~7. rész

Meghoztam 7. részt :) Várom a komikat, feliratkozókat. Remélem tetszik, nemsokára jön a következő rész. Jó olvasást!! :))

-Muszáj?? Nem feltétlenül kedvelem őt. –nyafogtam, hátha meggondolja magát.

-Igen muszáj!! Maradj itt mindjárt jövök. –ment fel a lépcsőn az emeletre. Pár perc múlva már csak Harry jött le egyedül.

-Hol van Louis?? –kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Fenn maradt. Indulhatunk?? –szó nélkül elkapta a kezem és húzni kezdett a bejárati ajtó felé.

-Ne rángass te seggfej. Tudok magamtól is menni. –kihúztam a kezem az ujjai közül és utána haladva mentem ki a házból. Egy ideig néma csendben álltunk a ház előtt várva Fred-re. Mikor megérkezett Harry röhögésbe kezdett.

-Most mi bajod van??

-A kocsi fasza, de neked komolyan van egy pingvined?? –röhögött tovább.

-Hogy mim?? –nem nagyon értettem, hogy mit takar nála a „pingvin” kifejezés.

-Mindegy. –hagyta abba a röhögést. –Inkább menjünk. –beültünk a nagy fekete kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Az út csöndesen telt. Mikor megérkeztünk kiszálltam a kocsiból és mentem be a házba, de szembetűnt, hogy Harry is jön utánam.

-Te hova jössz??

-Gondolom be a házba. Kivéve, he nem az utcán akarsz aludni. –vágott szörnyen értelmes képet.

-Azt ne mondd, hogy itt akarsz maradni éjjelre. –hihetetlenkedtem.

-Nem akarok, de muszáj. –vonogatta a vállát. –Na mennyünk már be, mert itt öregszünk meg. –nem szóltam semmit, inkább bementem a házba és beengedtem Harry-t is.

-Eszünk valamit?? Elég éhes vagyok. -szólalt meg 10 perc után Harry, miközben mindenhova követett amerre csak mentem.

-Oké. Figyelj. Először örülnék, ha nem követnél mindenhova. Másodszor elmegyek lefürdök és utána csinálok valami kaját. Így megfelel??

-Tökéletesen. –és vigyorogva szétterült az én szobámba az ÉN ágyamon. De inkább nem szóltam. Megfogtam a pizsamám és bementem a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót és beálltam a zuhany alá. Miután kész voltam és felvettem a pizsamám, kimentem a fürdőből. Hirtelen azt hittem, hogy Harry elaludt az ágyamon, de csukott szemmel el kezdett beszélni.

-Végre kijöttél. Azt hittem itt hagysz éhenhalni. –mondta unottan.

-Mássz ki az ágyamból, csinálok valamit. Addig menj és fürödj meg. Törülköző van a szekrénybe. –azzal már bent sem voltam a szobába. A konyhába kutattam már egy ideje valami kaja után, mikor mögöttem egy hang szólalt meg.

-Cuki a pizsid. –úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom minden idegesítő vagy akár hízelgő mondatát.

-Mit kérsz?? Csinálhatok szendvicset, vagy van… kenyér… meg kenyér… Bocs még nem nagyon vásároltam semmit sem. –kezdtem magam kínosan érezni.

-Semmi gond a szendvics jó lesz. –mosolygott. Elkezdtem csinálni pár szendvicset. Egyet magamnak kettőt pedig Harry-nek, aki idő közben a nappali TV-je előtt helyezkedett el. Bevittem neki a kaját egy tálcán és én is mellé ültem a kanapéra. Miután 10 perce bámultuk a készüléket amibe valami tök gáz szappanopera ment, megelégeltem a dolgot.

-Mi a frász ez?? –vettem ki a kezéből a távirányítót.

-Nem tudom, de nagyon szar. –beszélt teli szájjal.

-Ez meg undorító. –célozgattam rá. Szerintem észrevette, mert olyan gyorsan nyelte le a szájában lévő falatot, hogy talán még meg sem rágta.

-Bocs. –kb 10 perc azzal telt el, hogy csendben kapcsolgattam a TV-t, majd lekapcsoltam felálltam a kanapéról és elindultam a szobába. –Hova mész?? –ugrott meg mikor már a lépcsőnél voltam.

-Szerintem este 11-kor aludni szokás menni. –szörnyű logikája van ennek a fiúnak. A legegyértelműbb dolgokat is el kell neki mondani.

-Jah, oké. –mondta és egy székkel (??) a kezében jött utánam. Mikor beértem a szobámba és akartam volna becsukni, bejött ő is a székkel együtt.

-Mit akarsz te itt?? –kérdeztem és néztem mit csinál. Szótlanul letette a szoba másik felébe, szembe az ággyal a széket és leült rá.

-Menj aludni. –intett kezével az ágy felé.

-És te itt akarsz üldögélni amíg el nem alszom, vagy mi??

-Egész éjjel itt fogok üldögélni. –vigyorgott rám. Egész éjjel nézni akar, amíg én alszom?? Ez beteg??

-Elfelejtheted, hogy egész éjjel engem fogsz bámulni. Meg amúgy is, el fogsz aludni. Szóval nem. Nem fogsz itt dekkolni.

-Hiába töröd magad, akkor is itt leszek akár tetszik, akár nem. Szóval menj aludni. –makacs, szemtelen, és még sorolhatnám a nem éppen dicsérő, rá illő jelzőket. Morcosan bevágódtam az ágyba, fejemre rántottam a paplant és próbáltam elaludni.

-Nem tudok úgy aludni, hogy ott ülsz és engem nézel. –ültem fel fél óra forgolódás után.

-Akkor vagy nem alszol, vagy pedig melléd fekszek. –ajánlotta fel a ”nagylelkűen”.

-Akkor nem alszok. –kulcsoltam össze mellkasom előtt a karjaimat morcosan.

-Kezdem elhinni, hogy tényleg testvérek vagytok. –nevette el magát. Azt azért meg kell hagyni, hogy aranyos nevetése van. Pár percig csak méregettem az ágyat és a fiút, majd döntésre jutottam. Az alvást választottam.

-A helyzet az, hogy aludni akarok, szóval idejöhetsz. Egy esetben. –emeltem fel a mutatóujjam. –Mivel elég nagy az ágy ezért megtartod az 1 méter távolságot. –több sem kellett neki. Egy szempillantás alatt már az ágyban feküdt.

-Most már aludj. Holnap reggel korán viszlek Louis-hoz. –mondta egy nagy sóhajjal. Elterültem és nemsokára el is aludtam.

 Csörömpölésre keltem fel. Kipillantottam az ablakon és még sötét volt, ebből arra tudtam következtetni, hogy még éjjel van. Felnéztem Harry-re aki az ágyon ült.

-Mi volt ez?? –kérdeztem tőle ijedt arccal.

-Mi?? –kérdezte. Ekkor megint hallani lehetett valami zajt a földszintről. –Már én is hallottam. –mondta és indult ki a szobából.

-Most hova mész?? –eléggé megijedtem és még itt is akar hagyni??

-Elintézem. Zárd be ezt az ajtót és, csak akkor nyisd ki, ha szólok.