~12. rész

Kérek pár komit a 12. részhez és holnap jön az új rész :)) Remélem tetszik, jó olvasást!! :D

-Mi van?? –pattantak ki a szemeim. –Felejtsd el, de most rögtön. –ordítoztam a mögöttem lévő ajtónak.

-Oké. Csak azt akartam mondani, hogy Harry biztosan, de lehet, hogy Liam is idepakolna. Melyik szobákba mehetünk?? –teljesen ártatlanul próbálkozott, mintha természetes lenne, hogy ideköltözik pár haverjával. –Na melyikbe?? –rájöttem, hogy hiába próbálkozok, nem tehetek ellene semmit sem. Beletörődve válaszoltam.

-Mennyi szoba kell?? –sóhajtottam.

-Hát, ha van akkor 3, de ha nincs akkor elég a 2, vagy rosszabb esetben 1. –lassan odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam, majd visszaültem az ágyra. Louis is követte példám és helyet foglalt mellettem.

-Lent van a földszinten 4 vendégszoba. 3-at elfoglalhattok, de az emeletekre nem jöhettek fel. Van egy fürdőszoba is lent, azt használhatjátok. Nem lesz sehol sem rendetlenség. Meg engedem, hogy itt lakjatok, de az én szabályaim szerint. Ez az én házam és az lesz amit én mondok. Remélem világos. –hevesen bólogatott. Azt hiszem felfogta mit akarok. –Ja és a legfontosabb. –emeltem fel a mutatóujjam a levegőbe. –Nincsenek részeg emberek a házba. Kismértékbe részeg emberek sem. Vagyis, ha valaki iszik és úgy próbál bejönni a házba az már pakolhat is. Harry amint kijózanodik ezt tudasd vele.

-Oké megértettem. Imádlak. –adott egy gyors puszit, aztán folytatta. -Most hazamegyek pár cuccért ami kell és később jövök vissza. Hazz-t itt hagyom, de ne engedd ki a szobából. Elhozom az ő dolgait is. És köszönöm. –ölelt meg erősen. Nem tudtam mit kezdjek a helyzettel, visszaöleltem. –Akkor megyek. Nemsokára visszajövök. Liam itt marad veled. –mondta már az ajtóból. Becsukta maga után, én pedig elhasaltam az ágyon. Mélyen elmerültem gondolataimba, hogy mi a fenéért egyeztem ebbe bele. 3 fiú és én?? Mát előre láttam, hogy rengeteget fogunk veszekedni. Kopogtak és be is nyitott valaki.

-Hello. Jöhetek?? –felemeltem a fejem a párnáról megnézzem ki az és Liam nyomta be a fejét az ajtón. Bólintottam és visszaejtettem a fejem a párnára. Liam feltehetőleg leült az ágyra mellém, de nem szólt semmit. Ülőhelyzetbe tornáztam magam.

-Miért jöttél?? –kérdeztem.

-Megnézni, hogy jól vagy-e. –mosolygott és olyan megnyugtató mosolya van, hogy máris jobban éreztem magam. –Egyébként elárulod, hogy ki vagy mert Lou-ból nem tudtam kihúzni semmit. –mosolygott még mindig.

-A testvére vagyok. Tegnap óta ismerem őt. –na ezután az ő arcáról is lefagyott a mosoly. –És te is elárulhatnál valamit, mert a neveden kívül nem tudok semmit.

-Jah izé… Hát… Bocsi, de én törtem be a házba. –vakargatta a tarkóját zavarába.

-És a riasztó?? –vontam fel a szemöldököm.

-Harry megjegyezte a kódot. –vonta meg a vállát.

-Remek. Te is itt fogsz lakni?? –bosszankodtam.

-Gondolom. –vonta meg megint a vállát.

-Hogy van Mr. Seggrészeg??

-Nem tudom. De nem is akarok vele foglalkozni.

-Szerintem le kéne fürdetni. –nem tehetek róla, de mindig bennem volt az, hogy gondoskodjak az embereken. És már mentem is ki az ajtón le a földszintre.

-Louis azt mondta, hogy ne engedjük ki. –futott utánam Liam és aggódóan kiáltozott.

-Kit érdekel Louis. Utálom, ha megmondják mit csináljak. –odaértem a szobához ahova be lett vontatva Harry, de a kulcs a zárból eltűnt. Biztos Louis elvitte magával. Gyorsan megkerestem az egyik szekrénybe a pótkulcsokat és mentem vissza az ajtóhoz, de Liam már előtte állt, megakadályozva engem.

-Nem mész be . –jelentette ki fapofával.

-Említettem már, hogy utálom, ha parancsolgatnak nekem?? –húztam össze a szemem.

-Igen. De akkor sem mész be. Rám lettél bízva és nincs kedvem monoklival sétálgatni a házba, mint egyesek. –aha. Szóval azért kapott a Göndör, mert elhúzott és egyedül hagyott.

-Oké. Akkor megmondom Lou-nak, hogy hagyjon békén, de nem fogja senki megmondani nekem, hogy mit csináljak. –és próbáltam arrébb tolni a magas fiút, de csak kinevetett. –Ha nem állsz arrébb hívom a rendőrséget, hogy betörtek a házamba. –emeltem meg az egyik szemöldököm. Már nem azzal voltam elfoglalva, hogy muszáj lefürdetni Harry-t, hanem azzal, hogy ne parancsolgasson nekem senki.