~41. rész

Tudom, hogy mostanában ritkán hozok részeket és rövidek is, de megpróbálok megint gyakrabban írni. Remélem tetszik. Jó olvasást!! :))

-Én annyira szégyellem magam. –suttogtam, miután sikerült lenyugodnom.

-Nagyon buta lány vagy, tudod-e?? –adott puszit a fejemre.

-Erre akkor jöttem rá, mikor felfogtam, hogy beléd szerettem. –olyan halkan akartam mondani, hogy ne hallja, de volt olyan sejtésem, hogy tisztán értette mit mondtam, mert erősebben zártak körül karjai és élesen szívta be a levegőt. Megnyugtató volt ez a csend, ami körénk telepedett.

-Liz, ugye tudod, hogy mit érzek irántad, már az első perctől fogva?? –kérdezte bizonytalanul és a hangja megrémísztett. Úgy beszélt, mintha valami baj volna. Felkaptam a fejem, az állam a mellkasára támasztottam és arcát fürkésztem. Semmi érzelem nem volt rajta, csak a megszokott komoly kifejezés. –Liz nekem ez nehéz. Annyira sértődékeny vagy és soha nem tudom, mit mondhatok, vagy csinálhatok és mit nem. Megőrjítesz még is szeretnék megfelelni neked. Fogalmam sincs mit kéne tennem azért, hogy boldog legyél. Pedig meg akarnám tenni. Csak félek, hogy elfutsz. Megijeszt a gondolat, hogy eltűnnél. –egész beszéde alatt az arcát tanulmányoztam, de semmi érzelmet nem találtam benne. Attól függetlenül, hogy halál komoly volt és a szemembe bámult mást nem tudtam felfedezni. Zavart. Kimondja, de a hangja rideg és távolságtartó, mintha egy idegennel beszélne. Ugyanakkor hangosabb volt az a hang a fejemben, ami azt kiabálta, ”Halihó!! Most vallott szerelmet, ne gondolkozz hülyeségeken!!”, aminek engedtem is. Fejem visszaejtettem a mellkasára és mély levegőt vettem.

-Nem fogok elfutni. Ígérem!! –suttogtam és két apró puszi közt, amit széjjelszórtam a mellkasán, majd fel a nyakán a szájáig. Természetesen nem szabadultam ennyivel. Fogságba ejtette ajkaim és már-már fájt harapása, de olyan volt mintha ezzel éreztetné, hogy mennyire szeret. Viszonozva a gesztust utánoztam őt, mire egy mélyről jövő, férfias nyögés tört ki a torkából. Egyik lábam átdobtam a másik oldalára, így a hasán ültem. Nem sokáig élveztem a fölényt. Egy mozdulattal maga alá gyűrt, egész idő alatt meg nem szakítva a csókot. Nyilvánvalóan nem bírta, ha alul van. Egyik kezén támaszkodott a másikkal a pólóm szegélye alá nyúlt. Megugrottam a hideg kezeitől, de ő csak folytatta a felderítést nagy tenyerével. Lábaimat felemeltem, összekulcsoltam a feneke felett és lehúztam a csípőjét. Könnyedén lekapta a felsőm ezzel szabaddá téve neki a mellkasom. Mire észbe kaptam már a melltartó sem volt rajtam.

-Szeretlek. –suttogta a fülembe. (… többit a fantáziádra bízom J)

-Srácok megjöttem. –Keltem fel arra, hogy Louis kopogott be az ajtón. Harry hátulról szorosan tartott magához, szóval még felkelni sem tudtam. Az egyetlen dolog ami vigasztalt, hogy azt ajtó be volt zárva. Louis hallhatólag lesétált a lépcsőn. Harry mocorogni kezdett mögöttem.

-Hogy vagy szépségem?? –búgta a fülembe álmos rekedtes hanggal. Elmosolyodtam, mikor a kezei a hasamon kis köröket írtak le ezzel csikizve engem. Megfogtam a kezét, mielőtt jobban belelendült volna és szembe fordultam vele.

-Soha jobban. –mosolyogtam és kapott egy puszit, majd a takarót magamra csavarva álltam fel az ágyról és mentem a fürdőbe, egyedül hagyva Harry-t. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, vettem fel fehérneműt, de megfeledkeztem ruhákat behozni. Becsavartam magam egy törölközőbe és úgy léptem ki a szobába. Harry már nem volt bent. A gardróbom ajtajához léptem, majd kinyitottam azt. Beléptem és a törölközőt letettem az egyik fogasra. Szörnyű idő volt kint, így hát kerestem egy garbót és belebújtam. Ma nem szándékoztam elmenni otthonról, ezért egy melegítőalsó után kezdtem kutatni. A szemem sarkából megláttam valamit az ajtóban, amitől hirtelen felsikítottam. Jobban szemügyre véve, csak Harry állt ott immár nevetve ijedségemen. Az igazat megvallva én is nevettem volna magamon. Gyorsan lejjebb húztam a garbót, hogy ne látszódjon mindenem ki és felkaptam az első kezem ügyébe kerülő meleg alsót.

-Gyere megszárítom a hajad, mert megfázol. –fogta meg a kezem és húzott maga után lassan. Egy kicsit kuncogtam arra, hogy ő fogja megszárítani a hajam, de hamar felfogtam, hogy nem viccelt. –Mi olyan vicces?? –ráncolta a homlokát.

-Még egy fiút sem láttam hajat szárítani. –magyaráztam. Ő csak elmosolyodott.

-Csak megszárítom a barátnőm haját. Ez szerintem teljesen természetes.