~37. rész

Figyelmetekbe ajánlanám megint, hogy csatlakozzatok a Fb csoporthoz :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

-Nekem jobban. –ugrott meg a padlón. Látszott az arcán, hogy nagyon fájt neki, de folytatta a fészkelődét egészen addig, amíg hegyém nem tornázta magát. Nem zavart, hogy alig fél méterre mellettem Louis ült, csak élveztem a pillanatot, amit már oly régóta vártam.

-Az ég szerelmére, Harry nem bírod ki, hogy ne ugrálj?? –kelt ki magából Louis. Harry, mint valami süket figyelembe se vette a szavakat, amiket Louis intézett felé. Én viszont nagyon is hallottam. Hiába akartam mindennél jobban most magamhoz szorongatni őt, fontosabb volt az egészsége. Elszakítottam ajkaim az övétől. A szeme még mindig csukva volt.

-Nem vettél fel pólót. –állapította meg. Talán egy kicsit mérges is volt.

-Harry. Most ne velem foglalkozz, hanem menj és pihenj. Nem nézel ki valami jól. –néztem arcára ami tükrözte, hogy tényleg nincs jól, de még is próbálta ezt leplezni. Meglepően egyszerűen csusszantam ki alóla és álltam fel mellette. Louis segítetett felállni neki is és betámogatta a szobájába. Kedvem lett volna utánamenni, de inkább hagytam. Körülnéztem és Tom a kanapén üldögélt kényelmesen hátradőlve.

-Elárulod, hogy mi történt?? –kérdeztem és leültem mellé. Azt a lepedőt csavartam magam köré, ami nemrég még rajtam volt.

-Csak, ha megígéred, hogy nem fogsz megutálni. –mondta teljesen komolyan. Ugyan miért tudnám megutálni?? Hiszen ő hozta haza Harry-t. Bólogattam, hogy mondhatja, nem fogok kiakadni, bármit is akar mondani. –Én tudtam, hogy Harry hol van. –mondta halkan. Nekem az állam is leesett. –De nem mondhattam el. –hajtotta le a fejét.

***

Később az éjjel további részében el ment mindenki aludni és Tom is nálunk maradt. Reggel még senki nem kelt fel, mikor lementem a konyhába. Elhatároztam, hogy bár nem rendelkezek nagy szakácstudománnyal, de csinálok a fiúknak reggelit. Készítettem rántottát, metéltem zöldségeket és vágtam fel kenyeret is. Mikor végeztem ezekkel a konyhapult felé fordultam és evőeszközök után kezdtem kutakodni. Szinte az összes villa elrejtőzött előlem. Már könyékig túrtam a trükkös fiókban, de még mindig egy darab villát nem találtam. Egyszer csak megugrottam, úgy megijedtem. Két kar fogta meg a derekam hátulról és húzta magához testem. Mindig hosszú, bő pólókat használok pizsamának egy most sem volt másképp. A kezek lassan húzkálni kezdték a póló alját szörnyen lassan felfele. Persze tökéletesen tisztában voltam vele, hogy Harry az. Éreztem légzését a nyakamon, majd csókolgatni kezdte azt. Keze már egyre feljebb járt, mikor megállt. Abbahagyott mindent, amit eddig csinált. Gyorsan maga felé fordított és csak nézett.

-Liz te hogy nézel ki?? –kérdezte teljesen zavarodott tekintettel. Nem szóltam, csak lesütöttem a szemem. Határozott mozdulatokkal megfogta a felsőm alját és felrántotta a melleimig. Szemeiből sütött a harag, ahogy végigpásztázott. Nem akartam ellenkezni. Nem akartam semmit csinálni. Szégyelltem magam. –Baszki!! Mi ez?? Beteg vagy?? –döbbent le. Megráztam a fejem. Próbáltam elfordítani teljesen a fejem, mert éreztem a könnyeim. Nem tetszettem már neki. De én szeretem!! –Jesszusom te sírsz?? –nyúlt az ajkam alá, hogy rá nézzek. Ekkor már csorogtak a könnyeim és szipogtam is.

-Már nem kellek neked. Nem tetszem igaz?? –kérdeztem halkan, de nem hiszem, hogy tisztán értette a sírásos motyogásom.

-Hogy mondhatsz ilyet?? Gyönyörű vagy. Csak… -kereste a megfelelő szavakat. –nem egészséges. –nem hittem egy szavát sem. Tudtam, hogy csak azért mondja, hogy ne sírjak. Szánalomból. Ez csak mégjobban elszomorított. Átkarolt, szorosan magához húzott. Puszit adott a fejem búbjára és lehajolt a fülemhez, majd ott kezdett suttogni. –Mindennél jobban szeretlek Liz. Függetlenül az alakodtól, kedvedtől, a nélküled eltöltött időtől, mindentől. Szeretlek!!