~40. rész

Ha kérhetnélek titeket komizzatok, mert nagyon megapadt a kommentek száma az utóbbi időben. Szóval csatlakozzon mindenki a fb csoporthoz, aki eddig még nem tette. Remélem tetszik. Jó olvasást!!

-Arra, hogy te vagy a világ leggyönyörűbb viszont legkisebb tűréshatárral rendelkező lánya. –lengette helytelenítőn a fejét. Felnevettem a kijelentésén, majd magához húzott és úgy ölelte át a derekam. Hirtelen a csengő hangjára lettünk mindketten figyelmesek. Reménykedtem, hogy Louis kinyitja és nem kell nekem lemennem. De megint szólt a jelző hang.

-Majd én lemegyek. –mosolygott Harry és elindult lefelé. Vártam rá és csak vártam, hogy vissza jöjjön, de nem jött. Mikor fel akartam állni az ágyról, hogy lemenjek utána, hirtelen kivágódott az ajtó. Zayn lép be rajta. Arca komor és vészjósló.

-Olyankor akartam jönni, mikor nincs itthon senki, de Hazz szerencsétlenségére itt volt. Unom már, hogy mindig lekoptatsz. –vonta meg a vállát. Kezem a szám elé kaptam, hogy mit csinálhatott Harry-vel. –Nyugi nem lesz semmi nagyobb baja. –adott választ a ki nem mondott gondolataimra kérdéseimre. Sikítani lett volna kedvem, de mintha kitalálta volna, hogy mire készülök és befogta a szám. Egy könnyed mozdulattal az ágyra dobott és jött utánam ő is. Tudtam mit akar.

-Hagyj békén már. –rugdaltam őt, ahogy tudtam, de hamar lefogta a lábaim és rájuk ült.

-Lehet érdekesen fejezem ki a szeretetem, de más lehetőséget nem adsz. –morogta magának és a pólómat kezdte el tépdesni.

-Kérlek ne csináld!! –sikítoztam és a kezemmel is kapálóztam volna, ha nem fogja meg azokat.

-A múltkor nem ellenkeztél ennyire. –vigyorog szemtelenül. Haragom és félelmem kezdett összemosódni. Piszokul kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem tudtam védekezni. Gyenge voltam.

-Részeg voltam, te pedig kihasználtad. Undorító vagy!! –kiáltottam. Keze indult a fejem irányába, hogy megüssön. Összeszorítottam a szemem és vártam, de semmi nem történt semmi. Hirtelen még Zayn is eltűnt és kinyitottam a szemem. Harry dühös kezei tartották Zayn-t. Először a hasába térdelt, majd ugyan ezt végrehajtotta egy kicsit lejjebb is.

-Most pedig tűnj el, vagy levágom a farkad és megetetem veled. –Zayn tudva, hogy Harry nem viccel fogta magát és ahogy csak tudott elsietett. Harry lassan felém fordult és szemei szikrákat szórtak. –Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél vele. –nézett rám szomorúan mégis megvetően. Soha nem akartam, hogy tudja mi történt akkor, de megtudta.

-É-én. Én nem akartam. Nem direkt. –próbáltam valami értelmeset kinyögni, de elcsuklott a hangom. Lábaim felhúztam és térdemre borítva arcom, megint azt csináltam, amihez az utóbbi időben értettem. Sírtam. Saját magamtól is undorodtam amiatt a dolog miatt, amit tettem. Akkor ő mit érezhetett??

-Azt mondod, hogy nem direkt csináltad?? Szerinted az jó indok, hogy részeg voltál?? –emelte feljebb a hangját, ami megrémísztett. Persze volt már alkalom arra, hogy kiabált velem, de ennyire dühösnek még nem láttam. –Egyáltalán miért ittál?? –nem válaszoltam, csak összehúztam magam amennyire tudtam és hallgattam szidását. Megérdemeltem. –Szokásod újonnan mindenen sírni?? –vékony még is magas hangon. Nem néztem rá bár láttam zavarodott és csalódott arcát. Remek!! Szóval szerinte is hisztis vagyok. Kavarogtak a gondolatok a fejembe. –A fenébe!! –kiáltotta el magát indulatosan. –Miért nem tudlak itt hagyni?? –kérdezte és éreztem, hogy az ágyon mászik felém. –Dühös vagyok rád, de még is át szeretnélek karolni és magamhoz húzni téged. Már magamat sem értem. –suttogta szerintem csak saját magának. Közvetlen mellém ült és magához húzott úgy ahogy mondta. Fejem a mellkasára hajtottam és próbáltam megnyugodni a szív dobogásának ritmusára.

-Én annyira szégyellem magam. –suttogtam, miután sikerült lenyugodnom.