~48. rész

Mostantól lehetséges, hogy gyakrabban fogok részeket hozni, mert eddig nem volt ihlet. Azonban elhatároztam, hogy nem húzom tovább és 10-20 fejezeten belül befejezem a blogot... Nos remélem tetszik az új rész. Jó olvasást!! :)) 

Egy ideje már csak üldögéltünk szótlanul. Ölében ültem hozzábújva és a fejem a vállán pihent. Karajai szorosan fonódtak derekam köré. Annyira megnyugtatóak voltak ezek a percek, vagy órák. Harry feltűnően nyugodt volt, de én voltam olyan hülye, hogy elcsesztem ezt.

-Kérdezhetek valamit?? –suttogtam. Csak hümmögött egyet, ösztönözve, hogy mondjam amit akarok. –Miért húztad fel magad annyira?? –kérdeztem még mindig suttogva és igazság szerint még mindig féltem egy újabb dührohamtól. A fejemben már lejátszódott, ahogy lelök magáról és megint kiabál velem a semmiért. De nem ez történt. Élesen szívta be a levegőt, amit általában akkor csinál, mikor kényelmetlenül érzi magát, vagy ha dühös. Azt hiszem, hogy mindkét opció közrejátszott.

-Túlreagálltam. Eleve ideges voltam és nem szeretem, ha titkolózik előttem valaki. Még most is zavar, de nem kényszeríthetlek, hogy elmondj mindent. Nem szeretném, hogy megrémülj tőlem. –mondta teljes nyugodtsággal és kezét végig futtatta párszor a hátamon.

-Nagyon félek, mikor kiabálsz. –suttogtam remegő hangon.

-Soha nem bántanálak. –mondta úgy mintha egy titkot árult volna el. –Ha véletlenül kiabálnék, akkor fogd be a füled, csukd be a szemed és képzeld azt, hogy ott sem vagyok. –magyarázott és kihallatszott a hangjából egy kis mosoly is. Aprókat bólogattam, bizonyítva, hogy ezt alkalmazni fogom.

-Louis nagyon mérgesnek nézett ki. –váltottam témát.

-Tudom. Majd lenyugszik. Nem nagyon tud érdekelni, hogy mérges-e, vagy sem. Kezdem unni, hogy ő parancsolgat nekem már évek óta. –dünnyögött haragosan.

-Hey!! Ez úgy hangozott, mintha én mondtam volna. –nevettem. Erre ő is kuncogott egy kicsit.

-Gyere menjünk fel. –állt fel, de én még mindig rajta lógtam. Kezeit fenekem alá tette, így emelt meg, nehogy leessek. Pimaszul mosolygott, de nem szóltam semmit, bár legszívesebben megtettem volna. Fejem a nyakába volt fúrva, így nem láthatta a pipacsvörös arcom. –Liz…Nyugi!! Úgy dobog a szíved, hogy mindjárt kiugrik. –jól szórakozott rajtam. Erre csak mégjobban megmarkolta a hátsó felem és próbálta visszafolytani nevetését a reakciómon. Megugrottam egy kicsit és a szívem már tényleg majd kiugrott a helyéről. ’Ha ő így, akkor én is!!’ Gondoltam magamban és apró puszit nyomtam a nyakára, majd hirtelen ugyanott meg is haraptam. Ezt a folyamatot, még megismételtem párszor és kezdtem eléggé belejönni. Harry légzése szaporább lett és mozdulni is elfelejtett. –Ha nem hagyod abba, itt a medence mellett fogok veled mocskos dolgokat tenni. –sütött mélyen a hangja. Gyomrom összerándult és lábaimmal szorosabban fogtam közre csípőjét, ezzel egyenesen hozzádörgölőzve. Még egyszer beleharaptam nyakába. Élveztem, ahogy kínlódik és nem tud magával mit kezdeni. Eldöntöttem, hogy egy kis bosszút akarok a mai viselkedéséért. Ringatni kezdtem a csípőm az övé felett, amire egyre szűkebb lett a nadrágja. Két lépéssel a falnál voltunk és a hátamat erősen nekinyomta. Hajamnál fogva húzott el a nyakától és vadul megcsókolt, majd hirtelen a nyakamra tért át. Egyik kezem még mindig a nyaka köré volt fonódva és úgy tartottam magam a másik pedig elindult kettőnk között lefele. Megcéloztam jobb kezemmel Harry egyre csak növekvő férfiasságát. Mikor már kezei végig tapogatták a pulcsi alatt a testem és akarták levenni az anyagot, leugrottam róla.

-Most már mehetünk fel. –mosolyogtam rá ártatlanul és kezem felé nyújtottam, hogy fogja meg azt. Szája tágasra nyílt és szemei kikerekedtek. Egyszóval majd leesett az álla.

-Te most szórakozol velem?? –kérdezte vékony hangon.

-Soha. –mosolyogtam huncutul és elindultam felfelé, várva, hogy utánam jöjjön, de ő csak döbbenten bámult. 

-Ezt még megbánod!! -morogta, amin elkuncogtam magam.