~28. rész

Szomorúan veszem tudomásul, hogy egyre kevesebb komit kapok :/ Nem tetszenek a részek, vagy csak simán nem olvassátok?? Örülnék, ha valaki elolvassa legalább egy pár szavas komit ír, vagy mégjobban örülnék egy hosszabbnak amiben leírjátok, hogy mi jó vagy mi rossz a blogban... A részeket suli miatt, csak kétnaponta fogom hozni, de lehet, hogy valamikor tudok majd feltenni naponta is részeket... Még nem tudom, hogyan lesz. Na szóval kérlek komizzatok, hogy tudjam mit kell változtatnom. Remélem tetszik. Jó olvasást!! :))

Minden lány álma esőben csókolózni a Szőke herceggel. Én ezt is megkaptam. Bár nem a Szőke herceget, de most tökéletesen megelégedtem a bajos srácommal is. Kócos, vizes fürtjei csiklandozták az arcom, ami miatt belenevettem a csókunkba.

-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a hátam. –egyenesedett ki és tetetett fájdalmat, de a mosolyát nem tudta visszafojtani.

-Gonosz vagy. –nevettem rajta és megböktem a hasát.

-Te pedig egy ázott hercegnő, aki meg fog fázni. –söpört ki egy hajtincset az arcomból.

-Azt hiszem most nincs kedvem visszamenni a házba. –biggyesztettem le az ajkam.

-És én azt hiszem, hogy az én érvem jobb. –mosolygott győzelemittasan. –És most beraklak egy forró zuhany alá. –mondta miközben felvett a hátára. Beértünk a házba, anyu és Louis beszélgettek, de rögtön el is hallgattak, mikor beértünk. Anyu ránk mosolygott, Lou pedig furán nézett, de szó nélkül mentünk fel az emeleti fürdőszobába.

-Oké, itt már letehetsz. –mondtam nevetve, mikor indult be velem a fürdőszobába.

-Én úgy gondoltam, hogy bemegyek veled. –húzódott egy kaján mosoly az arcára.

-Hahaha… Nagyon vicces vagy.

-Jólvan. –tett le. –És mit kapok azért, hogy felhoztalak?? –kérdezte játékosan. Oldalra döntöttem a fejem, úgy mintha gondolkodnák.

-Mit szeretnél??

-Tudod te azt. –hajolt le pont annyira, hogy elérhessem őt. Kapott egy gyors puszit arcára és azzal a lendülettel becsuktam az orra előtt a fürdőszoba ajtót. –Hát nem erre számítottam, de azt hiszem most ezzel kell megelégednem. –kiabált pont annyira, hogy halljam az ajtó túloldaláról és hallottam még egy kisebb szórakozott sóhajt is.

*********************** 

-Szerinted nem kéne lemennünk?? –kérdezte Harry, miután mindketten –kiemelném egymás után- forró fürdőt vettünk az eső után.

-Nem hiszem. Beszéljék meg ketten. –vontam meg a vállam. –Viszont unatkozok. –dobtam le magam az ágyra összefont karokkal.

-Mi jár a fejedbe. –dőlt hátra az ágyon és kérdezte komoly tekintettel bámulva a plafont. Így pont mögöttem volt.  

-Semmi. –mondtam bár nem az igazat mondtam. A fejem tele volt dolgokkal és kérdésekkel, aminek nagyját Harry-hez tudtam kapcsolni. Természetesen ezt neki nem kell tudnia.

-Persze. –mosolygott, de úgy mondta, mintha egyáltalán nem hinne nekem. Hozzávágtam nevetve egy párnát. –Szóval verekedni akarsz?? Hát legyen. –húzta össze a szemeit, de olyan viccesen nézett ki, hogy muszáj volt rajta nevetnem. –És még ki is nevetsz?? Ezt megbosszulom!! –ült fel és nekemdobott egy párnát. Gyorsan visszavágtam és egy másikat összegyűrtem a kezembe, hogy tudjam fogni, azzal kezdtem ütni szerencsétlent, közben feltérdeltem az ágyon. Nem tolerálta sokáig azt amit csináltam. Kihúzta magam alól a lábaimat, így én elterültem háttal az ágyon. Fekvőtámasz pózba helyet foglalt felettem és mélyen a szemembe nézett. –Árulj el nekem valamit. –artikulálta a szavakat és nagyon közel volt hozzám. –Érzel irántam akármit is?? –csillogó szemeibe néztem és nem tudtam megszólalni. A smaragzöld szempár leláncolt és levegőt sem engedett venni.

-Harry én… -nem tudtam tovább mondani. Egy szavak nem jöttek ki a torkomon, mert a gombóc elállta az útjukat. Harry szeme tele volt szomorúsággal és csillogásuk is megváltozott. Azt vártam, hogy most el fog menni, de épp ellenkezőleg. Leengedte kezeit és a fejét a nyakam hajlatába fúrta. Már nem tartotta magát, így egész súlyával rámnehezedett, bár ez volt az utolsó dolog amivel foglalkoztam. Megbántottam őt. Tudom. Karjaimmal átöleltem izmos hátát és próbáltam elűzni bűntudatom azzal. Egyik kezel feljebb emeltem a fejéhez és a haját túrtam. Csak mozdulatlanul feküdt rajtam és nyakamba szuszogott, néhol egy puszit nyomott oda. Nem tudom mennyi ideig voltunk így, de Harry gyors szuszogása kezdett egyenletessé és hangosabbá válni. Bár nem láttam eltemetett arcát, de biztosra vettem, hogy elaludt.