~23. rész

Amint látjátok van új fejlécem amit köszönök szépen Katherine Mccall-nak!! :* Nem is írok többet, remélem tetszik, komizzatok!! Jó olvasást!! 

Ablaktörés hallatszódott fentről és két lövésszerű hang. Harry egy tized másodperc alatt felpattant és futott az ajtó felé.

-Maradj lent!! –kiáltott mutogatva, hogy maradjak itt. 10 percig bírtam, de miután csend volt felmentem. Az ajtó le volt hajtva így, csak nehezen tudtam felmenni, de megbirkóztam vele. Kinyitottam Hazz szobájának ajtaját és nem várt dolog tárult a szemem elé. A fekete hajú fickó, akit korábban láttam fegyvert fog Harry-re, aki ki van kötözve egy székhez.

-Tudod Harry. Eddig béke volt. De most… Sok minden fog változni. És most mondd el hol van a ribanc, vagy kiloccsantom az agyad. –az első mondatokat higgadtan, de az utolsó mondatot ordítva közölte. És rögtön észre is vett. –Na végre, hogy előjöttél hercegnő. –mosolygott rám.

-Nem megmondtam, hogy maradj ott?? –nézett rám Harry és szemében idegesség, bosszússág, méreg és még nem is tudom mi volt. Összerezzentem, ahogy közeledni kezdett felém.

-Zayn Malik hölgyem. –állt meg előttem és vigyorral az arcán megfogta a kezem és megcsókolta azt. Kirántottam az ujjai közül a kézfejem és magam mögé szúrtam.

-Akár Malik, akár nem. Senki ne csókolgassa a kezem, aki fegyvert fog egy barátomra. –elismerően füttyentett egyet.

-Nem csak gyönyörű, hanem bátor is. Így már értem mi fogott meg benne Hazz. –fordult hátra. Már azon a ponton voltam, hogy még egy ilyen megszólalás és felképelem. –Na szóval. Elárulod a neved?? –kérdezte magához mérten kedvesen.

-Nem. –vontam meg a vállam. A háttérbe Harry jó mulatott Zayn próbálkozásain.

-Még nevetsz Styles?? –emelte fel a hangját.

-Bocs, de… ezt még nálam is szánalmasabban csinálod. –vigyorgott büszkén. A helyzethez képest feltűnően jó kedve volt. Gondolom az időt akarta húzni, hátha időközben megjönnek Louis-ék.

-Oké emberek indulunk. És te is jössz velünk. -mutatott rám.

-Azt elfelejtheted. –fontam össze magam előtt a kezem.

-Nem nem. Te felejtheted el ezt a stílust. –kezdett rángatni maga után.

-Ha hozzámersz nyúlni a szart is kiverem belőled Malik!! –ordítozott Harry, amin az ottlévők, csak nevettek. Amíg ők jól érezték magukat, én addig szökési tervet kíséreltem meg. Középsőn rúgtam Zayn-t és futni próbáltam, de nem úgy sült el, ahogy a filmekben. A két bal lábam miatt, már a második lépésnél a földön voltam elterülve, azután minden elhomályosodott, majd sötét lett.

Mikor felkeltem a puha ágyban feküdtem egy idegen helyen. A szoba ablakán a felkelő nap látszódott. Felálltam az ágyból és az ajtó felé mentem. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Sehol senki. Lépcsőt láttam meg lefele, így csendben lementem. Sehol nem találtam a kijáratot és, csak futkároztam a házban, amíg szó szerint összefutottam Zayn-el.

-Felébredtél hercegnő?? –mosolygott féloldalasan.

-Hol vagyok, és miért vagyok itt?? –kérdeztem morcosan.

-Te sem feleltél az én kérdésemre. Hogy hívnak?? –mosolygott még mindig.

-Liz. Hol vagyok?? –kötekedtem.

-A házamban.

-Bántani fogsz?? –hátráltam egy lépést homlokráncolva.

-Miért akarnálak bántani?? Megnyugodhatsz nem lesz semmi bajod, amíg itt vagy. –mosolygott most megnyugtatóan. Kifújtam a benntartott levegőt.

-Akkor miért nem mehetek haza?? –kérdeztem kétségbeesetten. –Haza akarok menni. –nagyon régen sírtam, de most zokogni kezdtem. Túl sok volt ez nekem. Az elmúlt egy hét feszültsége és a mostani dolog, hogy nem engednek el, kitört belőlem. Zayn meglepődött és átkarolva engem nyugtatgatni próbált.

-Csss… Nyugodj meg. Én nem vagyok szörnyeteg. Ha nem akarsz itt maradni hazamehetsz. –simogatta a hátam és puszilgatta a fejem búbját, de én csak a mellkasába temetve arcomat sírtam.