~60. rész

Nos amint láthatjátok, most nagyot ugrunk a történetbe és még nem sok minden derül ki, de idővel mindent megtudtok ;)) Hagyjatok egy komit magatok után, ha kérhetem, hogy lássam a véleményeteket. Remélem tetszik. Jó olvasást!! 

*1 év múlva*

Minden egyes este álomba sírom magam és reggel könnyes szemekkel ébredem egy ideje. Van, hogy aludni sem tudok. Tönkre tették az életem teljes egészében. Minden este, mint most is lejátszódnak a fejemben azok a dolgok, amiket legszívesebben elfelejtenék, de lehetetlen. Szembe kell néznem azzal, hogy olyan szörnyű ember lett belőlem, amilyen soha nem akartam lenni.

„Választanod kell. Vagy ő megy, vagy mindketten!! Elég szégyent hoztál már ránk.” Pörög le fejemben újra és újra a szörnyű emlék.

„Apa, csak Ő maradt nekem. Kérlek ne szakíts el a legszebb dologtól a világon!!” Látom magam, ahogy zokogok és saját magam ölelgetem könyörögve apámnak. Hiába történt mindez már több, mint fél éve, még mindig nem tudok beletörődni, hogy milyen döntést hoztam.

-Ne sírj már megint. –suttogta a fülembe az az álmos hang. Hajnali 1 óra volt, de én nem tudtam aludni. –Mit tegyek, hogy ne sírj minden áldott este?? –sóhajtott mélyet és karjaiba húzott.

-Ölj meg kérlek. –rimánkodtam szipogva, mire tehetetlenül sóhajtott egyet. –Hozd vissza nekem őket. –zokogtam fel mégjobban és mellkasába szorítottam arcom, hogy tompítsam a szánalmas hangomat.

-Ha tehetném már megtettem volna. –motyogta elhalt hangon az egyértelműt. Tényleg megtette volna. Lassan álomba pityeregtem magam. Fülemben csengtek, (mint általában mindig) utólag elgagyogott kótyagos szavai: ”Szeretlek Szerelmem.”

Az éjszaka közepén futottam valamerre egy üres végeláthatatlan mezőn. Nem tudtam mi elől, de menekültem. Csak loholtam előre, mikor a távolba megláttam egy sötét alakot. Bizonytalan voltam, de felé vettem az irányt.

-Csalódtam benned. –fortyogott a háttal álló személy. Fejére kapucni volt húzva, de a hangját ezer közül is el tudtam volna ismerni. –Csalódtam benned. –mondta ezúttal élesebben, de még mindig nem nézett erre. Nem tudtam mire vélni a szavait. Lassan nyúltam magas válla felé, hogy magamra vonjam figyelmét, de kezem úgy reszketett, mint a nyáralevél.

-Harry?? –szólaltam meg bizonytalanul. Hirtelen mozdulatokkal fordult meg és csak bámult rám. Félelmetes volt.

-Csalódtam benned. –szajkózta még mindig ugyan azt és szívem összeszorult távoli szavaira. Nagyot nyeltem és közelebb léptem hozzá. Ő hátrált. –Tudok róla Liz. –mondta hidegen és végignézett rajtam. –Undorító vagy!! –vágta arcomba én pedig nem bírtam tovább tartani könnyeim. –Nincs jogod sírni!! Olyan életre ítélted Őt, amibe bele sem tudnál képzelni!! –mondta fintorogva és tényleg undor mutatkozott az arcáról.

-Kérlek ne mondj ilyeneket. –sírtam és a térdeim megadták magukat, ami miatt a hideg földön ültem tehetetlenül. –Nem volt más választásom.

-De nagyon is volt!! Csak te egy önző ribanc vagy Liz!! –az első mondatát kiabálva a másodikat pedig lehajolva fülembe suttogta. –Utállak!! –mondta lassan kihangsúlyozva az egyetlen szavat, amit soha életbe nem szerettem volna hallani a szájából.

-Liz, kelj fel!! –éreztem a rázogatást a vállamon és kezdett minden elhomályosulni. –Csak egy álom!! –nyitottam tágra a szemem és tényleg fel kellett fedeznem, hogy egy szörnyű álomba volt részem. –Nyugodj meg csak egy rossz álom volt. Már itt vagyok. –simított végig arcomon, majd egy puszit adott a homlokomra és kiment a fürdőbe. Lassan lenyugtattam ide-oda kalimpáló szívverésemet. Kopogtak.

-Igen?? –nyomta be fejét anyám. Fájdalmas szemekkel néztem rá. Ő volt a második ember az életemben akit teljes szívemből utáltam. Persze mint mindig, ő csak mosolygott.

-Jöhetek?? –kérdezte és már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon ül. –Nagy nap a mai. Sok dolog fog történni. –sóhajtott mosolyogva és már majdnem boldogságot láttam az arcán.

-Mi lesz ma?? –kérdeztem rá ráncolt homlokkal. Ha anyám boldog én biztosan nem leszek az.

-Ma este lesz a nagyvacsora. Szeretném, ha minden úgy menne, ahogy elterveztük azt apáddal. Adam meg fogja kérni a kezed. Te pedig igent mondasz. –mosolygott boldog könnyes szemekkel.