~69. rész

Gyors voltam és hoztam megint részt. :D Remélem örültök neki és tetszik :)) Jó olvasást!! xx

-Szóval nem mondod meg hova viszel?? Ez olyan mintha elrabolnál. –tettem karba a kezeim.

-Az elrablás az, ha nem akarsz velem jönni. Nem látom jelét, hogy nagyon tiltakoznál. –provokált.

-Ugorjak ki az ablakon, vagy mit akarsz?? –forgattam a szemem és kezdett az agyamra menni, ahogy minden szavamra egyre csak szélesedett a vigyor a képén.

-Oké, azt hiszem most már hazavihetlek. –húzta be a kéziféket és az autó gumija füstölve 180 fokos fordulatot tett az út közepén. Sikítoztam és mindenbe próbáltam kapaszkodni. A szívem a torkomba dübörgött az adrenalintól.

-Te nem vagy normális. –ordítoztam, mikor az autó újra egyenesbe került. –Meg akarsz ölni??

-Csigavér, csak kíváncsi voltam valamire. –próbált nyugtatni megint, ezúttal sikertelenül.

-Mire?? Hogy szívrohamot-e kapok az őrült mutatványodtól?? –hőbörögtem még mindig. Úgy tűnt szórakoztatja a kiborulásom, én viszont ettől csak még dühösebb lettem. –Állj félre Malik!! –meg sem hallott pedig kiabáltam. –Állj félre, hogy tudjam szétverni a képed te seggfej. –folytattam még hangosabban. Hátrabillentve fejét büszkén(??) felnevetett. Már megint nem az utat nézte, amitől már lassan idegbajt kaptam. Nem tudtam mivel visszavágni. Sáros bakancsaim felpakoltam az ablakba.

-Hey mi a francot csinálsz?? –változott ő is idegessé, mikor felfogat, hogy épp teljesen sarassá teszem látszólag nagy becsben tartott kocsiját. Most nekem kellett nevetnem. –Vedd le a lábaid onnan!! –hadonászott a cipőim után, én pedig egyre arrébb húztam a rossz helyeken vándorló végtagjaim, így még nagyobb felületet összepiszkítva. A következő dolog a saját sikításom volt, amit hallottam és az utána való dolgok kiestek.

-Kezdesz megijeszteni. Ébredj. –hallottam tompán az ismerős hangot. Aludtam?? Enyhén fáztam, bár valami meleg jött a jobb oldalamtól.

-Zayn?? –fedeztem fel az arcát fölöttem, bár a sötétben nem láttam sokat. Sétáltunk valamerre. Vagyis ő sétált én pedig karján utaztam.

-Na végre, hogy felébredtél. –tört fel egy megkönnyebbült sóhaj torkából.

-Mi történt?? –kérdeztem vékony, álmos hangon és sűrűbben kezdtem pislogni, hogy tisztuljon ki a kép előttem.

-A kocsim totálkárba ment és kb. 3 km-t gyalogoltam már veled. Azt is meg merem kockáztatni, hogy van egy enyhe agyrázkódásom mert még belőled is kettőt látok. –számolt be érdektelenül én pedig próbáltam összerakni a fejemben az elhangzottakat. –Bár attól már begolyóznák. Belőled egy is sok. –csúszott halvány mosoly a szájára, de nem foglalkoztam megszólalásával.

-Garambolóztunk?? –kérdeztem zavartan.

-Éppenséggel belehajtottam egy fába, míg a lábad próbáltam leszedni a műszerfalról. Semmi komoly. –ironizált affektálva. Egy autó jött mellettünk, ami megvilágította Zayn-t.

-Zayn…-halt el a hangom. Fél arca véres volt, fekete bőrkabátja is össze volt szakadva és az alatt a mellkasa sem nyújtott túl szép látványt.

-Csak maradj csöndben!! –nézett rám gyilkos szemekkel. Gondoltam az autó miatt.

-Ugyan már. Előbb-utóbb úgy is széttörted volna. –puffogtam.

-Ugyan már. Szerinted a kocsiért aggódtam?? –utánozta hangszínem. Kezdett furcsa hangulatot felvenni a beszélgetésünk. Mióta cipel, most nézett rám először. Mélyen a szemembe. Meleg, gyönyörű, csokibarna szemek és magány. Ez volt minden, amit láttam. Csak pár pillanatig tartott az egész, elkapta tekintetét rólam és újra az útra nézett.

-Már letehetsz. –mondtam a földre nézve. Szemem sarkából láttam, hogy Zayn megrázza a fejét.

-Harry már jön érted. –köszörülte meg a torkát, mintha nehezére esne beszélni.

-Az autó azért hajtott a fának, mert... berepült egy darázs és megijedtem. -mondtam gyorsan.

-Liz nem kell, hogy helyettem vidd el a balhét. –nevetett fel aranyosan.

-Hidd el én rám nem fog annyira haragudni. Megmondom, hogy fejberúgtalak. –kuncogtam orom alatt.

-Hát nem sok minden történt másképp…