~27. rész

Próbáltam valami jót írni, de nem nagyon volt ihlet... :/ Azért remélem tetszik. Jó olvasást!! 

-Szereted a lányom?? –nem kerülgette a kérdést, hanem a dolgok közepébe vágott és megkérdezte. Egy kis hatásszünet után Harry válaszolt.

-Én még soha nem voltam szerelmes, de azt hiszem most kezdek az lenni. –mondta azzal jellegzetesen lassú, nyújtott, nyögdécselt beszédével. Szerintem anyu bevette, mert más beszélgetést nem nagyon hallottam. Pár perc múlva két mosolygós személy jött ki a konyhából. Elkezdtünk megint beszélgetni az üres témákról, közben pedig a telefonom már harmadszorra rözzent meg a zsebembe. Elővettem és 3 SMS-t kaptam Louis-tól. „Nagyon el kell mennem WC-re!!” „Csinálj már valamit mert itt fogok a szobába…” „Nem hülyéskedek tényleg nagyon kell!!”

Az üzeneteket olvasva felnevettem. Harry ölébe dobtam a készüléket, hogy nézze meg és találjon ki valamit. Elkezdetett valamit írni rajta és visszaadta nekem. „Vezesd körbe az emelten én addig kihozom Louis-t…” Anyu érdeklődő tekintettel figyelt minket, hogy min mosolygunk ennyire.

-Anya nincs kedved megnézni az emeletet?? –vetettem fel az ötletet.

-Lizbeth tudod mit vettem észre ma?? –vonta össze a szemöldökét és a hangja szigorú volt. Megráztam a fejem utalva arra, hogy mondja az észrevételét. –Hogy minden második szavatok hazugság volt. Szóval mit titkoltok, amiért nekem most fel kéne mennem oda?? –hangja nyugodt volt, de ugyanakkor kihallatszott belőle a méreg is. –Bármi is az mondd el. –parancsolt.

-A te érdekedben hazudtunk. –hajtottam le a fejem.

-Bármi is az el tudok vele bírni, de az jobban aggaszt, hogy titkolózol. –hangja lágy volt és arra ösztönzött, hogy mondjak el neki mindent.

-Louis-nak pisilni kell. –motyogtam és alig észrevehetően kuncogtam is.

-Ez a nagy titok?? –kérdezte anyu egy olyan ’ez most komoly??’ fejjel. –De ki az a Louis??

-Hát a titok Louis. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megismerned. –húztam a szám. Anyu tudta, hogy csak akkor húzom a szám, ha bajban vagyok.

-Ha nagyon akarod, akkor hozzá sem fogok szólni, de nyugodtan elmehet ”pisilni”. –utánozta a hangom. Nem tartottam még ezt sem jó ötletnek, de talán most ez a legjobb megoldás. Harry felállt és bekopogott Lou ajtaján és szólt neki, hogy kijöhet. Mintha ágyúból lőtték volna szegény fiút, úgy szaladt a fürdőszoba ajtóig. Szerintem azt sem vette észre, hogy itt vagyunk.

-És ki volt ez a szélsebes Louis?? –kuncogott anya látván azt a futást.

-Harry legjobb barátja. –vágtam rá.

-És még?? –kíváncsiskodott még mindig. Azt hiszem már tudom kitől örököltem ezt a tulajdonságot. Elég bosszantó.

-És a testvérem!! Na örülsz?? –kiáltottam rá flegmán és befutottam a konyhába. Kint zuhogott az eső és késztetést éreztem arra, hogy kiálljak alá. Kimentem a konyhából nyíló hátsóajtóhoz és kifutottam a hátsókertbe. Pár percig élveztem az esőcseppeket a bőrömön, ahogy átázott a ruhám, majd elindultam a ház oldala mellett ki az útra, de valaki hátulról megfogta a vállam. Megfordultam és az ázott hajú Harry köszöntött rám.

­-Merre mész?? Meg fogsz fázni. –aggodalmaskodott. Az eső lassan az ő ruháin is kezdett meglátszani és rátapadt izmos testére a póló. Fehér felsője magára vonzotta a tekintetem. Gyorsan elkaptam onnan a fejem és az arcába néztem ami szórakozott volt. –Egyébként köszi a jó alakítást. Elég meggyőző volt a konyhában mondott dolog. –mosolyogtam zavartan és mondtam azt ami hirtelen eszembe jutott.

-Te hallottad azt?? –lepődött meg. Bólintottam. –Én… Azt hiszem azt komolyan gondoltam. –suttogta. Nekem sem kellett több. Megragadtam a tarkójánál és lehúztam magamhoz, bár nem kellett sokat erőlködnöm jött ő magától is. Minden lány álma esőben csókolózni a Szőke herceggel. Én ezt is megkaptam. Bár nem a Szőke herceget, de most tökéletesen megelégedtem a bajos srácommal is. 

~26. rész

Megjöttem!! Továbbra is jön minden nap a rész, mint eddig. (persze csak ha nem közbe valami) Itt az Ígért rész, próbáltam hosszúra írni :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! :))

-Liz megyünk. –ragadta meg a kezem Louis. –És most nem vagyok kíváncsi a hisztidre. –nézett rám szigorúan. Feldúltságát látva csendben tűrtem, hogy kivezessen a házból és beültessen az autóba. Hátul összefont kezekkel, duzzogva figyeltem, ahogy a két fiú beszáll előre és Louis indítja a kocsit.

-Hány óra. –kocogtattam meg Harry vállát motyogva. Kezembe adta a telefonját, hogy nézzem meg az időt. Felnyitottam, de nem csak az időt láttam, hanem volt egy kisüzenet is rajta. „Most inkább ne beszélj, mert mindjárt robban…” Tartalmas lényegre törő mondat volt. Visszaadtam a telefont ami 4 órát mutatott. –Louis tegyél ki. –jelentettem ki. Sóhajtott egyet, de úgy tett, mint aki meg sem hallott. –Nem hallasz?? Azt mondtam tegyél ki. –mondtam ezúttal kötöszködőbben. Harry összehúzta a nyakát felkészülve a háborúra. Már megint úgy tett, mintha nem hallana. –Ha nem állsz meg azonnal, kiugrok a kocsiból. –mondtam teljesen komolyan. Olyan hirtelen fékelt le az autó, hogy azt hittem kirepülök a szélvédőn. Louis dühösen szállt ki az autóból, majd feltépte a hátsó ajtót is, ahol én ültem. Kiszálltam és szembeálltam vele.

