~45. rész

Nagyon köszönöm az embereknek, akik mindig komiznak és jól esne, ha mások is írnának pár szót. :)) Még mindig várok tagokat a csoportba is ami a jobb oldalon van feltüntetve. Nos remélem tetszik az új rész. Jó olvasást!! :*

Louis közelebb sétált és leült mellém. Ölelő karjába vont a fejem búbját puszilgatta vigasztalás képpen, míg megnyugtató szavakat suttogott. Lassan megnyugodtam és csak ültünk ott, de remegésem nem hagyott alább.

-Louis, miért futottál fel?? Mi volt az a kiabálás?? –hallottam egy női hangot közeledni fel a lépcsőn. Az ajtóban megállt a lány. Még sosem láttam őt ezelőtt. –Louis ki ez a lány?? –kérdezte sértődött hangnembe, szemöldökráncolva, ugyanakkor higgadtan és volt a hangjában még némi kedvesség is.

-Louis ő ki?? –kérdeztem szintén azt, amit a barna hajú szépség. Mindketten várva vártuk Louis válaszát. Hol egymást, hol Louis-t néztük felváltva, aki láthatólag kényelmetlenül érezte magát.

-Megnyugodtál már?? Beszélhetünk?? –nézett szememben Louis és végig simított a kezemen. Bólogattam aprót, hogy mondja már, hogy mi folyik itt. Lou lassan felállt és engem is talpra segített. Az ajtóban lévő még mindig névtelen lány majd megpukkant a féltékenységtől, mikor meglátta ezt. Talán Louis barátnője lehet??

-Louis!! –kelt ki magából a lány és cseppet sem kedves arckifejezéssel adta tudtára a nem tetszését a helyzet iránt. –Beszélnél végre?? –kérdezte és hihetetlenkedve megrázta a fejét, mikor Louis viccesen elmosolyogta magát. Gondolom nem tudta, mit akar mondani. Nyilván nem volt felkészülve rá, hogy összefutunk.

-Lányok. Liz ő itt Eleanor. A barátnőm. –állt meg és fogta meg a kezét, míg Louis még mindig az én derekam tartotta, nehogy a gyenge, remegő lábaim feladják a szolgálatot.

-Louis ugye nem csalsz meg?? –kérdezte remegő hangon Eleanor. Láttam rajta, hogy akár pár másodperc múlva el is sírhatja magát.

-Szó sincs ilyenről!! Kicsim, hogy gondolhatsz ilyenekre?? Álmomban sem tenném meg!! Szeretlek!! Ő Liz a húgom. –magyarázta, míg én kibontottam magam Louis tartásából. Átölelte a barátnőjét, aki immár megnyugodott. Látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Leültem Niall mellé a földre. Összeszorított szemekkel feküdt és a hasát fogta. Tény, hogy ő nem volt az a kemény fiú, de az az ütés nyilvánvalóan nagyon fájhatott. A gyomrom megint összerándult. Lesimítottam Niall haját ami a homlokába lógott, amire kinyitotta a szemét.

-Sajnálom. –suttogtam neki.

-Semmi baj. Nem a te hibád volt. Eddig sem kedveltem, de most már gyűlölöm azt a…

-Kérlek ne folytasd. –szakítottam félbe mondatát, amiben Harry-t ócsárolta volna. Lassan felült mellém és mindketten a falnak támasztottuk a hátunkat.

-Mi a gond?? Louis most ment át Harry-hez. –szólalt meg mellettem egy kedves hang. Oldalra néztem és Eleanor ült hasonlóképpen a másik oldalamon, mint Niall. –Bocsi az előbbi viselkedésemért, de nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy Louis-nak van még egy húga. –mosolygott szégyenlősen.

-Semmi gond. Fordított helyzetben én is ugyanezt gondoltam volna. –viszonoztam mosolyát, bár nem tudtam őszintén mosolyogni. Más sem járt a fejembe, hogy Louis átment Harry-hez. Legjobb esetben két jobb öklös után elkezd vele beszélgetni. Bármit is tett, bárhogy is érezhetek iránta, azt nem akarom, hogy bántsák.

-Héj. Miért sírsz?? –ölelte át a vállam.

-Harry. –szipogtam.

-Várj. Te vagy Harry barátnője?? –vágott érdekes arcot.

-Azt hiszem. –motyogtam és az arcom törölgettem.

-Elfogadsz tőlem egy tanácsot?? –kérdezte szépen. Annyira nyugtató és kedves volt a beszéde és a mosolya, hogy képtelenség volt ellent mondani neki. Bólintottam és egy nagy sóhaj után szólalt csak meg. –Kerüld el Harry-t. Saját magad teszed tönkre vele.