~Prológus~

A család ajándék. De tudni, olyan dolgokat a családról amiket nem kéne, már nem az. Tudatában lenni annak, hogy valahol a világ másik felén egy fiú rossz nőnek mondja a szót, hogy: Anya. Szörnyű érzés !! Tudni, hogy valahol van egy bátyád, de neki fogalma sincs semmiről. Felfoghatatlan. 2 éve ezzel a tudattal alszom el minden egyes éjjelen. Túlzott kíváncsiságom miatt egy félresikerült mondat most nem hozott jó dolgokat. Anyámnak volt egy gyereke még előttem. Egy másik férfitől. 2 éve kutatok titokban, nehogy anyám rajtakapjon, hogy bármit is tudok. Megállítana. De túlságosan is mélyre mentem a kutakodásban. 1 hónapja megtaláltam találtam róla egy pár éves képet. De a nevét még nem tudom. Csak, hogy Londonban él…

Rólam mindössze annyit kell tudni, hogy New York-ban élek. Lizbeth Walerie Gray a nevem (a legtöbb barátomnak csak Liz). Hosszú világosbarna hajam van és fűzöld szemeim. Nem vagyok valami magas lány, inkább az átlaghoz képest nagyon alacsony. Elég gyakran meg is kapom a törpe jelzők sokaságát. 16 éves vagyok és most fejeztem be az alapiskolát. Anglia fővárosában fogom folytatni tanulmányaim, London-ban. A szüleim nem szerettek volna először elengedni, mivel távol van, még fiatal vagyok... és még sok hasonló kifogás, de szerintem anyám nem a távolságtól féltett, hanem az igazságtól. Az igazságtól amit annyi hosszú éven át sikerült titokban tartania. Talán még apám sem tudja, de ebben nem lehetek biztos. Holnap indulok a reggel 8 órai járattal London-ba. Igazából az iskola csak egy jó alibi volt, hogy eljussak London-ig. Eléggé meggyőző ok, hogy kijussak Angliába. Nem tudok tovább hazugságban élni, ki kell derítenem mi történt sok évvel ezelőtt, és , hogy mi történik most. Meg kell keresnem a fiút.