-Te direkt szórakozol velem?? –ordítozott végig velem egy nem túl forgalmas utca közepén. –Ric ki akar nyírni, te meg egyenes belesétálsz a csapdába. Még te vagy megsértődve, ha kiakadok, mikor az ellenség ágyába látlak?? Nem érted meg, hogy nem akarok elveszíteni még egy valakit, aki fontos egy kicsikét is?? –üvöltött és a szemében, mintha könnyeket láttam volna. Semleges tekintettel néztem rá, majd az időközben megjelenő Harry-re pillantottam, aki Lou mögül rázta a fejét, hogy inkább ne mondjak semmit. Nyeltem egyet majd megszólaltam.

-Harry gyere velem. Sétálni akarok. –fordítottam hátat neki és vártam, hogy Harry jöjjön utánam. Csapódott az autó ajtó, majd megjelent mellettem a várt személy. Pár utcáig csöndben sétáltunk egymás mellett.

-Ezt nem kellett volna. –jelentette ki. Nem értettem mire céloz és kezdtem elgondolkodni Louis mondatain is.

-Hogy értette azt, hogy nem akar elveszíteni még egy valakit?? –néztem a cipőm orrát.

-Louis-nak veled együtt 5 testvére volt. Már csak 1 van neki. –hirtelen, mintha belém hasított volna valami. Meghaltak volna?? Ric… Ki az a Ric. Zayn is vele beszélhetett.

-Ezt, hogy érted?? –kérdeztem félve, reménykedve, hogy más lesz a válasza, mint amire én gondoltam.

-Úgy, ahogy gondolod. Meghaltak. Ric megölette őket. Tudta, hogy Louis-nak egyetlen gyenge pontja van. A húgai.

-De miért?? –kezdett megtelni könnyel a szemem. –Ki az a Ric?? –Harry a fejét rázta, hogy ezt nem fogja velem megosztani. –Azt mondjátok, hogy meg fogok halni és nem árulod el, hogy miért. –fordultam vele szembe és sikoltozva ütöttem a mellkasát. Könnyek szántották az arcomat és csak doboltam Harry-n az ökleimmel, amit aligha vehetett észre. Elkapta a kezeimet és lefogta őket, majd magához szorított. Nem tudom, hogy ez az egész egy lefogási módszer volt, vagy ölelés akart lenni. Lassan beletörődtem, hogy nem tudok mozogni és ott, ahol eddig ütöttem, most odanyomtam az arcom és csendben zokogtam. Leengedte kezeimet, lehajolt, a térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Dejavu érzésem volt. Csak most más volt a személy és a helyszín is, mint délelőtt.

-Haza viszlek. Nem lesz semmi baj. Ígérem. –bár tudtam, hogy messze nem ilyen egyszerű az egész, de mégis hittem neki.

-Nem akarok hazamenni. –suttogtam. Először gondolkodott valamin, majd bólintott egyet és elindultunk valamerre. Szép lassan álomba merültem karjai között. Már csak arra eszméltem fel, hogy egy puha ágyba vagyok és valaki takart be, aki nagy valószínűséggel Harry volt, de a szemem nem nyitottam ki. Megpuszilta a homlokom és mégegyszer megigazította rajtam a takarót.

-Szép álmokat Szépségem. –suttogta. Miután becsukódott az ajtó próbáltam elaludni, de nem ment. Fél óra után meguntam és kinyitottam a szemem. A hely idegen volt. Kisétáltam a szobából, ami a nappalira nyílt. Ez a hely már ismerős volt. Louis-ék háza. Harry rögtön elmosolyodott és maga mellé intett a kanapén. Lassan odacsoszogtam és melléültem. A lábaimat felhúztam, ő pedig átkarolt a hátulról, úgy húzott magához.

-Az egész napot végig aludtam. Nem tudok aludni. –panaszkodtam neki. Síri csend volt mindenhol.

-Akkor mesélhetnél mi volt délután Zayn barátoddal. –mondta megvetően.

-Élvezed?? Mindig ugyan azt csinálod. Ahányszor közelebb engedlek magamhoz, elszúrsz mindent a hülye megjegyzéseiddel. –ráztam le magamról a kezét. Szemébe néztem, de nem tudtam kivenni semmit belőle.

-Van egy rossz hírem. –mondta hallgatása után. Mi lehet még a mostani helyzetnél is rosszabb. –Anyukád felhívott. Először nem vettük fel, de a 5. hívás után Lou felvette. A tanárod felhívta őt, hogy beteg vagy. Lou jobb ötlet hiányába azt mondta, hogy alszol és a barátod. Aztán bemutatkozott az én nevemmel. –nevette el magát. –Azután anyukád azt mondta, hogy ne menj holnap suliba, ha beteg vagy, mert holnap meglátogat. –azt hiszem az arcom színe hasonlított egy hófehér faléra. Anya idejön?? És Harry a barátom?? Ne. Ezt nem fogom kibírni.

-Kérlek mondd, hogy csak hülyéskedsz. –néztem rá. Megrázta a fejét. –Már csak ez hiányzott. –hajtottam le a fejem.

-Ugyan. Csak kibírsz egy napot. –próbált jobb kedvre deríteni, de ezzel ő most próbálkozhat. Lődd le a rossz hír hozóját. Gondoltam magamban. Nagy levegőt vettem. Tanácstalan voltam. –Habár, ha jobban belegondolok és, ahogy téged és Louis-t elnézem… Az anyátok, csak rosszabb lehet. –állapította meg.

