~30. rész

Hoztam a részt... Megint csak 2 komit kaptam... :/ Ha elolvastad dobj egyet és akkor MEGPRÓBÁLOM gyorsabban hozni a részt is :)) Nem lett valami izgalmas rész, de itt egy kicsit bemutattam az "új" szereplőket. Remélem tetszik. Jó olvasást!! :)

-Miért kerülsz minket?? –ült fel az asztalom szélére. Ekkor megrözzent a telefonom is jelezve, hogy üzenetem jött. „Nem jössz el velem egy kávéra?? Zayn xoxo” Erősen bámultam a telefon kijelzőét és gondolkodtam, hogy jó ötlet-e volna. –Hahó… Itt vagy?? –lengette előttem kezét Harry.

-Jah persze. –kaptam felé a fejem. Mit is kérdeztél?? –néztem rá figyelmesen.

-Hogy miért kerülsz minket?? –taglalta a szavakat, mint valami hülyének.

-Nincs kedvem beszélni veletek. –vontam meg a vállam. –Most viszont, ha megbocsátasz szeretnék átöltözködni. –dobtam be az utolsó könyvet a táskámba és intettem az ajtó felé, hogy menjen ki.

-Hová mész?? –ráncolta homlokát.

-El. Carter-hez. –vágtam rá villám gyorsan.

-Elárulhatnád végre, hogy ki az a Carter, mert az utóbbi napokban nem hallottunk mást rólad, hogy az ajtóból kiálltottál, hogy Niall-hoz, vagy pedig Carter-hez mész. Szóval?? –vont kérdőre.

-Carter az osztálytársam és a testvérével él. Elég ennyi, vagy hozzak tőle születési bizonyítványt is?? –gúnyolódtam vele.

-Elárulod, hogy mi gondod van, vagy ezt fogod csinálni?? Tudtommal nem tettem semmi rosszat. –nagyot sóhajtottam. Igaza volt. Ő nem tehet semmiről.

-Bocs csak… Mindegy. Ne is foglalkozz vele. Nincs semmi bajom. –mondtam közömbös hangnembe és kikerülve őt kimentem a szobából, majd le a lépcsőn és ki a házból. Végül is úgy döntöttem, hogy nem fogok átöltözködni. Nem tudtam, hogy Zayn mit akart, vagy jó ötlet-e lenne találkozni vele. Végül úgy döntöttem, hogy inkább meglátogatom Carter-t, mert tegnap este hívott, hogy ma menjek át. Háromnegyed óra sétálás után Tom nyitott ajtót. Carter vele él, mert a szüleik meghaltak és így, mivel Tom már 28 éves, ezért ő a húga gyámja is.

-Szia. Gyere be. –nyitotta tágra előttem az ajtót.

-Szia. Carter merre van?? –kérdeztem, mert vártam, de nem jött elő sehonnan.

-Nem tudom elment valamerre, de szerintem nemsokára megjön. –vonta meg a vállát és beterelt a nappaliba, ahol rögtön hozta az üdítőt. Nagyon megkedveltem Tom-ot is és vele is jóba vagyok. Megértő kedves és mindig meghallgat. Bár nálunk jóval idősebb, de ez ettől függetlenül nem sokba különbözik tőlünk. –Na és, hogy megy a suli?? Carter nem nagyon beszél róla. Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan tanul. –mondta mosolyogva.

-A suli elég jó. A tanárok szigorúak, de Carter jó tanuló és jó jegyei vannak, ahogy nekem is. Mást nem nagyon tudnék mondani. –beszámolóm pont véget ért, mikor Tom-nak csörgött a telefonja. Mondta, hogy ezt muszáj felvennie és kiment a konyhába. Mostanában szokásommá vált mindig hallgatózni, bár most akaratlanul hallottam a telefonbeszélgetést.

-Mit akarsz Leyla?? –vette fel gorombán. Leyla?? Az agyam elkezdett pattogni, hogy az a Leyla lehet-e. –Hagyj már békén!! Undorodom tőled. Mit olyan nehéz ezen felfogni??-... ... … -Persze mindig Barcelona-val jössz. -……… -Hagyd már békén Liz-t!! Rendes lány és állj le!! …... … -Szia. –tette le ugyanúgy a telefont, mint ahogy felvette. Elég zavaros, volt az egész és az se biztos, hogy jól értettem mindent, ezért próbáltam inkább nem foglalkozni vele, viszont abban majdnem biztos voltam, hogy azzal a Leyla-val beszélt, akit én is ismerek. Mosolyogva jött vissza a nappaliba, ekkorra megjött Carter is, de nem volt túl jó kedve.