~56. rész

Nos megint örülnék pár kommentnek :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

Btw.: történt egy kis változás Adam karakterét illetően :) 

-Adam…-sütöttem le tekintetem. –Te mit keresel itt?? –csúszott ki számon az értelmetlen kérdés.

-Ezt inkább én kérdezném. Nem Londonba kéne lenned a pasiddal?? –vágta a fejemhez.

-Ti ismeritek egymást?? –nézett gyanakodva David.

-Lizbeth, miről beszél?? Milyen pasid?? –kérdezte felháborodva, fogai közt sziszegve apa. Az arcom felforrósodott és azt hiszem kezdtem rosszul lenni. –Nem hallasz engem?? –hallottam apa elmosódott hangját még a fejemben.

-Elnézést, levegőre van szükségem. –toltam arrébb az utamból mindenkit és nem figyelve a környezetemre, törekedtem arra, hogy kijussak erről a zsúfolt helyről. Hallottam még valakit utánam szólni, de azzal sem foglalkoztam. Kiérve megcsapott a jóleső hideg, mégis friss levegő, amit nagy sóhajokkal belélegeztem. Már is jobban éreztem magam. Sétálni kezdtem valamerre, de egy idő után nem ismertem fel a környezetet. Soha nem sétikáltam New Yorkba, főleg nem a város ezen részén. Mielőtt pánikba eshettem volna a telefonom megcsörrent kabátzsebembe. A kijelzőn nem volt szám, de felvettem.

-Haló?? –szóltam bele.

-L-liz. –hallottam az összetéveszthetetlen mély hangot és szívem rögtön ugrott egyet. Azonban valami nem volt rendben, jelenleg akadozó hangjával.

-Jól vagy?? –kérdeztem rá.

-Ó é-én drágám a legnagyo-obb rendben. –csuklott el hangja helyenként és vontatottan beszélt.

-Harry, te részeg vagy?? –találtam furcsának, hiszen Harry-t még soha nem láttam még egy pohárkával sem inni, nemhogy részegen.

-Az most lé-ényegtelen aranyom. –torkom elszorult nyers hangjára, ahogy botladozott a nyelve a szavakkal. Nyilvánvaló volt, hogy nem keveset ihatott.

-Harry hol vagy?? –aggódtam, mert dudálások hallatszottak a háttérből.

-Asszem valahol a városba. –kuncogott fel valamin.

-Harry kérlek menj haza. Holnap felhívlak. –könyörögtem neki. Valaki megfogta a hátam hátulról, amire megugrottam és egy halk sikoly is kiszaladt torkomon. –Most le kell tennem.

-Le-erázol?? Na mindegy. Szeretlek sze-erelme-em. –hallottam, hogy mosolyog.

-Én is. Vigyázz magadra kérlek. –suttogtam elhalt hangon, mikor újra Adam-et fedeztem fel magam előtt. Telefonom kabátomba süllyesztettem.

-Szia. –köszönt kínosan, mikor csak néztem rá.

-Mit akarsz még tőlem?? –temettem kezembe az arcom és a friss, kellemes levegő hirtelen megint fullasztó lett. Akárhányszor Adam megjelent, nekem hányingerem lett tőle.

-Azt hiszem félreértesz. Kijöttem megnézni, hogy jól-e vagy és mivel eltűntél megkerestelek, hogy nem-e esett bajod. –magyarázta és mintha nem lett volna 100%-ba bunkó csak 70-ben.

-Miért tennél ilyet?? Az én apám, vagy a tiéd küldött?? –horkantottam.

-Képzeld, teljesen magamtól jöttem. Apád most gőzöl. –húzta gúnyos mosolyra száját.

-Azt gondoltam. –morogtam.

-Az én öregem is megőrült. –emelte égnek a szemeit és kínosan felnevetett. –Össze akar boronálni veled. Ahogy elnéztem a te szüleid sem bánnák a dolgot. –ott helybe fel tudtam volna robbanni a mitsemtörődöm stílusától.

-Fel sem fogod, hogy ennek mekkora súlya van Adam?? Ha apám is egy véleményen van ezzel az ostobasággal, akkor nem lesz más választásom!! Kiment a fejedből, hogy nekem barátom van?? –kiabáltam. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne reagálnom a gondolatra, hogy én és Adam…Hamarabb ölném meg magam.

-Jól vagy?? Falfehér az arcod. –fogta meg a vállam. Leráztam magamról támogató kezeit.

-Hagyj békén!! –ordítottam megint. Kezdtem szédülni is. Gyanítottam, hogy amiatt volt, hogy egész nap nem ettem semmit és amit le is gyűrtem a torkomon azt is kihánytam.

-Gyere visszaviszlek az étterembe. Nagyon rosszul nézel ki. –karolt belém és ellenkezni sem volt időm.

-Kérlek ne. –siránkoztam majdnem suttogva. Apám helyben tépte volna le a fejem, ha visszamegyek oda. –Bárhova csak oda ne.

-Rendben. –sóhajtott. Zsebéből kivette a telefonját és -gondolom én- a sofőrnek hívott. A második méter után amit megtettünk nagy meglepetésemre megállt, térdhajlatomba nyúlt és felkapott karjaiba.

-M-mit csinálsz?? –dadogtam és szörnyen zavarban voltam.

-Még két lépés és összeesel Liz. Ettél ma már valamit?? –kérdezte és a hangja megdöbbentően kedves volt. Megráztam óvatosan a fejem attól tartva, hogy leesik a helyéről. Nagyot sóhajtott és helytelenítőn meglengette a fejét. Aggódik miattam??