ajtó, majd megjelent mellettem a várt személy. Pár utcáig csöndben sétáltunk egymás mellett.

-Ezt nem kellett volna. –jelentette ki. Nem értettem mire céloz és kezdtem elgondolkodni Louis mondatain is.

-Hogy értette azt, hogy nem akar elveszíteni még egy valakit?? –néztem a cipőm orrát.

-Louis-nak veled együtt 5 testvére volt. Már csak 1 van neki. –hirtelen, mintha belém hasított volna valami. Meghaltak volna?? Ric… Ki az a Ric. Zayn is vele beszélhetett.

-Ezt, hogy érted?? –kérdeztem félve, reménykedve, hogy más lesz a válasza, mint amire én gondoltam.

-Úgy, ahogy gondolod. Meghaltak. Ric megölette őket. Tudta, hogy Louis-nak egyetlen gyenge pontja van. A húgai.

-De miért?? –kezdett megtelni könnyel a szemem. –Ki az a Ric?? –Harry a fejét rázta, hogy ezt nem fogja velem megosztani. –Azt mondjátok, hogy meg fogok halni és nem árulod el, hogy miért. –fordultam vele szembe és sikoltozva ütöttem a mellkasát. Könnyek szántották az arcomat és csak doboltam Harry-n az ökleimmel, amit aligha vehetett észre. Elkapta a kezeimet és lefogta őket, majd magához szorított. Nem tudom, hogy ez az egész egy lefogási módszer volt, vagy ölelés akart lenni. Lassan beletörődtem, hogy nem tudok mozogni és ott, ahol eddig ütöttem, most odanyomtam az arcom és csendben zokogtam. Leengedte kezeimet, lehajolt, a térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Dejavu érzésem volt. Csak most más volt a személy és a helyszín is, mint délelőtt.

-Haza viszlek. Nem lesz semmi baj. Ígérem. –bár tudtam, hogy messze nem ilyen egyszerű az egész, de mégis hittem neki.

-Nem akarok hazamenni. –suttogtam. Először gondolkodott valamin, majd bólintott egyet és elindultunk valamerre. Szép lassan álomba merültem karjai között. Már csak arra eszméltem fel, hogy egy puha ágyba vagyok és valaki takart be, aki nagy valószínűséggel Harry volt, de a szemem nem nyitottam ki. Megpuszilta a homlokom és mégegyszer megigazította rajtam a takarót.

-Szép álmokat Szépségem. –suttogta. Miután becsukódott az ajtó próbáltam elaludni, de nem ment. Fél óra után meguntam és kinyitottam a szemem. A hely idegen volt. Kisétáltam a szobából, ami a nappalira nyílt. Ez a hely már ismerős volt. Louis-ék háza. Harry rögtön elmosolyodott és maga mellé intett a kanapén. Lassan odacsoszogtam és melléültem. A lábaimat felhúztam, ő pedig átkarolt a hátulról, úgy húzott magához.

-Az egész napot végig aludtam. Nem tudok aludni. –panaszkodtam neki. Síri csend volt mindenhol.

-Akkor mesélhetnél mi volt délután Zayn barátoddal. –mondta megvetően.

-Élvezed?? Mindig ugyan azt csinálod. Ahányszor közelebb engedlek magamhoz, elszúrsz mindent a hülye megjegyzéseiddel. –ráztam le magamról a kezét. Szemébe néztem, de nem tudtam kivenni semmit belőle.

-Van egy rossz hírem. –mondta hallgatása után. Mi lehet még a mostani helyzetnél is rosszabb. –Anyukád felhívott. Először nem vettük fel, de a 5. hívás után Lou felvette. A tanárod felhívta őt, hogy beteg vagy. Lou jobb ötlet hiányába azt mondta, hogy alszol és a barátod. Aztán bemutatkozott az én nevemmel. –nevette el magát. –Azután anyukád azt mondta, hogy ne menj holnap suliba, ha beteg vagy, mert holnap meglátogat. –azt hiszem az arcom színe hasonlított egy hófehér faléra. Anya idejön?? És Harry a barátom?? Ne. Ezt nem fogom kibírni.

-Kérlek mondd, hogy csak hülyéskedsz. –néztem rá. Megrázta a fejét. –Már csak ez hiányzott. –hajtottam le a fejem.

