~57. rész

Kicsit későn érkeztem vele, de végül elkészült :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

-Még két lépés és összeesel Liz. Ettél ma már valamit?? –kérdezte és a hangja megdöbbentően kedves volt. Megráztam óvatosan a fejem attól tartva, hogy leesik a helyéről. Nagyot sóhajtott és helytelenítőn meglengette a fejét. Aggódik miattam??

Az autó ott is volt értünk és Adam-mel beültünk a hátsóülésre.

-Hova megyünk?? –kérdeztem suttogva. Valahogy kiszállt belőlem minden életerő, hogy kiabáljak a mellettem ülő fiúval.

-Haza szeretnél menni?? –vezette rám óvatosan figyelmes tekintetét. Bizonytalanul megráztam a fejem. Nem akartam hazamenni, de nem akartam Adam-mel sem menni sehova. Egy sóhaj után folytatta. –Elviszlek a kislakásomra. Senki sem tud róla, csak akkor megyek oda, ha egyedül akarok lenni. –intett a sofőrnek és ő egy bólintással jelezte, hogy tudja hova vigyen minket.

-Adam??

-Igen??

-Inkább semmi.

-Nem kell megköszönnöd, ha ilyen nehéz. –villantott egy szemtelen mosolyt. Inkább nem szóltam semmit, mert szép szavakat nem kapott volna. Nem sokkal később egy panelház előtt álltunk meg. Az autóból kiszálltunk és az el is hajtott.

-Biztos, hogy fel akarok én oda menni?? –kérdeztem halkan igazából csak magamtól, ahogy felnéztem és találgattam, hogy hányadik emeleten lehet Adam lakása.

-Majd viszlek. –nyúlt újra alám és indultunk is.

-Héj tudok menni. –tiltakoztam.

-Nem, nem tudsz. Felmegyünk eszel valamit és mehetsz aludni.

-Nem tudom említettem-e már, de nem viselem jól ha parancsolgatnak nekem. –fontam össze magam előtt a karjaimat, amitől megcsúsztam a kezeibe és majdnem elejetett.

-Francba így elfoglak dobni. –szitkozódott csendben míg beértünk a sötét lépcsőházba. Megkönnyebbülésként vettem, hogy megnyomott egy gombot -amit addig nem is láttam- és a liftben felvillant a fény kitárulva ezzel az ajtaja. Az 5. emeletnél álltunk meg, ahol Adam óvatosan a lábaimra rakott és a lábtörlő alul előhúzta a kulcsot. Belépve a lakás nagyon pici volt. Egy kisebb nappali volt kanapéval és tv-vel, egy konyha, egy hálószoba és egy fürdő. Lehuppantam lustán a kanapéra és Adam pár perc múlva megjelent egy tál zabpehellyel.

-Köszönöm. –vettem el tőle és gyorsan belapátoltam az ételt. –Ugye nem gond, hogy itt dekkolok nálad?? –kérdeztem halkan, mikor levágódott mellém.

-Ha gond volna ide sem hoztalak volna. –dobta át kezét vállamon és, mikor szúrósan néztem rá kis magánakciója miatt, akkor felfogta, hogy ezt többet nem kéne csinálnia. –Oké vettem, nem kell így nézni. –nevetett fel és a kezeit a levegőbe tartotta. –Ha lehet róla szó, akkor a barátodnak ne nagyon reklámozd, hogy velem voltál. Elég volt az amit a múltkor kaptam. –húzta gúnyos mosolyra a száját. ’A barátom…’ Megint belegondoltam az aznap történtekben és a torkomban újra hatalmas csomó keletkezett. –Mondtam valami rosszat?? –ráncolta a homlokát és csak akkor éreztem, hogy egy könnycsepp szállingózik le az arcomon.

-Miért ilyen nehéz?? –gondolkodtam hangosan.

-Szeretnél róla beszélni?? –kérdezte és minden mondatánál egyre jobban voltam meglepve. Kedves volt. Megráztam a fejem.

-Szeretnék aludni. –motyogtam.

-Gyere, megágyazok neked a hálóba. –nyúlt kezemért és felhúzott.

-És te hol fogsz aludni??

-Majd a kanapén. –küldött egy nyugtató mosolyt.