~24. rész

Bocsi, de ma nem tudtam hosszabb részt írni :// Holnapra remélhetőleg hosszabb résszel tudok jönni :) Azért remélem tetszik. Jó olvasást!!

-Csss… Nyugodj meg. Én nem vagyok szörnyeteg. Ha nem akarsz itt maradni hazamehetsz. –simogatta a hátam és puszilgatta a fejem búbját, de én csak a mellkasába temetve arcomat sírtam. Egy könnyed mozdulattal felkapott és elindult velem valamerre. Azt hiszem a nappali volt. Leült velem a kezében a kanapéra. Az ölében ültem és szép lassan elfogytak a könnyeim.

-Megnyugodtál már?? –simított végig megint a vállamon. Felnéztem szemeibe, ami a barna melegségtől végső megnyugvást adott. Ez egy teljesen más ember, mint akit tegnap láttam. Azon kaptam magam, hogy bámulom őt, amire neki nagy mosoly volt a válasza. –Gondolom most azon töröd a fejed, hogy miért vagyok veled kedves. –rémisztő volt, ahogy kitalálta a gondolataim. Én csak lehajtottam a fejem ezzel megerősítve őt. –Én nem vagyok rossz ember Liz. Hozok neked teát. –emelt le magáról és tett le a kanapéra, majd (gondolom) a konyhába ment.

Körbenéztem a szobában. Megláttam egy nyitott ablakot. Azonnal felálltam és megrohantam azt. Felálltam a párkányra és kitekintettem onnan. Minél gyorsabban el akartam tűnni erről a helyről, azonban a magasság megakadályozott. Legalább 3 méter volt a föld és az ablak között. Miközben vizsgáltam azt, hogy mekkorát eshetek innen megbillent az egyensúlyom és akaratlanul is, dőlni kezdtem kifelé. Mielőtt elhagytam a párkányt két kar fonódott a derekamra és húzott vissza. Most először örültem Zayn jelenlétének.

-Megőrültél?? –mordult rám. A kezében tartott és úgy nézett szúrós szemekkel. –Kötözzelek a kanapéhoz, hogy ne ugorj ki az ablakon?? Este hazaviszlek, de addig nem kérek több öngyilkos mutatványt. Megértetted?? –vitt oda a kanapéhoz és megint ugyan úgy lerakott, mint az előbb voltam. –Maradj. Itt. –taglalta el, hogy értsem meg és 2 másodperc múlva már jött a teával. –Tessék idd meg. Kérsz valamit reggelire?? –bólogattam. Elég éhes voltam már. –Most nem fogsz beszélni?? –ráztam a fejem és mosolyognom kellett tőle. –Szóval így állunk?? –mosolygott ő is játékosan. Megint bólogattam, amire jóízűen felnevetett. Hátradöntött az ágyon és a két oldalam kezdte csikizni. –Addig nem hagyom abba, amíg meg nem szólalsz. –folytatta a kínzásom. Hangosan röhögve mozgolódtam két keze között, de nem akartam neki engedni. Gondoltam csak abbahagyja. Ez marha viszont nagyon nem akarta abbahagyni én pedig már sírtam a nevetéstől.

-Oké. Oké beszélek, csak hagyd abba!! –kiáltoztam. A csikizés abbamaradt én pedig behunyt szemekkel élveztem a szabadságot. Mikor kinyitottam a szemem Zayn még mindig fölöttem helyezkedett, csak most már sokkal közelebb. Meglepődni sem volt időm, rögtön lecsapott ajkaimra. A meglepődöttségtől először lefagytam majd visszacsókoltam. Elhúzódott majd egy vigyor volt található mindkettőnk arcán.