~25. rész

Köszönöm szépen a 2000 oldalmegjelenítést és a sok kommentet!! Várom továbbra is a kommenteket és a feliratkozókat!! Megcsináltam oldalra a szereplőket, örülnék, ha mondanátok róla véleményt :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!!

Elhúzódott majd egy vigyor volt található mindkettőnk arcán.

-Biztos haza akarsz menni. –villantott egy farkasvigyort.

-Még meggondolom. –viszonoztam az arckifejezését, majd lelöktem magamról. –De most hozz nekem kaját, mert éhes vagyok.

-Kívánságod számomra parancs. –hajolt meg előttem humorosan. –Mit kérsz enni??

-Valami ehetőt?? –ez elég hülye kérdés volt tőle. Csak felnevetett és kiment a konyhába. Úgy döntöttem titokban meglesem, ahogy a konyhában mesterkedik. Halk léptekkel az ajtó mellé álltam és csak a fejem kidugva figyeltem, ahogy szorgosan metéli a zöldségeket és a kenyeret. Gondoltam Szendvicset kapok.

-Nem szeretem, ha néznek miközben csinálok valamit. –hátra se nézett. Akkor honnan tudta, hogy néztem?? Megpróbáltam hátrálni és úgy csinálni, mint aki ott sem volt, de megint megszólalt. –Most már ne menj el. Gyere ide és segíts. –intett a fejével maga felé. Odamentem mellé és a kezembe nyomott egy kést. –Metéld a paradicsomot. –rakta elém a zöldséget. Megfogtam és kis szeletekre szeltem, amíg ő megkente a kenyeret. Rápakoltunk mindent és kész is volt. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Zayn a velem szembe lévő széken foglalt helyet és nézett.

-Úgy nem lehet enni, ha bámulnak. –néztem rá, hogy menjen ki vagy forduljon el.

-Oké. A nappaliba megvárlak. Jó étvágyat.

-Köszönöm. –és már ettem is tovább. Visszamentem a nappaliba, ahol Zayn már félálomba volt, de amikor meglátott rögtön éber lett. –Álmos vagy?? –kérdeztem tőle, mikor leültem mellé.

-Egy kicsit. –ásított. Csörögni kezdett a telefonja, amit habozás nélkül fel is vett és úgy beszélt bele, mint egy katona.

-Igen Ric?? …… Igen itt van. ……Rendben, nem megy sehova. …… Liz. …… Figyelek rá. Nyugodt maradhatsz. …… Oké. –és le is tette. Ha jól vettem ki rólam volt szó.

-Nem mehetek haza?? –szomorodtam el.

-Majd azt mondom, hogy megszöktél. –vonta meg a vállát.

-Nem fogsz bajba kerülni emiatt?? –kérdeztem félve.

-Több mint valószínül, hogy de. De ne foglalkozz vele.

-Köszönöm. –hajtottam a fejem a vállára. –Aludjunk. Korán van még és én is álmos vagyok.

-Támogatom az ötletet. –bólogatott. Felmentünk a szobába, ahol aludtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy ma iskolában kéne lennem. Még szerencse, hogy tudtam Niall számát. Elkértem Zayn telefonját és írtam neki egy üzenetet, hogy megbetegedtem. Befúrtam magam Zayn mellé az ágyba és elaludtunk mind a ketten.

Arra keltem fel, hogy nagyon melegem van és nem tudok mozogni. Zayn két keze között tartott és úgy aludt velem, mint egy plüssmackóval. Mocorgásomra kinyitotta a szemét, majd kaptam egy olyan ’jó reggelt csókot’. Ez a kis ártatlan gesztus elhúzódott. A következő pillanatban Zayn fölöttem támaszkodik, az ajtóból pedig valaki üvölt.

-Szállj le róla te mocskos állat. –rántotta le rólam Louis Zayn-t. Bár Zayn magasabb volt, de Lou erősebb. Pár pillanat alatt Louis alatt volt a fiú. Szörnyen megrémültem és nem tudtam mit csináljak, hogy ne üsse tovább őt. Próbáltam lehúzni Louis-t, kiabálni neki, a hátát ütni, de nem reagált semmire és folytatta az ütlegelést. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Harry ott van az autóban. Kikiáltottam neki, hogy azonnal jöjjön fel. Harry berontott a szobába és leszedte az örjöngő Louis-t a fájdalomtól kábán nyögő Zayn-ról.

-Az a szemét a Liz-zel smárolt abban az ágyban. –kiáltozott Louis és mutogatott a széttúrt ágyra. Harry először rámpillantott, aztán Zayn-ra. A szemei elsötétültek és 3-szor is erősen belerúgott Zayn-ba.

-Liz megyünk. –ragadta meg a kezem Louis. –És most nem vagyok kíváncsi a hisztidre. –nézett rám szigorúan.