~34. rész

Nem fogok most hosszú bevezetőt írni, csak annyit szeretnék, hogy komizzatok és csatlakozzatok sokan a Fb csoporthoz :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!!

*3 hónap múlva*

November végén már nagyon magam alatt voltam. Végig iskolába jártam, de sajnos Niall-al egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Persze jóban voltunk és beszélgettünk is, de valahogy hidegebb lett velem. Mikor aznap este Harry-vel kint voltunk az erdőbe, este valahogy megint úgy intéződtek a dolgok, hogy egymás mellett aludtunk el. Reggel viszont, mikor felkeltem ő eltűnt. Először nem is nagyon foglalkoztam vele, de azért érdekelt, hogy hol lehetett. Napok eltelte után már nagyon ideges voltam. Azután jöttek a hetek és én egyre többször estem neki Louis-nak, hogy árulja el hol van. Ő mindig nemet mondott. Kiabálhattam, győzködhettem, sírhattam, vagy csinálhattam ezt mind egyszerre, de ő nem mondott semmit. Minden nap felhívtam párszor és üzeneteket is hagytam neki, de minden hiába. Egyszer nem hívott vissza de még nem is üzent. Féltem, hogy történt vele valami. Lassan rájöttem arra is, hogy mennyire hiányzik. Néha Carter jött át megvigasztalni, de általában én voltam ott náluk. Carter-rel és Tom-mal egyre szorosabb lett csak a barátságom.

Ma megint megkerestem Harry számát és tárcsázni kezdtem reményekkel teli mozdulatokkal. Kicsöngött. De megint semmi. Sípolt egyet és bekapcsolt az üzenetrögzítő.

-Ennek semmi értelme. –ordítottam el magam és vágtam falnak a telefonom. A készülék rögtön darabjaira törve ért földet, de nem érdekelt. Azt akarom, hogy visszajöjjön. Könnyeimmel küzdöttem pár percig, majd mikor sikerült megfékezni őket, leballagtam a földszintre, ahol az ajtóban Liam beszélgetett valakivel és győzködte, hogy menjen el. Kíváncsi voltam, hogy kit akar ilyen hevesen elküldeni Liam, ezért beálltam mellé az ajtóba és Zayn-nel kellett találkoznom. Na igen. Zayn-t kihagytam. Párszor megjelent és mindig, azt akarta, hogy menjek el vele ”randizni”. Persze voltam olyan hülye, hogy egyszer, mikor elmentünk este Carter-rel egy bárba és ittunk egy ”keveset”, akkor pont összefutottam vele. Mivel nem voltam teljesen józan, ezért csináltam egy-két hülyeséget és azóta nem akar rólam leszállni, pedig én aztán ki nem állhatom őt.

-Helló, édes. –mosolygott rám azzal a cuki mosollyal Zayn, mikor meglátott.

-Tűnj el innen. –morogtam neki erőtlenül. –Nem unod még, hogy folyton járkálsz utánam, de az igazság az, hogy senkit nem érdekelsz. –számoltam be neki, de a hangomban nem volt semmi. Közömbös, fáradt voltam. Hátat fordítottam és hagytam volna ott őket reménykedve, hogy Zayn elmegy, de utánam szólt és ami mondott az sok mindent kihozott belőlem.

-Még mindig Harry-t hiányolod?? Én a te helyedben elfelejteném. Lehet, hogy már egy halott embert hiányolsz. Lehet, hogy már nem jön vissza. Talán lelőtték, elütötte egy autó, vagy addig kínozták, amíg bele nem halt. –sziszegte a fogai közt. Bár nem láttam, mert háttal álltam neki, de tudtam, hogy egy büszke mosoly bújik az arcán. Tudta, hogy mivel okozzon fájdalmat és megtette. Hogy volt képes ilyeneket mondani?? Könnyeim patakozni kezdtek és nem tudtam mi tévő legyek. Fussak el, vagy szálljak vele szembe. Most az egyszer örültem annak, hogy szinte mindenfelé régi mintás vastagfalú vázák vannak a házba. Lekaptam egyet a cipőspolcról és amilyen erővel csak tudtam, neki hajítottam Zayn-nek, egyenesen a fejét célozva. Szép dobás volt, mivel a feje jókora darabon felhasadt. Hisztérikus sírásba kezdtem és lökdöstem Zayn-t, hogy húzzon innen el. Visszaléptem a házba és hatalmas lökéssel becsaptam az ajtót. Liam csak tátott szájjal nézte a dühkitörésemet, mozdulni sem tudott, vagy nem mert. Zokogva rohantam végig a házon. Nem nagyon hittem Zayn szavainak, bár valahol mélyen élt bennem a kép, hogy Harry valahol holtan fekszik. Belegondolni is szörnyű volt. Tudtam mit fogok csinálni. Befutottam Harry szobájába magamra zártam az ajtót és felnyitottam a sarokban lévő lejárót. Lesiettem megkerestem a lámpákat és világost csináltam az óriási terembe. A medence meg volt telve vízzel. Biztosan nem volt itt még senki, csak mi ketten egyszer. Lehámoztam magamról gyorsan az összes ruhám. Fehérneműbe maradtam és azonnal belevetettem magam a jéghideg vízbe. A víz mélysége szerintem meghaladta a 2 métert. Leértem az aljára és visszarugaszkodtam, hogy a felszínre jussak. Azonnal elkezdtem úszni. Rengetegszer átúsztam az egész medencét ezzel kiadva magamból a felgyülemlett feszültséget, szomorúságot, mérget és idegességet. Több óráig is lent lehettem, miután kiszálltam a vízből és leültem oda, ahonnan néztük, hogyan töltődik meg a medence. Tőlem pár méterre a falnál volt valami ami magára vonta a figyelmem. Közelebb mentem és Harry papírrepülős nyakláncát találtam meg. Biztosan akkor szakadt le, mikor felfutott. Ha már repülő, akkor repüljön. Gondoltam magamban és elhajítottam a láncot a medence közepe felé.