*******************

-Azt hiszem megjött. Louis menny be a szobába és ki ne gyere. Harry ülj le a nappaliba és legyél olyan mint egy jó gyerek. Liam pedig, ha hazamer jönni kiherélem. –osztottam ki a fiúkat a helyükre.

-Jólvan. Nyugi és inkább menj ajtót nyitni. Ja és tűnj betegnek. –szólt utánam Louis és becsukta az ajtaját. Kicsit összeborzoltam a hajam és a kezembe kaptam egy papírzsepit, amit egy kicsit meg is gyűrtem. Ajtót nyitottam és anya rögtön megölelgetett.

-Jajj kicsim. Ugye nincs nagy bajod?? Voltál már orvosnál?? –na igen… Anyu mindig 10-esével teszi fel a kérdéseket.

-Csak egy kicsit megfáztam. –szipogtam és orrot fújtam, mint aki tényleg beteg. Bementünk a házba anyu levetette a cipőjét és a kabátját. Lassan besétáltunk.

-Nahát ez a ház tényleg szép. –nézett körbe. –Merre van a nappali?? –fordult felém én pedig mutattam a kezemmel balra. Besétáltunk a kanapén pedig háttal ült nekünk Harry. Megköszörültem a torkom és olyan gyorsan ugrott fel és jött elénk, mint a villám.

-Jónapot Mrs. Gray. Harry Styles, a lánya barátja. Tegnap már beszéltünk. –nyújtott kezet anyámnak. Érdekes arccal végigmérte párszor, majd elfogadta a gesztust.

-Hívj nyugodtan Lily-nek. –mosolygott anyám. Megnyugodtam, hogy nem lesz ellenséges. –Üljünk le. –célzott a kanapé felé. Anya leült az egyik fotelba én a kanapéra Harry pedig szorosan mellém és még át is karolta a hátam. Anyu kérdezgetett Harry-ről. Nem sokat, de mesélt, aminek a 90%-a hazugság lehetett. Kérdezgetett tőlem, hogy milyen London és, hogy tetszik a suli. Mondtam minden szépet ő pedig elégedve bólogatott. A ”nagy” beszélgetést a csengő zavarta meg.

-Hagyd, majd én kinyitom. –mondta anya, mikor felállni készültem. Visszaültem Harry mellé. Anyu már egy ideje kint volt, majd besétált és mellette jött… Zayn?? –Lizbeth a fiatalember azt állítja, hogy a barátod. –nézett az anyu zavarosan rám, majd Harry-re. Harry idegesen felpattant mellőlem és fújtatva közeledett Zayn felé. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Harry!! Kérlek ne!! –fogtam meg a kezét és kiáltottam rá. Anyu megszeppenve nézett minket. –Zayn most menj el!! –parancsoltam rá határozottan. –Majd máskor beszélünk. Szia. –mondtam neki és közben Harry-t próbáltam megakadályozni, hogy ne essen neki. Zayn megfordult és kisétált az ajtón. Anyu kapkodva vette a levegőt. Sosem bírta jól a feszültséget. Harry nagy nehezen leült, anyu pedig magyarázatot várt tőlem.

-Ez mi volt?? Ki volt ez a fiú??

-Ő Zayn volt és nem bírják egymást Harry-vel, azért csinálta ezt az egészet. –próbáltam elfogadható magyarázatot adni. Akkorát nem is hazudtam. Anyu bólintott. Elindultunk vissza, hogy leülünk, de anya megkérte Harry-t, hogy menjen ki vele, hogy csináljanak nekem teát. Mikor kiértek és azt hitték, hogy nem hallom őket anya rögtön egy kérdést szegezett Harry-nek.

-Szereted a lányom?? –nem kerülgette a kérdést, hanem a dolgok közepébe vágott és megkérdezte. Egy kis hatásszünet után Harry válaszolt.

 

FIGYELEM!!!

Pár napig nem leszek otthon. Azt szeretném kérdezni, hogy minden nap legyen addig a KICSI rész, vagy majd akkor legyen egy HOSSZÚ rész, mikor hazajöttem?? 

~25. rész

Köszönöm szépen a 2000 oldalmegjelenítést és a sok kommentet!! Várom továbbra is a kommenteket és a feliratkozókat!! Megcsináltam oldalra a szereplőket, örülnék, ha mondanátok róla véleményt :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!!

Elhúzódott majd egy vigyor volt található mindkettőnk arcán.

-Biztos haza akarsz menni. –villantott egy farkasvigyort.

-Még meggondolom. –viszonoztam az arckifejezését, majd lelöktem magamról. –De most hozz nekem kaját, mert éhes vagyok.

-Kívánságod számomra parancs. –hajolt meg előttem humorosan. –Mit kérsz enni??

-Valami ehetőt?? –ez elég hülye kérdés volt tőle. Csak felnevetett és kiment a konyhába. Úgy döntöttem titokban meglesem, ahogy a konyhában mesterkedik. Halk léptekkel az ajtó mellé álltam és csak a fejem kidugva figyeltem, ahogy szorgosan metéli a zöldségeket és a kenyeret. Gondoltam Szendvicset kapok.

-Nem szeretem, ha néznek miközben csinálok valamit. –hátra se nézett. Akkor honnan tudta, hogy néztem?? Megpróbáltam hátrálni és úgy csinálni, mint aki ott sem volt, de megint megszólalt. –Most már ne menj el. Gyere ide és segíts. –intett a fejével maga felé. Odamentem mellé és a kezembe nyomott egy kést. –Metéld a paradicsomot. –rakta elém a zöldséget. Megfogtam és kis szeletekre szeltem, amíg ő megkente a kenyeret. Rápakoltunk mindent és kész is volt. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Zayn a velem szembe lévő széken foglalt helyet és nézett.

-Úgy nem lehet enni, ha bámulnak. –néztem rá, hogy menjen ki vagy forduljon el.

-Oké. A nappaliba megvárlak. Jó étvágyat.

