~14. rész

Egy kicsit unalmasra sikerült, de azért remélem tetszik :)) Várok pár komit. Jó olvasást!! 

-Félsz a bohócoktól?? –kérdezte lágyan. Megint bólogattam.

-Éhes vagyok. –motyogtam magamnak. Egy kis forgolódás után kijutottunk az ágyból és leindultunk a konyhába. Megreggeliztünk ketten Lou-val, mikor megjelent a másik két fiú is. Miután mindenki reggelizett és felöltözködött, leültünk megbeszélni a kikötéseimet, hogy itt lakhassanak. Időközbe a telefonom csörgése szakított félbe minket. Hát persze, hogy az anyám volt. A beszélgetésem 3 pár, figyelmes szem kísérte.

-Szia anya. Hogy haladsz a ruhákkal.

-Szia. Hát elég jól… -húzta a dolgot. Gondolom most jön a „Nem tudok választani” dolog. –A baj csak az, hogy annyi szép ruha van és nem tudom melyik lenne a megfelelő.

-Jajj anya. Csak válassz egy nyavalyás ruhát és küldd el. –sóhajtoztam anyám ruhagondjai miatt. Mindig ezt csinálja.

-Jól van kicsim. Egyébként, hogy vagy?? Jól érzed magad az új házban??

-Persze anya.

-Nem érzed magad nagyon egyedül??

-Nem anya. –minden válaszom unott volt. Nagyon nem szerettem amikor untat az ehhez hasonló dolgokkal. –Anya lerakom, mert…őőő… mert éhes vagyok?? –merítettem ötletet Harry evős mutogatásiból.

-Rendben. Vigyázz magadra és jó legyél. Délutánra talán megérkezik a ruhád, ha nem akkor holnap reggel. Szia.

-Oké. Szia. –köszöntem el.

-Milyen ruha?? –kérdezősködött rögtön a kíváncsi képével Louis.

-Semmi érdekes, csak lesz a suliba bál és, oda kell valamilyen ruha. –magyaráztam.

-Aha. És kivel mész?? –kérdezett ismét, csak ezúttal Harry.

-Niall-el. –válaszoltam némi habozás után.

-Niall-el?? –kerekedett ki Louis szeme.

-Igen talán valami gond van vele??

-Nem. Dehogy.

Délután 4 óra volt, és a nem rég érkezett dobozokat és tartalmukat pakolgattam ki az ágyra. Anyu természetesen nem bírta ki, hogy csak egy ruhát küldjön. Kaptam 6-ot… Kiterítettem mindet az ágyamra és kezdtem gondolkodni, hogy melyiket fogom felvenni.

Második kilőve. Túl egyszerű egy bálba.

Hatodik… Te jó ég!!! Nem temetésre megyek…

Hármadik is kilőve. Túl világos… Nem az én színem.

A negyedik nagyon szép, de ez már túl sötét…

Az első és az ötödik pedig tökéletes. Végül nem döntöttem el, hogy melyik ruhát fogom felvenni. Még van időm rá. Niall hívott fel, hogy nem-e jöhetne át, mert egyedül van egész nap és unatkozik. 20 perc múlva csengettek, de  mikorra leértem, hogy ajtót nyissak, Louis már megtette helyettem. Fura látvány volt nézni, hogy farkasszemet néznek az ajtóba, de elkergettem Louis-t és felmentünk a szobába.

-Leszel kedves elárulni, hogy mi baja van veled Louis-nak. –próbáltam kedvesen kérdezni.

-Semmi. –vonta meg a vállát.

-Mondd el lécci. –kérleltem és mindketten leültünk az ágyra.

-Én elmondhatom, de nem tudhatja senki, hogy tudod, mert akkor tudni fogják, hogy én mondtam el. Érted?? –bocs, de nem.

-Szóval elmondhatsz valamit, amit te tudsz, és ő is tud, de én nem tudom, de nem mondhatom el neki, hogy tudom, mert akkor tudni, fogja hogy te árultad el?? Vagy mi van??

-Igen. Röviden ennyi. –nevette el magát.

-Oké, de mondd már. -nyaggattam.