~36. rész

Hoztam a részt. Siettem és remélem, hogy nem lett nagyon rossz :// Jó olvasást!! 

Felnéztem és az ajtóban Tom alakját fedeztem fel. Arca sebes volt, combjából dőlt a vér. És valakit hozott a vállára rakva, akiben már alig volt élet. Vagy egyáltalán nem volt. Tom hatalmas levegőket vett, mintha most futott volna világcsúcsot. Pár másodpercig tartotta magát, de a lábai reszkettek és hamar feladták a szolgálatok, ezért elesett. A vállán lévő személy is ugyanott végezte, akit csak abban a pillanatba ismertem fel, mikor a földön landolt.

-Harry!! –sikítottam el magam. Mire odafutottam már Louis is ott volt és azt vizsgálgattak, hogy élnek-e még. –Hívj már egy mentőt. –kiabáltam idegesen Louis-nak.

-Mentő egyenlő rendőrséggel. Most a hátam közepére se kívánom a seggfejeket. –mondta és a hajába túrt gondolkodva azon, hogy mit csináljon.

-Inkább hagyod őket meghalni?? –kezdtem kétségbe esni.

-Nem hagyon őket meghalni. Jobb ötlet után kutatok, de úgy nem megy, ha itt visítozol. –üvöltött rám. Őszintén megrémültem tőle. –Oké Liz. Hozz annyi fáslit és fertőtlenítőt amennyit csak tudsz. Jah és sok vizet is!! –kiáltott utánam, mert én már futottam az első szavánál. A konyhában engedtem egy nagy edénybe sok vizet és bár alig bírtam el, de odavittem Louis-nak. Becsuktam gyorsan és bejárati ajtót, hogy ne legyen huzat az egész házba és már futottam a kötszerért. Először azokat, majd a talált fertőtlenítőszert is odavittem.

-Hozz kisebb törölközőket is. –mondta már valamivel nyugodtabban, mikor visszaértem és valamit már ügyködött Harry oldalán található nagy nyílással. –Tűt és cérnát is. –utasított hidegen engem pedig kirázott a hideg. Itt akarja a nappali közepén összevarrni őket?? Nem akartam túl sokat gondolkodni, mert a végén még rosszul lettem volna. Kapkodva összeszedtem a kellő dolgokat és letérdeltem a Louis mellé.

-Tudod, hogy mit csinálsz?? –kérdeztem a sebeket tisztogató, szépen dolgozó fiútól.

-Orvosnak tanultam egy ideig. –mondta, de közbe Harry-re összpontosított. Nem volt eszméleténél, de Tom igen. –Liz meg tudod csinálni, hogy elállítod a barátod lábán a vérzést?? –kérdezte. Valami rémlett, hogy mit kell ilyenkor csinálni, de az idegesség nagyon elhomályosított mindent a fejemben.

-Mit kell csinálnom?? –kérdeztem egy nagy levegő mellett, amivel próbáltam kitisztítani a fejem.

-Szedd le a gatyáját és, amilyen erősen csak tudod, tekerj rá pár törölközőt a lábára. –utasított halál higgadtan. Hogy tud ilyen nyugodt maradni?? Odamentem Tom-hoz és szépeket pislogott rám. Ekkor megint feltámadt bennem a felismerés, hogy alig van rajta ruha. Gondolom ő is hallotta Louis utasításait így kezdte levenni a nadrágját. Nem kicsit éreztem a helyzetet cikinek, de képtelen voltam most ilyenekkel foglalkozni. A színem hasonlíthatott a faléra. Nem nagyon bírtam a vért. Megfogtam a pár törölközőt és elkezdtem Tom lába köré tekerni. Lomhán felült és segített szorosra húzni, mert én jelenlegi állapotomba nagyon gyenge voltam. Össze volt szorítva a foga, mikor Louis azt mondta, hogy támaszkodjak a lábára vagy üljek rá. Végül minden a ráülésnél döntöttünk bár én kicsit vonakodtam tőle. Ez idő alatt Louis lefertőtlenítette és elkezdte bevarrni Harry oldalát. Kicsiket nyögött, majd lassan, kicsire nyitotta a szemét. Kedvem lett volna felugrani és a nyakába vetni magam, de a körülmények nem engedték ezt. Csak pár pillanatig felemelte a fejét, hogy körülnézhessen, majd egy fájdalmas nyögés után vissza is tette azt és a szemeit is becsukta.

-Liz vegyél fel egy pólót. –motyogta alig érthetően Harry. Erőtlen hangja még így is kemény és parancsoló volt. Én csak néztem, mint aki most lát először embert. Majdnem haldoklik és azzal van elfoglalva, hogy vegyek fel pólót?? Louis elmosolyodott. Levette a saját pólóját és mosolyogva felém nyújtotta.

-Szerintem túl éli, ha ezt felveszed. –elvettem tőle az anyagot és valahogy elfelejtettem felvenni. –Tom. Igaz?? –kérdezte a láb tulajdonosától, amin ültem. Tom bólintott. –Liz leszállhatsz. Szerintem ezt is be kell varrni. –mondta még mindig mosolyogva (!?!?) és intett a fejével Harry felé, hogy odamehetek. Odacsúsztam lassan mellé.

-Hogy vagy?? –kérdeztem halkan.

-Kutya bajom. –mondta és egy jóleső mosolyt is csempészett a mondat végére. 

-Annyira hiányoztál. –kezdett megint megtelni a szemem sós folyadékkal, de visszatartottam őket.

-Nekem jobban. –ugrott meg a padlón. Látszott az arcán, hogy nagyon fájt neki, de folytatta a fészkelődét egészen addig, amíg hegyém nem tornázta magát. Nem zavart, hogy alig fél méterre mellettem Louis ült, csak élveztem a pillanatot, amit már oly régóta vártam.