-Köszönöm. –és már ettem is tovább. Visszamentem a nappaliba, ahol Zayn már félálomba volt, de amikor meglátott rögtön éber lett. –Álmos vagy?? –kérdeztem tőle, mikor leültem mellé.

-Egy kicsit. –ásított. Csörögni kezdett a telefonja, amit habozás nélkül fel is vett és úgy beszélt bele, mint egy katona.

-Igen Ric?? …… Igen itt van. ……Rendben, nem megy sehova. …… Liz. …… Figyelek rá. Nyugodt maradhatsz. …… Oké. –és le is tette. Ha jól vettem ki rólam volt szó.

-Nem mehetek haza?? –szomorodtam el.

-Majd azt mondom, hogy megszöktél. –vonta meg a vállát.

-Nem fogsz bajba kerülni emiatt?? –kérdeztem félve.

-Több mint valószínül, hogy de. De ne foglalkozz vele.

-Köszönöm. –hajtottam a fejem a vállára. –Aludjunk. Korán van még és én is álmos vagyok.

-Támogatom az ötletet. –bólogatott. Felmentünk a szobába, ahol aludtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy ma iskolában kéne lennem. Még szerencse, hogy tudtam Niall számát. Elkértem Zayn telefonját és írtam neki egy üzenetet, hogy megbetegedtem. Befúrtam magam Zayn mellé az ágyba és elaludtunk mind a ketten.

Arra keltem fel, hogy nagyon melegem van és nem tudok mozogni. Zayn két keze között tartott és úgy aludt velem, mint egy plüssmackóval. Mocorgásomra kinyitotta a szemét, majd kaptam egy olyan ’jó reggelt csókot’. Ez a kis ártatlan gesztus elhúzódott. A következő pillanatban Zayn fölöttem támaszkodik, az ajtóból pedig valaki üvölt.

-Szállj le róla te mocskos állat. –rántotta le rólam Louis Zayn-t. Bár Zayn magasabb volt, de Lou erősebb. Pár pillanat alatt Louis alatt volt a fiú. Szörnyen megrémültem és nem tudtam mit csináljak, hogy ne üsse tovább őt. Próbáltam lehúzni Louis-t, kiabálni neki, a hátát ütni, de nem reagált semmire és folytatta az ütlegelést. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Harry ott van az autóban. Kikiáltottam neki, hogy azonnal jöjjön fel. Harry berontott a szobába és leszedte az örjöngő Louis-t a fájdalomtól kábán nyögő Zayn-ról.

-Az a szemét a Liz-zel smárolt abban az ágyban. –kiáltozott Louis és mutogatott a széttúrt ágyra. Harry először rámpillantott, aztán Zayn-ra. A szemei elsötétültek és 3-szor is erősen belerúgott Zayn-ba.

-Liz megyünk. –ragadta meg a kezem Louis. –És most nem vagyok kíváncsi a hisztidre. –nézett rám szigorúan.

~24. rész

Bocsi, de ma nem tudtam hosszabb részt írni :// Holnapra remélhetőleg hosszabb résszel tudok jönni :) Azért remélem tetszik. Jó olvasást!!

-Csss… Nyugodj meg. Én nem vagyok szörnyeteg. Ha nem akarsz itt maradni hazamehetsz. –simogatta a hátam és puszilgatta a fejem búbját, de én csak a mellkasába temetve arcomat sírtam. Egy könnyed mozdulattal felkapott és elindult velem valamerre. Azt hiszem a nappali volt. Leült velem a kezében a kanapéra. Az ölében ültem és szép lassan elfogytak a könnyeim.

-Megnyugodtál már?? –simított végig megint a vállamon. Felnéztem szemeibe, ami a barna melegségtől végső megnyugvást adott. Ez egy teljesen más ember, mint akit tegnap láttam. Azon kaptam magam, hogy bámulom őt, amire neki nagy mosoly volt a válasza. –Gondolom most azon töröd a fejed, hogy miért vagyok veled kedves. –rémisztő volt, ahogy kitalálta a gondolataim. Én csak lehajtottam a fejem ezzel megerősítve őt. –Én nem vagyok rossz ember Liz. Hozok neked teát. –emelt le magáról és tett le a kanapéra, majd (gondolom) a konyhába ment.

Körbenéztem a szobában. Megláttam egy nyitott ablakot. Azonnal felálltam és megrohantam azt. Felálltam a párkányra és kitekintettem onnan. Minél gyorsabban el akartam tűnni erről a helyről, azonban a magasság megakadályozott. Legalább 3 méter volt a föld és az ablak között. Miközben vizsgáltam azt, hogy mekkorát eshetek innen megbillent az egyensúlyom és akaratlanul is, dőlni kezdtem kifelé. Mielőtt elhagytam a párkányt két kar fonódott a derekamra és húzott vissza. Most először örültem Zayn jelenlétének.

-Megőrültél?? –mordult rám. A kezében tartott és úgy nézett szúrós szemekkel. –Kötözzelek a kanapéhoz, hogy ne ugorj ki az ablakon?? Este hazaviszlek, de addig nem kérek több öngyilkos mutatványt. Megértetted?? –vitt oda a kanapéhoz és megint ugyan úgy lerakott, mint az előbb voltam. –Maradj. Itt. –taglalta el, hogy értsem meg és 2 másodperc múlva már jött a teával. –Tessék idd meg. Kérsz valamit reggelire?? –bólogattam. Elég éhes voltam már. –Most nem fogsz beszélni?? –ráztam a fejem és mosolyognom kellett tőle. –Szóval így állunk?? –mosolygott ő is játékosan. Megint bólogattam, amire jóízűen felnevetett. Hátradöntött az ágyon és a két oldalam kezdte csikizni. –Addig nem hagyom abba, amíg meg nem szólalsz. –folytatta a kínzásom. Hangosan röhögve mozgolódtam két keze között, de nem akartam neki engedni. Gondoltam csak abbahagyja. Ez marha viszont nagyon nem akarta abbahagyni én pedig már sírtam a nevetéstől.

