~33. rész

Hoztam a kövi részt... Elég nehéz volt megírni, ezért remélem kapok érte pár komit. Amint tudom hozom a következőt, nem tudom pontosan mikor, mert sűrű órarendem van (://), de igyekszem vele. :)) Azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy legyen-e másik blogom?? (Persze ott csak hetente lennének részek.) De nem tudom, hogy milyen jellegű legyen, vagy hogy fogja-e valaki olvasni...(Van már írva pár piszkozatom.) Fogok létrehozni egy fb csoportot is, ahova mindenki írhat akármit a bloggal kapcsolatban. Szeretném, ha minél többen csatlakoznátok majd. :)) Na nem is szövegelek többet :D Remélem tetszik. Jó olvasást!! :))

Próbáltam nyugodtnak látszani, bár nagyon nem voltam az. Harry mit sem törődve a minket körülvevő tényezőkkel, csak nyugodtan vezetett tovább.

Lassan még átmentünk pár hasonló utcán, majd kiértünk a városból. Megálltunk néhány régi sín mellett, ami egy alagútba ment tovább. Harry kiszállt és várta, hogy én is kövessem a példáját. Miután észrevette, hogy nem fogok itt kiszállni, mert azt se tudom, hogy hol vagyunk, vagy mire számítsak, átjött az én felemre és kinyitotta az ajtót.

-Gyere innen gyalog megyünk. –intett a fejével, hogy szálljak ki. És csak tompán néztem rá, ijedt tekintettel. –Nyugi, nem fog bántani senki. –legyintett kezével és várt, hogy kiszálljak. Én még mindig ugyan, olyan arccal néztem rá. Azt hiszem felfogta, hogy most nem amiatt aggódom, hogy mások nem-e fognak bántani. Lehunyta a szemét és egy nagyon mély levegő kifújása után újra kinyitotta azt. –Komolyan attól tartasz, hogy bántanálak?? Szerinted képes lennék rá?? –nem feleltem a kérdésére, hanem tartózkodva, de kiszálltam az autóból és megfogtam a kezét, hogy vezessen merre kell menni. Másik kezével amit nem szorongattam, azzal lecsukta az autót és sétálni kezdtünk a sínek mellett. Már méterrel arrébb a sínek lekanyarodtak jobbra, be egy alagútba. Bementünk a sötét helyre.

-Ha jön a vonat, akkor baj van szóval itt sietünk. –mosolygott rám és gyorsított a tempón, de míg ő, csak egy kicsit gyorsabban sétált, én addig futottam utána. Kiértünk és megint lassan sétáltunk tovább.

-Mennyit kell még menni?? –kérdeztem, miközben felnéztem Harry-re. Egy picit gondolkodott, körülnézett, majd válaszolt.

-Már csak pár perc. –mosolygott le rám. Nem volt kedvem megkérdezni, hogy az ő vagy az én tempómmal, így inkább csak bólintottam és mentem tovább. Ahogy ígérte pár perc múlva megálltunk, de még mindig a semmi közepén voltunk és nem láttam sehol semmit egy nagy sötét erdőn kívül ami jobbról volt.

-Most bekötöm a szemed. –mondta, majd mögém állt és egy kendőt kötött a szemem elé, amitől nem láttam semmit. Hátulról bal kezével megfogta az oldalam és jobb kezével a kezem tartotta és úgy vezetett tovább hátulról. Az ágak egyre sűrűbben ropogtak a lábam alatt és víz csobogást is hallani lehetett.

-Most lépj előre kettőt felfele. –irányított aranyosan, míg a kezem fogta és megéreztem valami beton szerűségek a talpam alatt. Felléptem még kettőt, ahogy mondta és a földhöz mérten szerintem magasan voltunk. Éreztem, hogy szorosan megkerülve engem, most ő lépett előre. Velem szemben volt, megfogta a két kezem, majd kezdett lefele húzni. –Ülj le. –húzott már le teljesen. Vártam a hideg kemény talajt, de meleg és puha volt. Harry ölébe ücsörögtem, és a levette a kendőt a szememről. Csodálatos látvány tárult elém. Egy nagy szikla tetején ültünk egy erdőben. Minden gyönyörű volt. Nem messze volt egy kisebb patakocska, amin volt egy kisebb ugrás , ami egy kisvízesést hozott létre. A fák a fejünk felett magasan összeértek, így árnyékot tartva mindenre, kivéve a patakot és csillogóan tiszta vizét. Mindenhol kisebb bokrok és virágok voltak, ami az egészet varázslatossá tette. Harry a vállamra támasztotta állát és úgy figyelte a tájat, amit én tátott szájjal fürkésztem.

-Ez gyönyörű. –mondtam még mindig eltátott szájjal. Még nem láttam ilyen szép helyet soha.

-Örülök, ha tetszik. –nyomott egy puszit az arcomra.

-Miért hoztál ide? –kérdeztem, mert ez a része még zavaros volt a dolgoknak.

-Nem tudom. Ez a kedvenc helyem és mindig ide szoktam kijönni, ha gondolkodni akarok, vagy csak egyedül szeretnék lenni. Egész délelőtt itt voltam és, akkor jutott eszembe, hogy megmutatom ezt neked. Erről a helyről tudtommal csak én tudok. És most már te is. –magyarázta lassan, aranyosan.

-Köszönöm. – Harry átkarolta a derekam és a hasam előtt fogta mindkét kezem. Így néztük mindketten jóleső csöndben a csodálatos természetet. Még magamnak is nehéz volt bevallani, de muszáj volt elismernem, hogy valamiféleképpen beleszerettem Harry gyönyörű szemeibe és ellenállhatatlan mosolyába… és talán egy olyan részébe, amit egyedül én láttam még csak eddig.

Nem tudtam, milyen képet rakjak be, ezért
most kaptok egy sexy Hazz-t :D