~46. rész

Dobj egy pár szavas komit. :)) Sajnálom, hogy ennyit késtem. Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

-Kerüld el Harry-t. Saját magad teszed tönkre vele. –hogy kerüljem le Harry-t?? Egyáltalán képes vagyok rá?? De Eleanor-nak végülis igaza volt. Harry nem egy pasi ideál. Mármint belsőleg. De mi a fenéért érzem mégis azt, hogy visszavonhatatlanul szeretem??

-Te hogy bírod Louis mellett?? –kérdeztem könnyes szemekkel.

-Louis más. Ő féken tudja tartani az indulatosságát. Egyenes ellentéte Harry-nek. Nyilvánvalóan Louis sem egy könnyű eset, de ő nagyon kedves. És nagyon szeretem. Persze nem akarlak összezavarni. Ez teljes mértékben a te döntésed. Én csak a véleményem mondtam el. –szorította meg a kezem. Végülis igaza volt. Hirtelen eszembe jutott valami, amit megkérdezhetnék tőle. Nem akartam most Harry-ről beszélni.

-Mit tudsz Rickie-ről?? –miután megkérdeztem arcvonásai megváltoztak, zavarosak lettek.

-Mit szeretnél tudni?? –sóhajtott megadóan. Sejthette, hogy erről nekem más nem akart beszélni, vagy nem mertem rákérdezni.

-Mi köze van neki Louis-hoz és miért ölte meg a testvéreit. Miért akar engem is bántani?? –kérdeztem félve.

-Rickie Louis barátnője volt. Nagyon szerették egymást. –mondta és nyelt egyet. Látszott, hogy nehéz neki erről beszélni. -De balesetet szenvedtek mindketten, mikor mentek haza. Szerencsére mindketten túlélték, de Rickie 2 hónapig kómában volt, míg Louis elvesztette minden emlékét, ami a lánnyal kapcsolatos volt. Miután Rickie felkelt és megtudta ezt, beleőrült, hogy Louis már nem szereti őt és nem is emlékszik rá. Teljesen bekattant és már nem volt önmaga. Megígérte Louis-nak, hogy valahogy bosszút fog állni, amiért már nem szereti őt. Rickie túl jól ismerte és tudta, hogy azzal tudja a legnagyobb fájdalmat okozni neki, ha testvéreit bántja. Sorba megölette őket. És most téged akar.

-De hiszen ez abszolút hülyeség. Louis nem tehet semmiről. –kapkodtam gyorsan a levegőt. Tényleg butaságnak tartottam, hogy egy ilyen dolog miatt hibáztasson akárkit is.

-Lehet, hogy hülyeség, de… -nem tudta befejezni a mondatát, mert Louis rontott be a szobába.

-Lányok Harry eltűnt. –támaszkodott, meg az ajtókeretben.

-Hogy érted azt, hogy eltűnt?? –kerekedtek ki a szemeim.

-Úgy, hogy nem találom sehol, viszont a házból sem mehetett ki. –kimondta és tudtam, hogy hol volt. A ház alatti medencénél. Louis-nak nem akartam elmondani, viszont én semmiképp nem akartam lemenni hozzá.

-Majd előkerül. –vontam meg a vállam érdektelenül, viszont nagyon is érdekelt.

-Gyere El menjünk le. –nyújtotta a kezét Louis a barátnőjének, aki felállt, megfogta a felajánlott kezet és egy mosollyal elbúcsúzott tőlem. Kimentek, becsukták maguk után az ajtót én pedig Niall felé fordultam.

-Miért nem mondtad el eddig, hogy valaki ki akar csinálni?? –kérdezte zavart tekintettel és mélyen a szemembe nézett.

-Nem akartalak ezzel fárasztani. És most úgy néz ki, hogy Leyla is benne volt. Egyszerűen ez az egész annyira elcseszett. Talán tényleg vissza kéne mennem New Yorkba. –hajtottam le a fejem és komolyan elgondolkodtam a dolgon.

-Héj fel a fejjel. Nem lesz semmi gond. –ölelt meg. Imádtam Niall-t. Mindig mosolyt tudott csalni az arcomra.

-Köszönöm. –suttogtam. –Most el kell intéznem valamit. –engedtem el és álltam fel mellőle. Lefutottam a lépcsőn és a nappaliba nem volt senki ezért nyugodtan be tudtam sétálni Harry szobájába. Ahogy sejtettem, a szőnyeg fel volt hajtva a lejáró felett. Leléptem a lépcsőre és elindultam lefelé. Az utolsó lépcsőfokon megálltam és kidugtam a fejem a fal mellett, hogy lássam mit csinál. Még soha nem voltam annyira meglepve, mint akkor.