-Oké. Oké beszélek, csak hagyd abba!! –kiáltoztam. A csikizés abbamaradt én pedig behunyt szemekkel élveztem a szabadságot. Mikor kinyitottam a szemem Zayn még mindig fölöttem helyezkedett, csak most már sokkal közelebb. Meglepődni sem volt időm, rögtön lecsapott ajkaimra. A meglepődöttségtől először lefagytam majd visszacsókoltam. Elhúzódott majd egy vigyor volt található mindkettőnk arcán.

 

~23. rész

Amint látjátok van új fejlécem amit köszönök szépen Katherine Mccall-nak!! :* Nem is írok többet, remélem tetszik, komizzatok!! Jó olvasást!! 

Ablaktörés hallatszódott fentről és két lövésszerű hang. Harry egy tized másodperc alatt felpattant és futott az ajtó felé.

-Maradj lent!! –kiáltott mutogatva, hogy maradjak itt. 10 percig bírtam, de miután csend volt felmentem. Az ajtó le volt hajtva így, csak nehezen tudtam felmenni, de megbirkóztam vele. Kinyitottam Hazz szobájának ajtaját és nem várt dolog tárult a szemem elé. A fekete hajú fickó, akit korábban láttam fegyvert fog Harry-re, aki ki van kötözve egy székhez.

-Tudod Harry. Eddig béke volt. De most… Sok minden fog változni. És most mondd el hol van a ribanc, vagy kiloccsantom az agyad. –az első mondatokat higgadtan, de az utolsó mondatot ordítva közölte. És rögtön észre is vett. –Na végre, hogy előjöttél hercegnő. –mosolygott rám.

-Nem megmondtam, hogy maradj ott?? –nézett rám Harry és szemében idegesség, bosszússág, méreg és még nem is tudom mi volt. Összerezzentem, ahogy közeledni kezdett felém.

-Zayn Malik hölgyem. –állt meg előttem és vigyorral az arcán megfogta a kezem és megcsókolta azt. Kirántottam az ujjai közül a kézfejem és magam mögé szúrtam.

-Akár Malik, akár nem. Senki ne csókolgassa a kezem, aki fegyvert fog egy barátomra. –elismerően füttyentett egyet.

-Nem csak gyönyörű, hanem bátor is. Így már értem mi fogott meg benne Hazz. –fordult hátra. Már azon a ponton voltam, hogy még egy ilyen megszólalás és felképelem. –Na szóval. Elárulod a neved?? –kérdezte magához mérten kedvesen.

-Nem. –vontam meg a vállam. A háttérbe Harry jó mulatott Zayn próbálkozásain.

-Még nevetsz Styles?? –emelte fel a hangját.

-Bocs, de… ezt még nálam is szánalmasabban csinálod. –vigyorgott büszkén. A helyzethez képest feltűnően jó kedve volt. Gondolom az időt akarta húzni, hátha időközben megjönnek Louis-ék.

-Oké emberek indulunk. És te is jössz velünk. -mutatott rám.

-Azt elfelejtheted. –fontam össze magam előtt a kezem.

-Nem nem. Te felejtheted el ezt a stílust. –kezdett rángatni maga után.

-Ha hozzámersz nyúlni a szart is kiverem belőled Malik!! –ordítozott Harry, amin az ottlévők, csak nevettek. Amíg ők jól érezték magukat, én addig szökési tervet kíséreltem meg. Középsőn rúgtam Zayn-t és futni próbáltam, de nem úgy sült el, ahogy a filmekben. A két bal lábam miatt, már a második lépésnél a földön voltam elterülve, azután minden elhomályosodott, majd sötét lett.

Mikor felkeltem a puha ágyban feküdtem egy idegen helyen. A szoba ablakán a felkelő nap látszódott. Felálltam az ágyból és az ajtó felé mentem. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Sehol senki. Lépcsőt láttam meg lefele, így csendben lementem. Sehol nem találtam a kijáratot és, csak futkároztam a házban, amíg szó szerint összefutottam Zayn-el.

-Felébredtél hercegnő?? –mosolygott féloldalasan.

-Hol vagyok, és miért vagyok itt?? –kérdeztem morcosan.

-Te sem feleltél az én kérdésemre. Hogy hívnak?? –mosolygott még mindig.

-Liz. Hol vagyok?? –kötekedtem.

-A házamban.

-Bántani fogsz?? –hátráltam egy lépést homlokráncolva.

-Miért akarnálak bántani?? Megnyugodhatsz nem lesz semmi bajod, amíg itt vagy. –mosolygott most megnyugtatóan. Kifújtam a benntartott levegőt.

-Akkor miért nem mehetek haza?? –kérdeztem kétségbeesetten. –Haza akarok menni. –nagyon régen sírtam, de most zokogni kezdtem. Túl sok volt ez nekem. Az elmúlt egy hét feszültsége és a mostani dolog, hogy nem engednek el, kitört belőlem. Zayn meglepődött és átkarolva engem nyugtatgatni próbált.

-Csss… Nyugodj meg. Én nem vagyok szörnyeteg. Ha nem akarsz itt maradni hazamehetsz. –simogatta a hátam és puszilgatta a fejem búbját, de én csak a mellkasába temetve arcomat sírtam. 

~22. rész

És itt a 22. rész is. Jó hosszú lett. :D Komizzatok!!! Remélem tetszik. Jó olvasást!!

Fent ledőltem az ágyra és zenét kezdtem hallgatni, hogy elmenjen az idő. Nagyon elmehetett az idő, mivel mikor az órára pillantottam már fél nyolc volt. Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen, de nyugodt léptekkel indultam le az emeletről. Kint borús idő volt ezért némileg sötét az egész házban. Benyitottam Harry szobájába és a villanykapcsolóért nyúltam. Felnyitottam, körül sem néztem és rögtön a sarokba mentem. Felhúztam a szőnyeget és az ajtó mellett guggoltam, mikor éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Pár másodpercig nem mozdultam, csak haboztam, hogy mit tegyek, mert felmerült bennem a dolog, hogy egy betörő, vagy valaki más. Majd az illető megköszörülte a torkát. Megkönnyebbülés, de rögtön utána szorongás futott rajtam végig, mikor felismertem Harry hangját. Lassan hátratekintettem és fel végig a lábától a smaragzöld szemeiig.

