~4. rész

Hoztam a 4. részt is. Várom a komikat és 1-2 feliratkozó is jó volna. Megint 3 komi után jön az új rész. Jó olvasást!! :)) 

-Oké. Fogd inkább be. Remélem idehoztad……. Akkor hozd be.

Harry jelent meg és maga után húzott. Időm sem volt tiltakozni már a szobába voltam ahol a másik fiú is. Istenem add, hogy ne ő legyen a testvérem.

-Gyere ide. –mutatott maga elé. Nem tehettem mást, odamentem. Arcomat kezdte vizsgálni nagy mosollyal a száján. –Szóval engem kerestél?? –kérdezte még mindig mosolyogva.

-Már meg ne sértődj, de remélem nem. –mondtam nem foglalkozva azzal, hogy mit fog csinálni velem, ha nem tetszik neki kijelentésem. Csak hülyén vigyorgott mondatomon.

-Mosolyogj rám. –kérte szép szemekkel.

-Bocs nem vagyok olyan kedvembe, hogy mosolyogni tudjak. Ezt először is annak tudhatom be, hogy akaratom ellenére vagyok itt. –bunkón morogtam magam elé. Ő nem volt annyira magas, de még így is fel kellett néznem, hogy lássam az arcát. 

-Oh. Hogy milyen udvariatlan vagyok. –csapott homlokára. –Megkínálhatlak valamivel?? Esetleg üdítőt??

-Kösz nem. -nem foglalkozva semmivel a meglátott kanapéra leültem. Előhalásztam a képet a zsebemből és a mellém leülő fiú kezébe nyomtam. –Kérlek mondd azt, hogy nem te vagy a képen.

-Hát pedig ezen én vagyok. –mosolyodott el. Tudta, hogy ki vagyok. A pillantása sokat mondó volt.

-Tudod ki vagyok. –nem kérdeztem tőle. Kijelentettem. Csak bólintott. –És eddig nem érdekeltelek?? –kérdeztem durcáskodva.

-Dehogynem. Csak mint gondolom tudod, én börtönbe voltam. Miattad kerültem be. –a mosolya levakarhatatlan volt.

-Miattam?? –nem értettem nagyon, hogy miért miattam?? –Azt hittem azért mert agyonvertél pár embert. –néztem rá értetlen tekintettel.

-Ahogy mondod. Csakhogy éppen New York-ban vertem agyon pár embert”. –idézett engem. –Anyám nem érdekelt, de te igen. Szerettelek volna megismerni. Csak hát jött pár régi ismerősöm akik nem éppen barátok voltak. Ott őket lerendeztem, de haza kellett jönnöm. Mikor hazaértem megint megleptek. Rögtön a repülőéren jöttek nekem. Ott meg hát sok ember van, én meg nem gondolkodtam. Elvittek a zsaruk és 5 évet adtak, de Hazz-nak köszönhetően 2 év után vagyis most, kiengedtek. –sóhajtozott és várta reakcióm. Meg emésztettem szavait, majd még mindig érzelemmentes arccal beszélni kezdtem.

-Félnem kéne tőled?? –vontam fel szemöldököm.

-Tőlem aztán nem. –nevetett fel.

-Pedig ugye tudod, hogy ha valaki rád néz, vagy a haverodra, akkor összecsinálja magát. –nevettem el én is magam és mutogattam összetetovált bőrére és kócos hajára. –Mesélsz magadról?? –halkultam el és néztem rá nagy szemekkel.

-Mondhatom én ezeknek a gyönyörű szemeknek, hogy nem?? –nevetett megint és összekócolta a hajam. Vetettem rá egy szúrós pillantást, vette a lapot majd beszélni kezdett. –Mit szeretnél tudni rólam??

-Alapvető dolgokat. Hány éves vagy?? Mit szeretsz csinálni?? Hasonló dolgok…