~47. rész

Örülnék, ha ide is kapnék pár komit :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

Még soha nem voltam annyira meglepve, mint akkor. A falnak támasztva hátát, törökülésbe ült és gitározott az ölébe lévő hangszeren. Énekelt. Gyorsan visszahúztam a fejem, hogy ne lásson meg és hallgattam őt. Gyönyörű hangja volt és profi módon szólaltatta meg a gitárt. Vízhangzott a nagy teremben. Még nem hallottam ezt a számot. És az a hang. Kirázott a hideg is. Csak ültem és a zene végére azon kaptam magam, hogy sírok. Valamit mélyen megérintett bennem. Nyilvánvaló volt, hogy Harry az érzéseiről énekelt. Tényleg képes lenne valakit szeretni valakit??

Sok hezitálás után megtörve a régen beállt csendet, elkezdtem Harry felé sétálni. Nem mozdult, nem szólalt, csak ült és maga elé nézett. Leültem mellé a hideg csempére, pont annyira közel, hogy a térdem érintse az övét.

-Gyűlölsz. –nem kérdezte. Kijelentette. Szívem összeszorult az egy szóba tömörült érezhető fájdalomra.

-Miért tennék ilyet?? –kérdeztem összezavarodva.

-Nemrég még elküldtél. –beszélt tárgyilagosan.

-Megrémültem. Még soha nem láttalak annyira…-nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, közbe vágott.

-Annyira milyennek?? Kegyetlennek?? Őrültnek?? Esetleg ostobának?? –dőltek belőle a gyűlöletteli szavak. Mintha magát gyűlölte volna ezek miatt. –Liz te sokkal jobbat érdemelsz nálam. –hajtotta le a fejét.

-Mi?? –csattantam fel és mondtam az első dolgot, ami hirtelen az eszembe jutott, bár meg is bántam, amint kimondtam. –Délelőtt megdugsz, délután pedig már jobbat érdemlek?? –nagyon jól tudtam, hogy hülyeségeket beszélek, de a szám hamarabb járt, mint az agyam. -Szemét vagy Harry!! Egy szemét állat!! –álltam elé és hangosan beszéltem. Alig mondtam ki az utolsó szót a számon, Harry keze értem nyúlt és lehúzott a földre. Furcsa módon úgy estem, hogy nem ütöttem meg magam. Hátamon feküdtem és mielőtt meg tudtam volna szólalni, Harry a csókjával belém fojtott minden hangot. Felnyögött egy kicsikét, mikor a kezem hajába tévedt és erősen meghúztam azt.

-Nem akarok szemét lenni. –suttogta gyors levegővétellel két csók közt.

-Pedig az vagy. –mondtam pár perc múlva, miután elváltuk egymástól és a falnak támaszkodva ültünk szorosan egymás mellett. –De szeretem a szemét fejed. –hajtottam fejem a vállára. Éreztem, ahogy mellkasa megrázkódik a nevetéstől és ez engem is mosolygásra késztetett. –Énekelsz nekem?? –néztem fel rá hirtelen ötlettől felélénkülve. –Hallottam, mikor előbb énekeltél és nagyon szép volt. Nem tudtam, hogy tudsz énekelni. –döntöttem vissza vállára nehéz fejem.

-Csak hobbi szinten. –puszilt hajamba. –De ha szeretnéd éneklek neked. –nyúlt gitárjáért és ölébe vette.

-Vannak saját dalaid is?? –kérdeztem figyelve őt. Bizonytalanul bólintott. –Szeretnék hallani egyet. –csúsztam vele szembe és felhúzott térdeimet átöleltem. Lefogott a gitárján pár akkordot és belekezdett.

-Ezt még ma délután írtam. –mondta mielőtt belekezdett volna. Lassú gitár hangja töltötte meg a termet, majd csatlakozott hozzá az angyali hang is. A zenét végig szemembe nézve énekelte. Ez olyan hatást kölcsönzött, mintha nekem írta volna. Rá kellett jönnöm, hogy ez igaz is volt. Ez a dal csakis rólam és Ő róla szólt.