-Szia. –köszöntöttem neki, mintha nem az ő szobájának szőnyegét kapargálnám. Egy béna mosoly is társult a köszönésemhez. –Hogy kerülsz ide?? Azt hittem elmentél. –a helyzet nagyon cikis volt, ahogy csak ott állt és nézett, mintha gyilkolni tudna a tekintetével.

-Elárulod, hogy mit csinálsz a szobámba és mi van ott?? Mármint az ajtó alatt. –mondta komoran.

-Épp azt próbálom kideríteni, hogy mi van ott. És azt hittem, hogy nem vagy itthon. És tudom, hogy ez így hülyén hangzik, hogy amikor nem vagy itthon, akkor bejövök a szobádba, de érdekelt mi van lent és meg akartam nézni, de te itt vagy és… -magyaráztam lelkesen belevéve a kezeimmel hadonászást is a dologba, de ő még mindig ugyan olyan fapofával nézett le rám.

-Te bolond vagy. –lágyultak meg az arcvonásai és még egy mosolyt is megejtett. –Inkább menjünk és nézzük meg mi van odalent. Már engem is kíváncsivá tettél. –hajolt le, hogy felemelje a fémajtót, aminek azért volt súlya. Meglepődtem, hogy nem akadt ki annyira, és azon is, hogy lejön velem. Bár egyedül szerettem volna menni, de azt hiszem most el kell viselnem a Göndört is. Intett, hogy menjek előre, de csak ráztam a fejem jelezve, hogy inkább engedem őt. Egy meredek lépcsőn kellett le menni, de lent csak sötétség volt. Nem találtunk sehol egy kapcsolót sem és visszhangból ítélve a hely, ahol voltunk hatalmas és üres lehetett. Métereket kúsztam a fal mellett tapogatva azt egy villanykapcsolóért. Végül meg lett. Több villany világította be a termet. Az egész akkora lehetett, mint az egész ház. Le volt minden csempézve és az egész egy nagy medence volt, csak épp nem volt benne víz.

-Azt a mindenit. –füttyentett elismerően Harry. –Ez egy medence?? Tudtam, hogy nagy ez a ház, de, hogy alatta egy saját uszoda legyen azt nem sejtettem. –nézegetett szét a hatalmas téren.

-Engedjük fel. –ujjongtam az ötletemért.

-És, hogy akarod elintézni?? Nem látok sehol sem olyan dolgot amivel ezt meg lehetne tölteni.

-Ugyan. Én a másik oldalon látok egy kis beépített szekrényt. Lefogadom, hogy ott be tudom kapcsolni, hogy legyen benne víz. –mutattam arrafelé és már indultam is. A széleken 2 méter szélesen lehetett sétálni így ott mentem. Kinyitottam a kisszekrényt és nem tévedtem. Tényleg el tudtam indítani a vizet. Lassan elkezdett növekedni benne a víz. Leültem rögtön a medence peremére és néztem, ahogy telik meg. Időközbe Harry is csatlakozott hozzám és együtt néztük ezt az érdektelen, mégis izgalmas folyamatot.

-Miért nem mentél el?? –kérdeztem tőle ezzel megtörve a csöndet, de továbbra is a vizet nézve.

-Valakinek itthon kellett maradni veled. Ez esetben én voltam ez a valaki. Louis úgy véli jól kijövünk. –nevette el a végét.

-Nos Louis eléggé hülye lehet, ha ilyet feltételez. –nevettem én is, de ő elkomorult.

-Ennyire utálsz?? –húzta össze szemöldökét és rám nézett azzal a zavarba ejtő mégis komoly nézéssel.

-Néha ennél jobban is, de máskor… Erre a kérdésre nehéz volna válaszolni. –vontam meg a vállam.

-Jelen helyzetben mit válaszolnál?? –döntötte meg a fejét várva a válaszomra.

-Egyáltalán miért érdekel az téged??

-Mindig is érdekelt mit gondolnak rólam az emberek.

-Ha elmondom, te is elmondod mit gondolsz rólam. Rendben?? –bólintott és pár másodpercig egy halvány látszott az arcán. –Nos jelen helyzetben elviselhető vagy. Ezt a normális feled talán még egy kicsit kedvelem is. Most te jössz. –böktem oldalba. Felmutatta az ujját, hogy gondolkodik.

-Nos én az idegesítő, kíváncsi, makacs egyszóval rossz természeted ellenére is kedvellek. Azt hiszem. Kérdezhetek valamit??

-Persze. Hallgatlak.

-Miért utálod ennyire, ha parancsolgatnak neked??

-Nem tudom. Ezen még úgy nem nagyon gondolkodtam. De azt hiszem egy kisfiú lehet az oka. Nem nagyon emlékszem rá, de talán rádöbbentett pár dologra. Azóta se felejtettem el azokat a dolgokat. De ez már nagyon régen volt. –legyintettem a kezemmel, hogy lényegtelen az egész.

-Engem érdekelne. –hangjában kíváncsiság volt.

-Most nem vagyok mesélős kedvemben. -és csak ültünk egymás mellett. Olyan más volt az egész mint szokott lenni. Úgy éreztem, mintha barátok volnánk és jót beszélgettünk volna. De valami furcsa érzésem volt, ami miatt most nem tudtam másra gondolni. Mindig voltak megérzéseim, amik általában bejöttek. Ez most sem volt máshogy. Ablaktörés hallatszódott fentről és két lövésszerű hang.

~21. rész

Az elősző részhez, csak egy komit kaptam... Kaphatok ide egy kicsivel többet?? :)  Remélem tetszik a rész. Jó olvasást!! 

-Megbocsájtasz Niall-nak?? –kérdeztem, mikor felálltam mellőle. Bólintott egyet és felállt megölelni.

-Köszönöm Lizbeth.

