~54. rész

Kicsit később, mint számoltam vele, de meghoztam a részt!! :)) Remélem tetszik és megdobsz egy komival ;D Jó olvasást!! xx

-Anyukám volt és ebédet. –nevettem keserűen, mert hazudnom kell neki. –Valami romlott lehetett és én megettem.

-Értem. –morogta és a vonal megszakadt. Abban tudtam csak reménykedni, hogy a vonal megszakadt és nem azt hinni, hogy direkt csapta le nekem a telefont. Ugyan miért tette volna??

                                    *HARRY*

Az egész napom rosszul kezdődött. Vagyis egészen addig jó volt, míg ébredés után le nem mentem a konyhába. Az asztalnál Louis ült lehajtott fejjel, míg a serpenyőbe egy szénné égett palacsinta füstölgött, amit lefogadok észre sem vett.

-Mi a baj haver?? –kérdeztem rá bizonytalanul. Fejét rázta, majd felállt és berohant a szobájába. Befejeztem a reggeli elkészítését és felmentem Liz-hez, mert már sokáig maradt el. Nem értettem mi történhetett, mikor benyitottam és az ágyon zokogott. A legrosszabb dolog volt így látni őt, viszont elég gyakran sírt. Szinte mindenen. Próbáltam megvigasztalni, de mikor megtudtam bánata okát, mérges voltam. És egyben nagyon-nagyon zaklatott. Egy hülye mondat és már fel is kaptam a vizet.

Kint a reptéren alkalmam volt átadnom Liz-nek az ajándékát, amit vettem neki már majdnem egy hete karácsonyra. Szinte majdnem minden pénzem ráment, hogy egy egyedi darabot csináltathassak neki, de határozottan megérte. Nem akartam elengedni, de nyugtattam magam, hogy csak maximum 2 hét. Hazamentem és nem tudtam mit kezdjek magammal. Vártam, hogy megérkezzen Liz, hogy fel tudjam hívni. Már kitakarítottam az összes szobát, majd a konyhát és az ebédlőt is. Már este 8 óra volt, mikor telefonnal a kezemben kimentem a konyhába üdítőért és közbe tárcsáztam Liz-t.

-Szia. –üdvözölt vidáman.

-Szia. Épségben megérkeztél?? –hallottam hangján, hogy jól van, de ezt meg kellett kérdeznem.

-Igen, meg. –itt tartott pár másodperces szünetet. –Szörnyű napom volt. –hangja kétségbeesett volt. –Nem vagyok jól Harry. –szipogott és a fejemben a hangok ordítoztak: „Valaki bántotta!!” Már a gondolatra is mérgemben a földhöz vágtam az éppen kezemben lévő poharat.

-Francba. –károgtam két ok miatt. 1. Liz nem volt jól. 2. az üvegszilánkok nagy része a lábamba kötött ki, mivel nem volt rajtam cipő.

-Minden rendben?? –figyelmen kívül hagytam kérdését, nem volt kedvem arról beszélni, hogy mennyi minden nincs rendben.

-Ki volt az és mit csinált?? –kérdeztem miközben a kezemben már ropogott a telefon annyira szorítottam. Helyben ki tudtam volna csinálni bárkit. Nem szólt semmit, ami csak mégjobban fokozta dühöm. Valamit nem akart elmondani.

-Az anyukám volt és ebédet. –nevetett erőltetetten. –Valami romlott lehetett és én megettem. –motyogta. És lám-lám. Hazudott. Azt hiszem régen voltam már annyira dühös. Felismertem a hanglejtést, amit mindig olyankor használ, mikor nem mondd igazat.

-Értem. –morogtam a készülékbe, majd kinyomtam. Valami nagy gond lehetett és hazudott nekem. Telefonomat hátam mögé dobtam és hallottam, ahogy összetörik a csempén. Kilépdeltem a szilánkokból, a fürdőbe lemostam a lábam, ami enyhén véres volt. Nem voltak mélyek a vágások. Felöltöztem, majd az utcákat kezdtem barangolni nem figyelve arra, merre megyek. Mikor feleszméltem már a 3. pohár whiskyt ittam egy bárban. A poharak követték egymást és kezdett minden zavaros lenni. A tér elhomályosodott és a következő dolog, amire emlékszem az az, hogy egy utcai telefonfülkéből telefonálok valakinek, de az hogy kit is hívtam, vagy mit beszéltem vele, megint csak eltűnt. Utána az utolsó dolog arról az estéről: Épp mentem/támolyogtam volna át az úttesten, mikor hangos duda szólt, két fényszórót láttam magammal szemben és bumm…