~2. rész

Örülök, hogy van aki olvassa a blogot :D Várom a komikat és a feliratkozókat!! Megint 2 komi után van új rész. Jó olvasást!! :)))

-Én?? –értetlenkedtem.

-Látsz itt valahol mást?? Csinálj úgy, mintha a csajom lennél. –fogta meg a kezem. Ekkor vettem észre egy alakot előttünk.  –Csak meg ne szólalj. Komolyan beszélek!! –kijelentése szigorú volt. Haját eltűrte a homlokáról és úgy várta a közeledő embert.

-Mi van Hazz?? Na hol a híres barátnőd?? Vagy talán csak kitaláltad?? –kérdezte pökhendin egy fekete felzselézett hajú fiú. Látszott, hogy nem a legjobb barátok.

-Ne basztass!! Itt van a barátnőm. –húzott ki a háta mögül és fogta a kezem.

-Jah persze. –nevetett fel gúnyosan. -2 opció van. Ő vagy a húgod. Vagy pedig tegnap este megvolt és azóta van egy ribancod. De barátnőd… Ne nevettess. Mind ketten tudjuk, hogy egy csaj sem bírná ki melletted 2 napig sem. –vigyorgott a magas srácra mellettem diadalittasan. A mellettem lévő a fiú hirtelen megcsókolt bizonygatva, hogy a barátnője vagyok. Betelt a pohár. Hatalmas pofont kapott. A fekete hajú hangos nevetésbe tört ki. –Ember te nagyon szánalmas vagy. A 3. opció eszembe sem jutott. Megláttál 2 perce egy csajt az utcán és megfélemlítetted őt, hogy azt csinálja amit mondasz neki. Hát én csak nevetni tudok rajtad. –miközben ezeket mondta én próbáltam megszabadulni a magas fiútól, hogy elindulhassak végre haza. Sikertelenül. Felhúzta magát azon, hogy kinevették és azon is, hogy megütöttem. Végig sem hallgatva a másik fiú beszédét átdobta a testem a vállán és a combjaimat tartotta, hogy ne essek le. Hátán lógtam le és azt csapkodtam és kiabáltam, hogy tegyen le. Nem tett le csak elsétált velem egy ismeretlen környékre. Olyan helyen kötöttünk ki, ahol alig voltak emberek. Talán most bántani akar?? Letett én pedig megszólalni sem tudtam. Zöld szemei szikrákat szórtak.

-Hogy a fenébe mertél megütni engem?? –kérdezte és kiemelte az „engem” szócskát.

-Miért ki vagy te itt?? –kérdeztem flegmán.

-Nem üthet meg és nem kiabálhat velem senki szépségem !! –simította meg az arcom.

-Jah persze. –flegmáztam. –Akkor hazamehetek végre??

-Felejtsd el. Velem jössz. –fogta meg kezem és maga után húzott akaratom ellenére is. –Egyébként tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?? –nézett rám 20 perc néma séta után.

-Kellene?? Csak azt vettem észre, hogy akikkel eddig szembe mentünk nem nagyon szimpatizálnak veled és inkább az út másik felét válasszák, minthogy melletted sétáljanak el. –halkan felnevetett, de nem szólt. –Ha már így felhoztad, elárulnád legalább a nevedet??

-Harry Styles. És a tiéd szépség?? –kérdezte egy féloldalas mosollyal.

-Lizbeth. –vágtam oda. Még mindig nem rajongtam az ötletér, hogy magával visz kitudja hova. –Egyébként kérdezhetek valamit??

-Hallgatlak. –sóhajtott nagyot és rám szegezte figyelmét.

-Nem ismered véletlenül ezt a srácot?? –szedtem elő a fényképet a zsebemből. Elvette a kezemből vizsgálni kezdte majd egy 1000 vattos vigyor terült el a képén.