-Csak Liz.

-Liz. –mosolygott.

-De én tényleg megyek hagylak titeket. Gondolom holnap jössz suliba. –bólintott egyet. –Okés. Akkor holnap találkozunk. Szia.

-Szia. És holnap mesélsz nekem. –Bólogatva léptem ki a szobából. Megkerestem Niall-t. A nappaliba üldögélt lehajtott fejjel az egyik fotelban.

-Menj, dobd be magad a barátnődnél. –kocogtattam meg a vállát.

-Komoly?? Köszönöm, annyira köszönöm. –karolt át olyan szorosan, hogy azt hittem megfulladok.

-Te vagy ma már harmadik. –nevettem el magam.

-Harmadik?? Miről maradtam le?? –kérdezte vidáman.

-Majd elmesélem, de most megyek és menj te is. Kitalálok egyedül is. –intettem neki, hogy menjen a szobába.

-Oké. Köszi mégegyszer. Szia. –ugrált a szobaajtó felé.

-Szia. –mentem én is a kijárathoz. Most pedig fel kéne hívnom Harry-t, jobb esetbe Louis-t.

-Mondd. –vette fel Lou.

-Szia. Értem jönnél?? –kérdeztem.

-Küldöm Harry-t. –mondta és szó nélkül le is tette. Hát nem ok nélkül hívtam Louis-t. Erre elküldi értem Harry-t. Mikor megérkezett, sem ő sem én nem szóltunk semmit. Hazavezetett és otthon mindenki ment a saját dolgára. Vettem fel otthoni ruhát és lementem. Harry épp ivott valamit és sikeresen a nyakába öntötte a folyadékot. Nem túl kedvesen megkért, hogy ne röhögjek rajta, hanem menjem be a szobájába és hozzam ki a piros pólóját. Azt is elárulta, hogy több mint valószínül az ágya alatt van. Bementem letérdeltem a szőnyegre és benéztem az ágy alá. Hát a piros pólót is megtaláltam, de ami még ott volt… Alig laknak itt pár napja, de máris rendetlenség van az ágy aljában. Felálltam és körbe néztem a szobában. Nem nagyon jártam még ebben a szobában, csak egyszer, amikor megérkeztem és körbenéztem mindenhol. Az egyik sarokban furcsa volt a talaj. Odamentem és egy méterszer méteres részen nem parkett volt a szőnyeg alatt, hanem valami fém. Lehúztam a sarokról a szőnyeget és egy felfelé hajló ajtót találtam. Érdekesnek bizonyult. Remélem Harry még nem találta meg. Majd megnézem mi van alatta, ha a fiúk nem lesznek itthon. Visszahajtottam a szőnyeget és siettem ki a pólóval.

-Mi tartott eddig?? –kérdezte Harry és vette el tőlem a pólót amit ki is cserélt magán.

-Nem voltam sokáig. –próbáltam úgy beszélni, hogy ne kelljen hazudnom, mert arra úgy is rájönne.

-Liz ma este el kell mennem talán a többiek is velem jönnek. –erre tőlem, csak egy érdektelen fejrázást kapott, de valójában nagyon is örültem neki. Ha nem lesznek itthon felfedezhetem, hogy mi van a ház alatt.

-Mikor mentek?? –pillantottam Liam-ra tudván, hogy ő mindent tud.

-A francba. Fél óra múlva. –nézett a kérdezett az órára és pattant is. Én felmentem a szobámba, hogy ne legyek láb alatt, amíg el nem mennek. Fent ledőltem az ágyra és zenét kezdtem hallgatni, hogy elmenjen az idő. 

2. díjam :DD

                                                       Köszönöm a díjat Patríciának. :))

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj 11 kérdésre.

3. Tegyél fel 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek. 

11 dolog magamról:

Már egyszer írtam. :))

Válaszolok 11 kérdésre:

1. Szereted a blogom? -imádom!! 

2. Hány részesre tervezted a blogod? -nem tudom, de sztem hosszú lesz

3. Mikor születtél? -május 2.

4. Tudtad, hogy a második nevem Csenge? -nem :O

5.  Miért kezdted a blogot? -unatkoztam?? :D

6. Kedvenc műsorod? -Teen Wolf

7. Tudtad, hogy 3 dl cola, 14 db kockacukornak felel meg? -nem :D

8. Mi az amitől a legjobban félsz? -pókok... 

9. Tetszik a blogom kinézete? ahha :D

10. Fested a körmöd? -igen :D mindig ugyanarra a kékre :D

11. Örülsz a díjnak? -igen :D

Felteszek 11 kérdést:

1. Szereted a neved??

2. Olvasod a blogomat??

3. Szeretsz sétálni??

4. Összefogva vagy leengedve szereted jobban a hajad??

5. Van háziállatod?? 

6. Ha igen mi??

7. Kedvenc helyed?? (ahol már voltál)

8. Van kedvenc idézeted?? 

9. Ki a kedvenced a bandából??

10. Várod már a TIU-t ??

11. Örülsz, hogy nincs több kérdés (??) mert én nagyon :D

Akiknek küldöm:

1. Punyi Zsófi

2. Lana Del Rey

~20. rész

Hoztam a 20. részt. Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek Leyla kedves lány legyen, vagy inkább olyan "kígyó"... Komiba várom a válaszokat. :)) És mostantól fogok válaszolni a komikra, mert nagyon unatkozok. XD Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

-Semmi csak túlregáltam, mert eleve ideges voltam. Aztán el kellett mennem Niall-hoz. Bocs, hogy nem szóltam, de úgy sem engedtél volna ki a házból, nekem pedig ott kellett lennem vele. Tudod, hogy nagyon jó barátok lettünk és nemsokára megint kell mennem hozzá. –mondtam egy szuszra. Nem volt szívem bajba keverni Harry-t. Louis csak a fejét rázta. Nem értettem mi baja van most.

