~18. rész

Hoztam a 18. részt. Sajnálom, de holnap nem tudok részt hozni... :// Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

Az ördöggel csókolózok a bál közepén. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de amint észbekaptam elhúzódtam.

-Mit művelsz?? –kapkodtam a levegőt. Kezem a mellkasán volt, hogy távol tartsam magamtól.

-Miért, neked minek tűnt?? –kérdezett vissza. Az az átkozott mosoly…

-Egy barom vagy

-Ezt mondtad már párszor. –nevetett ki.

-Haza akarok menni. –durcáskodtam.

-Hazaviszlek. –fogta meg a kezem és kezdett húzni a bejárat felé.

-Engedj el tudok menni magamtól is. –rántottam ki kezem az ujjai közül.

-Ezt is hallottam már. –mire kezdeném megkedvelni őt, addigra képes megint olyan hülye lenni, hogy utáljam.

-Inkább fogd be. –sóhajtottam lemondóan. Csodálkoztam, de megfogadta a tanácsom és az autóig meg sem szólalt. Kinyitotta nekem a nagy fekete kocsi ajtaját, én pedig beszálltam rajta. Elindultunk és a csendnek lőttek.

-Én nem értelek Liz. –sóhajtott, de beszéd közbe végig az utat figyelte. –Egyszer jól érzed magad velem, aztán meg már megint utálsz. Vagy tévedek?? –értetlenkedett.

-Én nem értelek Harry. –ismételtem gúnyosan a beszédstílusát, csak én közbe végig őt figyeltem. –Egyszer kedvellek és jól érzem magam, aztán váltasz seggfejre és eléred, hogy megint utáljalak.

-Szóval kedvelsz?? –vigyorgott, mint általában.

-Most nem. –kulcsoltam össze magam előtt a kezem.

-Megint seggfej voltam?? –kérdezte, mintha nem tudta volna a választ, de a vigyor elmaradhatatlan volt.

-Most is az vagy. –böktem neki oda. Kinevetett.

Az úton nem beszélgettünk többet. Megérkeztünk ő kiszállt és elindult a házba. Vártam, hogy kinyissa nekem az ajtót, de tett rá magasról. Csapkodva szálltam ki az autóból és viharoztam el mellette így hamarabb beértem a házba és az orra előtt becsaptam az ajtót. A csapkodásra Louis jött ki a szobából a nappaliba ahol, úgy állított meg, a lépcsők előtt, hogy elkapta a kezem.

-Mi a baj, miért csapkodsz??

-Kérdezd a seggfejet. –mutattam az ajtón behaladó fiúra. Felfutottam a lépcsőn, de ott ahol már nem láttak, ott megálltam és hallgatóztam.

-Mit csináltál már megint. –sóhajtott Lou higgadtan.

-Ohmm…izé… semmit. –dadogott Harry. Magamban jót röhögtem rajta. Még, hogy semmit.

-Harry ne idegesíts fel. –mondta Louis ingerültebben.

-Nem állt szándékomban. Fáradt vagyok, tudod hol voltam… Majd holnap mesélek.

-Nem érdekel hol voltál, most beszélsz!! –parancsolt rá, de Harry már gondolom nem hallotta, mert csapódott az ajtó. Bementem a szobámba, levettem a báli ruhát és a pizsamáért nyúltam, de megszólalt a telefonom. SMS-em jött.

„Beszélnünk kell MOST!! Hülyeséget csináltam… ”

Kaptam az alkalmon és rögtön szóltam Fred-nek, hogy hozza elő a kocsit. Gyorsan felkaptam egy kényelmes szettet és leindultam a ház elé. Mikor beültem a kocsiba és elindultunk, láttam, hogy Louis szobájában ég a villany és az ablakban áll és figyel. Szóltam Fred-nek, hogy taposson a gázra. 3 házzal odébb, már csörgött a telefonom. Látva Louis nevét kinyomtam a telefont és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam azt. Mikor odaértünk Niall háza elé, megköszöntem Fred-nek, hogy elhozott ilyen későn és mondtam neki, hogy hívom, ha jöhet értem.

Odamentem az ajtóhoz bekopogtam és egy kisírt szemű Niall nyitott ajtót.