~32. rész

Hoztam a részt. Tudom, hogy egy kicsit hosszabbra ígértem, de egyszerűen nem jött ihlet. :// Köszönöm szépen a díjat G.B. Evelyne-nek, ha tudom akkor még ma kiteszem. :)) Annyi kérdésem lenne még felétek, hogy körülbelül hány részes legyen a blog?? Remélem tetszik, komizzatok sokan!! Jó olvasást!! :)

Szorosan mellé feküdtem, ő átkarolt adott egy puszit a homlokomra és elaludtunk mindketten.

Léptek hangja zavart fel az álmaimból. A szemem még nem nyitottam ki, de már ébren voltam. Harry mellettem feküdt, szóval nem ő járkált. Először hunyorítva, majd pislogva nyitottam ki a szemem. Váratlan kép fogadott. Harry hatalmas szemekkel, mosolyogva bámult engem.

-Jó reggelt. –üdvözölt.

-Jó reggelt. –mondtam. Kicsit zavarba voltam, de mosolyogtam is. –Ne nézz már. –nevettem el magam és a kezem az arcom elé tettem.

-Miért?? Olyan gyönyörű vagy. –mondta és leszedte a kezeim az arcomról. Arcom már nagyon vörös lehetett. –Mit rontok el mindig?? –kérdezte halkan és a könyökéra támasztotta fejét. Én csak pislogtam rá, mint valami hülye, majd megcsóváltam a fejem. Csak néztük egymást, mintha még nem láttunk volna embert. Egy torokköszörülés zökkentett ki.

-Oké. Nem fogok most kisműsort tartani, de ne előttem csináljátok. –szidott minket Louis.

***

A 2. órán ültem, ami földrajz volt. Épp valami tűzhányót vettünk, de nem sok minden maradt meg belőle, mert vagy Niall-al beszélgettem, aki mellettem ült, vagy Carter dobálta nekem a kis cetliket viccesebbnél viccesebb szövegekkel.

-Miss Gray el tudná ismételni, mit mondtam az előbb?? –szólított a tanár.

-Elnézést Mr. Richards, de nem. –mondtam, miközben próbáltam visszafojtani a nevetést, mert Niall a pad alatt csikizte az oldalam.

-Még kinevet Miss Gray?? –kérdezte sértődötten. Én csak egy hatalmasat ütöttem Niall fejére, majd még hátba is vágtam, amin nagyot nevetett és engem is elkapott a nevetés. –Azonnal hordják ki magukat mind a ketten az órámról. –ordította le a fejünket. Kuncogva kisiettünk ki a tanteremből, mielőtt még kaptunk volna még egy letolást.

-Te nagyon dilis vagy. –röhögtem kiérve a folyosóra.

-Én?? Végetted küldtek ki minket. –fogta a hasát ő is. Még pár percig nevettünk a kis akciónkon és egymáson, majd megszólalt a csengő, ami jelezte az óra végét. A diákok kiözönlöttek az osztályokból és mindenki elindult a saját dolgára. Niall belém karolt és behúzott az egyik üres osztályba. Becsukta az ajtót és elkezdett kotorni a zsebébe.

-Itt a telefonod, vedd fel, mert kb már hatodszorra csörög. –nyomta a kezembe. Megnéztem, hogy ki hív.

-Szia. Mondd gyorsan. –vettem fel Harry-nek.

-Öhmm…Csak azért hívlak, hogy siess haza suliból. El akarlak vinni valahova. Persze csak ha te is ráérsz. –beszélt lassan, zavartan, mint aki nem tudja mit is mondjon.

-Persze. Nekem jó. –mondtam neki, hogy abba hagyja ezt a nyöszörgést, amit a telefonba folytatott.

-Remek. Akkor várlak. –mondta meglepő gyorsasággal és letette a telefont. Fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy hova akar vinni, de nem sokáig tudtam vele foglalkozni, mivel Niall elrakta a telefonom és már húzott is tovább az épület folyosóin, azzal az okkal, hogy le fogjuk késni a kémiát. Hát éppen, hogy beértünk a tanár előtt. A többi órát végig ültük feltűnés mentes nevetés mellett. Kiértünk a suliból én beültem az autóba, Niall pedig elindult haza gyalog. Út közbe dugóba is keveredtünk, ezért iskolavégzés után 1 órával értünk csak haza. Amint hazaértem, Harry szólt, hogy öltözzek át és indulunk is arra a helyre, ahova el akar vinni. Akármennyire is győzködtem nem árulta el, hogy hova. Gyorsan vettem fel egy sötét nadrágot és egy sima fehér  felsőt a kedvenc fekete kabátommal. Lesiettem a lépcsőn és Harry már ajtót is nyitott nekem. Alig vettem észre, hogy elment mellettem és ő már az autónál volt. Beszálltunk a fekete nagy járgányba és indult a motor. Nem beszélgettünk. Én csak hátradőlve figyeltem Harry-t, ahogy az útra koncentrál. Néha-néha egy alig látszódó mosoly bújt meg a szája szélén, de rögtön elrejtette. Mikor előrenéztem a helyzet kezdett egyre furcsább lenni. Az utcák minél kihaltabbak és sötétek voltak, a házak pedig elhagyatottak. Kezdtem parázni, hogy hova visz engem Harry, ugyanis elég kiismerhetetlen. Próbáltam nyugodtnak látszani, bár nagyon nem voltam az. Harry mit sem törődve a minket körülvevő tényezőkkel, csak nyugodtan vezetett tovább.