-Tudom, hogy hazudsz Liz. –mondta nyugodtan. Harry-re pillantottam és a megfeszült arcára. –De nem foglak faggatni. Tudom, hogy úgy se fogod elárulni. De jegyezd meg. Nem tudsz hazudni Liz. Sem nekem, sem másnak. –mondta nyugodtan, majd felállt és a konyhába ment. Harry megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, majd eltátogott egy köszönömöt. Egy elég gyatra mosolyt küldtem felé, aztán mentem a szobámba. Kipakoltam a tankönyveket amiket ma megkaptunk és ellenőriztem az órarendem. Nem is olyan rossz mint amilyennek elképzeltem. Levettem a sulis cuccom, majd egy másik farmert és egy pólót vettem fel. Szóltam Lou-nak és Harry-nek, hogy megyek Niall-hoz. Harry ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigyen el Niall-hoz, hogy tudják, hogy hol lakik, ha keresnének. Louis helyeselte a dolgot így kénytelen voltam Harry-vel menni.

-Nem is tudom mit kéne mondanom. Nem szoktam ilyet csinálni, de köszönöm. Komolyan. –mondta Harry, mikor már úton voltunk, ezzel megtörve a csendet.

-Én meg nem szoktam, olyat csinálni, amiért köszönetet kéne mondani és nem tudom, hogy miért pont most kezdtem el, szóval inkább nem mondok semmit. –morogtam neki.

-Fura vagy. –jelentette ki.

-Ha én fura vagyok, akkor te mi?? –kezdtem háborogni. Csak vállat vont. Pár percig azt hittem a normális Harry fog szállítani, de úgy néz ki a flegmához van szerencsém. Az út további része szerencsémre némileg csöndben telt. Csak annyit beszéltem, hogy mondtam, hogy merre kell menni.

-Megérkeztünk. –mondtam a ház előtt, ahol hirtelen lépett rá a fékre.

-Ez az?? –nézett a házra. Bólintottam. -Oké. Ígérd meg, hogyha haza akarsz jönni, akkor engem vagy Louis-t hívod.

-Ígérem. –forgattam a szemem.

-Hazudsz. –jelentette ki. Honnan fenéből tudják, hogy mikor hazudok??

-Oké, téged hívlak, vagy Louis-t. –forgattam még mindig a szemem. –Szia. –csaptam be az ajtót Harry pedig szitkozódni kezdett, hogy ne csapkodjam a kocsi ajtaját, vagy valami hasonló, de nem sokat hallottam belőle. Becsöngettem, mert a kopogásra nem nyitott senki ajtót. Egy mosolygós lány nyitott ajtót, akinek rögtön lefagyott a mosoly az arcáról, mikor meglátott. Fekete haj, kék szemek. Pont olyan, mint, ahogy Niall leírta. Nagyon szép lány.

-Szia. Kit keresel. –erőltetett egy műmosolyt.

-Szia. Niall-hoz jöttem. Gondolom te vagy Leyla. Lizbeth Gray. –nyújtottam neki kezet egy fülig mosoly mellett. Még mindig műmosolyogva fogott velem kezet, majd behívott.

-Niall, dárgám vendéged érkezett. –szólt be a konyhába Leyla, ami majdnem rögtön az előszoba mellett van. Niall már jött is.

-Szia Liz. Örülök, hogy átjöttél. –ölelt meg váratlanul. Miközbe megölelt a fülembe súgta hogy: „Segíts” Leyla nagy, szúrós szemekkel nézett rám. Niall beterelt minket a szobájába. Leyla elöl ment így meg tudtam kérdezni Niall-tól, hogy el-e mondta neki. Bólogatott és annyit súgott, hogy egy kis időt kér és fél, hogy szakítani akar. Rámosolyogtam egy olyan ”nyugi elintézem” pillantás kíséretében. Bent a szobába leültem Leyla mellé az ágyra.

-Niall kérlek hoznál nekem valamit inni?? Nagyon megszomjaztam. –mosolyogtam rá. Vette a lapot, bólintott és kiment.

-Veled csókolózott?? –tért rögtön a lényegre. Nem nézett rám, csak semlegesen bámult maga elé.

-Nem. Niall nagyon jó barátom, de soha semmi több. Tiszteletben tartom, hogy van valakije akit szeret.

-És, ha nem lenne??

-Niall tiszta szívből szeret téged és az a csók nem jelentett neki semmit. –ráztam a fejem.

-Nem az első alkalom volt. 2 év alatt ez már a negyedik. Kétszer már elhagytam, de túlságosan szeretem őt és nem bírom nélküle, de nem tudok benne megbízni. –kezdett el sírni. Oldalról átölelve vigasztaltam őt, majd ő is visszaölelt.

-Jó bemutatkozás. Az első 3 percben már a válladon sírok. –húzódott el, könnyeit törölgetve.

-Igazából ezért vagyok itt. –kuncogtam mire őneki is egy kóbor mosoly jelent meg az arcán.

-Ott voltál, mikor…?? –kérdezte a fél mondatot, de én pontosan tudtam mire gondol.

-Nem. Sajnos egy nem kívánatos személlyel voltam. De este 10-kor hívott fel, hogy hülyeséget csinált, én pedig rögtön jöttem. Mikor ideértem Niall sírt, de nem tudtam mi baja volt, aztán mesélt el mindent.

-Sírt?? –döbbent meg.

-Mint egy szegény kisfiú. Nagyon bánta ami történt. –gondoltam vissza a tegnap estére. –De megvigasztaltam őt, hogy nem ő volt az egyetlen aki hülyeséget. –nevettem fel kínomba.

-Mért még ki?? –kérdezte ő is nevetve.

-Azt hiszem én. Megcsókolt az Ördög én pedig hagytam neki. –sóhajtottam nagyot.

-Hmm… Ez izgalmasan hangzik. –mosolygott rám.

-Hát mit szólnál, ha holnap elmennénk valahova ketten?? Mondjuk sétálni, vagy valami. Én most megyek.

-Jó ötlet. –egyezett bele a tervembe.

-Megbocsájtasz Niall-nak?? –kérdeztem, mikor felálltam mellőle.