-Ugyan. Csak kibírsz egy napot. –próbált jobb kedvre deríteni, de ezzel ő most próbálkozhat. Lődd le a rossz hír hozóját. Gondoltam magamban. Nagy levegőt vettem. Tanácstalan voltam. –Habár, ha jobban belegondolok és, ahogy téged és Louis-t elnézem… Az anyátok, csak rosszabb lehet. –állapította meg.

*******************

-Azt hiszem megjött. Louis menny be a szobába és ki ne gyere. Harry ülj le a nappaliba és legyél olyan mint egy jó gyerek. Liam pedig, ha hazamer jönni kiherélem. –osztottam ki a fiúkat a helyükre.

-Jólvan. Nyugi és inkább menj ajtót nyitni. Ja és tűnj betegnek. –szólt utánam Louis és becsukta az ajtaját. Kicsit összeborzoltam a hajam és a kezembe kaptam egy papírzsepit, amit egy kicsit meg is gyűrtem. Ajtót nyitottam és anya rögtön megölelgetett.

-Jajj kicsim. Ugye nincs nagy bajod?? Voltál már orvosnál?? –na igen… Anyu mindig 10-esével teszi fel a kérdéseket.

-Csak egy kicsit megfáztam. –szipogtam és orrot fújtam, mint aki tényleg beteg. Bementünk a házba anyu levetette a cipőjét és a kabátját. Lassan besétáltunk.

-Nahát ez a ház tényleg szép. –nézett körbe. –Merre van a nappali?? –fordult felém én pedig mutattam a kezemmel balra. Besétáltunk a kanapén pedig háttal ült nekünk Harry. Megköszörültem a torkom és olyan gyorsan ugrott fel és jött elénk, mint a villám.

-Jónapot Mrs. Gray. Harry Styles, a lánya barátja. Tegnap már beszéltünk. –nyújtott kezet anyámnak. Érdekes arccal végigmérte párszor, majd elfogadta a gesztust.

-Hívj nyugodtan Lily-nek. –mosolygott anyám. Megnyugodtam, hogy nem lesz ellenséges. –Üljünk le. –célzott a kanapé felé. Anya leült az egyik fotelba én a kanapéra Harry pedig szorosan mellém és még át is karolta a hátam. Anyu kérdezgetett Harry-ről. Nem sokat, de mesélt, aminek a 90%-a hazugság lehetett. Kérdezgetett tőlem, hogy milyen London és, hogy tetszik a suli. Mondtam minden szépet ő pedig elégedve bólogatott. A ”nagy” beszélgetést a csengő zavarta meg.

-Hagyd, majd én kinyitom. –mondta anya, mikor felállni készültem. Visszaültem Harry mellé. Anyu már egy ideje kint volt, majd besétált és mellette jött… Zayn?? –Lizbeth a fiatalember azt állítja, hogy a barátod. –nézett az anyu zavarosan rám, majd Harry-re. Harry idegesen felpattant mellőlem és fújtatva közeledett Zayn felé. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Harry!! Kérlek ne!! –fogtam meg a kezét és kiáltottam rá. Anyu megszeppenve nézett minket. –Zayn most menj el!! –parancsoltam rá határozottan. –Majd máskor beszélünk. Szia. –mondtam neki és közben Harry-t próbáltam megakadályozni, hogy ne essen neki. Zayn megfordult és kisétált az ajtón. Anyu kapkodva vette a levegőt. Sosem bírta jól a feszültséget. Harry nagy nehezen leült, anyu pedig magyarázatot várt tőlem.

-Ez mi volt?? Ki volt ez a fiú??

-Ő Zayn volt és nem bírják egymást Harry-vel, azért csinálta ezt az egészet. –próbáltam elfogadható magyarázatot adni. Akkorát nem is hazudtam. Anyu bólintott. Elindultunk vissza, hogy leülünk, de anya megkérte Harry-t, hogy menjen ki vele, hogy csináljanak nekem teát. Mikor kiértek és azt hitték, hogy nem hallom őket anya rögtön egy kérdést szegezett Harry-nek.

-Szereted a lányom?? –nem kerülgette a kérdést, hanem a dolgok közepébe vágott és megkérdezte. Egy kis hatásszünet után Harry válaszolt.