~19. rész

Hoztam a részt. Nem lett a legjobb, de igyekeztem. Remélem tetszik. Jó olvasást.

Odamentem az ajtóhoz bekopogtam és egy kisírt szemű Niall nyitott ajtót.

-Mi baj?? –léptem mellé és átkaroltam. Szegény rögtön elkezdett sírni. Mit csinálhatott amitől ennyire kibukott??

-Elcsesztem Lizie. –pityergett. –Én tényleg nem akartam.

-De mit?? –simogattam a hátát, hogy nyugodjon meg. –Gyere menjünk be a szobádba, ott elmeséled. –irányítottam őt a szoba felé.

-É-én… M-megcsókoltam Hannah-t. –nézett maga elé, mikor már bent voltunk a szobába. –Hogy lehetek ilyen hülye?? Ezt nem fogja megbocsátani. –temette az arcát a kezébe.

-De hát ez csak egy csók volt. Gondolom nem jelentett neked semmit. Biztosan nem fog ezért szakítani veled. –próbáltam lelket önteni az elsavanyodott fiúba.

-Leyla-nál már az utolsó utáni esélyemet játszottam. –suttogta.

-Ó. Ezt nem tudtam. –lepődtem meg.

-Most elítélsz?? –emelte rám nagy, vörös szemeit.

-Tudod, hogy te lennél az utolsó. –öleltem meg.

*** 

-Lizie, Lizie. Kelj fel. –suttogott Niall és a vállam rázta.

-Fennt vagyok. –nyitottam ki a szemem. –A fenébe, de nem otthon. –pattantak fel az ágyról.

-Elaludtunk. –jelentette ki, úgy mintha nem tudnák róla. Vetettem rá egy olyan ’nem mondod??’ pillantást, majd felnyitottam a telefont, hogy hívjam Fred-et mivel ma be kell menni suliba és nem lenne tanácsos az első nap késni. A telefon bekapcsolt és 37 nem fogadott hívásom volt. Természetesen mind a fiúktól. Legközelebb, ha elmegyek akkor felhív 50x?? Kezdem unni, hogy sehova nem mehetek, de még a boltba sem. Nem foglalkozva a hívásokkal, telefonáltam Fred-nek. Mint általában 2 perc után már itt is volt. Niall-al megbeszéltük, hogy a suliban találkozunk. Még volt egy órám beérni, ezért bele kellett húznom. 

***

-Biztos ne vigyünk haza?? –kérdeztem Niall-t, mikor a suli előtt vártuk az autót.

-5 percre lakok a sulitól. Nem kell hazavinni. –nevetett. Megjött az autó. –Én megyek. És köszönöm még egyszer, hogy tegnap este eljöttél.

-Ugyan. Nem kell megköszönnöd. Szia. –intettem és beszálltam a hátsóülésre. Pár perce mentünk és már csörgött is a telefon. Komolyan gondolkodtam, hogy el kéne ásni a készüléket. Niall hívott. Mit akarhat?? Előbb beszéltünk.

-Igen?? –szóltam bele.

-Liz, mit csináljak?? Hazaérkeztem és itt van Leyla apukájának kocsija a ház előtt. Tuti itt van ő is. Most menjek be?? –hadarta megállás nélkül.

-Nem csak 2 hét múlva jön??

-De igen, de lehet valami közbejött és hazajött hamarabb. Vagy nem tudom.

-Menj be. Azt ajánlom mondj is el neki mindent. Később átmegyek, de most haza kell mennem.

-Köszi. Majd várlak. Szia.

-Szia. –elköszöntem és vártam, hogy hazaérjek. Otthon pedig következett a vallatás. Még be sem léptem az ajtón Louis már a nappaliba irányított, ahol Harry ült. Ő is leült és kérdezett.

-Mi történt tegnap este és hol voltál?? –kérdezte és várta a válaszom kissé dühös tekintettel. De ránéztem Harry-re is aki kérlelő szemekkel bámult rám, hogy ne mondjak semmit. Mit kéne mondanom?? Elmondani az igazságot, ami miatt Harry nem is tudom mit kapna, vagy hazudni Lou-nak és csak a story felét mondani el, és ki hagyni belőle Harry-t. De viszont, abból nekem semmi jó nem származna.