~7. rész

Meghoztam 7. részt :) Várom a komikat, feliratkozókat. Remélem tetszik, nemsokára jön a következő rész. Jó olvasást!! :))

-Muszáj?? Nem feltétlenül kedvelem őt. –nyafogtam, hátha meggondolja magát.

-Igen muszáj!! Maradj itt mindjárt jövök. –ment fel a lépcsőn az emeletre. Pár perc múlva már csak Harry jött le egyedül.

-Hol van Louis?? –kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Fenn maradt. Indulhatunk?? –szó nélkül elkapta a kezem és húzni kezdett a bejárati ajtó felé.

-Ne rángass te seggfej. Tudok magamtól is menni. –kihúztam a kezem az ujjai közül és utána haladva mentem ki a házból. Egy ideig néma csendben álltunk a ház előtt várva Fred-re. Mikor megérkezett Harry röhögésbe kezdett.

-Most mi bajod van??

-A kocsi fasza, de neked komolyan van egy pingvined?? –röhögött tovább.

-Hogy mim?? –nem nagyon értettem, hogy mit takar nála a „pingvin” kifejezés.

-Mindegy. –hagyta abba a röhögést. –Inkább menjünk. –beültünk a nagy fekete kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Az út csöndesen telt. Mikor megérkeztünk kiszálltam a kocsiból és mentem be a házba, de szembetűnt, hogy Harry is jön utánam.

-Te hova jössz??

-Gondolom be a házba. Kivéve, he nem az utcán akarsz aludni. –vágott szörnyen értelmes képet.

-Azt ne mondd, hogy itt akarsz maradni éjjelre. –hihetetlenkedtem.

-Nem akarok, de muszáj. –vonogatta a vállát. –Na mennyünk már be, mert itt öregszünk meg. –nem szóltam semmit, inkább bementem a házba és beengedtem Harry-t is.

-Eszünk valamit?? Elég éhes vagyok. -szólalt meg 10 perc után Harry, miközben mindenhova követett amerre csak mentem.

-Oké. Figyelj. Először örülnék, ha nem követnél mindenhova. Másodszor elmegyek lefürdök és utána csinálok valami kaját. Így megfelel??

-Tökéletesen. –és vigyorogva szétterült az én szobámba az ÉN ágyamon. De inkább nem szóltam. Megfogtam a pizsamám és bementem a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót és beálltam a zuhany alá. Miután kész voltam és felvettem a pizsamám, kimentem a fürdőből. Hirtelen azt hittem, hogy Harry elaludt az ágyamon, de csukott szemmel el kezdett beszélni.

-Végre kijöttél. Azt hittem itt hagysz éhenhalni. –mondta unottan.

-Mássz ki az ágyamból, csinálok valamit. Addig menj és fürödj meg. Törülköző van a szekrénybe. –azzal már bent sem voltam a szobába. A konyhába kutattam már egy ideje valami kaja után, mikor mögöttem egy hang szólalt meg.

-Cuki a pizsid. –úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom minden idegesítő vagy akár hízelgő mondatát.

-Mit kérsz?? Csinálhatok szendvicset, vagy van… kenyér… meg kenyér… Bocs még nem nagyon vásároltam semmit sem. –kezdtem magam kínosan érezni.

-Semmi gond a szendvics jó lesz. –mosolygott. Elkezdtem csinálni pár szendvicset. Egyet magamnak kettőt pedig Harry-nek, aki idő közben a nappali TV-je előtt helyezkedett el. Bevittem neki a kaját egy tálcán és én is mellé ültem a kanapéra. Miután 10 perce bámultuk a készüléket amibe valami tök gáz szappanopera ment, megelégeltem a dolgot.

-Mi a frász ez?? –vettem ki a kezéből a távirányítót.

-Nem tudom, de nagyon szar. –beszélt teli szájjal.

-Ez meg undorító. –célozgattam rá. Szerintem észrevette, mert olyan gyorsan nyelte le a szájában lévő falatot, hogy talán még meg sem rágta.

-Bocs. –kb 10 perc azzal telt el, hogy csendben kapcsolgattam a TV-t, majd lekapcsoltam felálltam a kanapéról és elindultam a szobába. –Hova mész?? –ugrott meg mikor már a lépcsőnél voltam.

-Szerintem este 11-kor aludni szokás menni. –szörnyű logikája van ennek a fiúnak. A legegyértelműbb dolgokat is el kell neki mondani.

-Jah, oké. –mondta és egy székkel (??) a kezében jött utánam. Mikor beértem a szobámba és akartam volna becsukni, bejött ő is a székkel együtt.

-Mit akarsz te itt?? –kérdeztem és néztem mit csinál. Szótlanul letette a szoba másik felébe, szembe az ággyal a széket és leült rá.

-Menj aludni. –intett kezével az ágy felé.

-És te itt akarsz üldögélni amíg el nem alszom, vagy mi??

-Egész éjjel itt fogok üldögélni. –vigyorgott rám. Egész éjjel nézni akar, amíg én alszom?? Ez beteg??

-Elfelejtheted, hogy egész éjjel engem fogsz bámulni. Meg amúgy is, el fogsz aludni. Szóval nem. Nem fogsz itt dekkolni.

-Hiába töröd magad, akkor is itt leszek akár tetszik, akár nem. Szóval menj aludni. –makacs, szemtelen, és még sorolhatnám a nem éppen dicsérő, rá illő jelzőket. Morcosan bevágódtam az ágyba, fejemre rántottam a paplant és próbáltam elaludni.

-Nem tudok úgy aludni, hogy ott ülsz és engem nézel. –ültem fel fél óra forgolódás után.

-Akkor vagy nem alszol, vagy pedig melléd fekszek. –ajánlotta fel a ”nagylelkűen”.

-Akkor nem alszok. –kulcsoltam össze mellkasom előtt a karjaimat morcosan.

-Kezdem elhinni, hogy tényleg testvérek vagytok. –nevette el magát. Azt azért meg kell hagyni, hogy aranyos nevetése van. Pár percig csak méregettem az ágyat és a fiút, majd döntésre jutottam. Az alvást választottam.

-A helyzet az, hogy aludni akarok, szóval idejöhetsz. Egy esetben. –emeltem fel a mutatóujjam. –Mivel elég nagy az ágy ezért megtartod az 1 méter távolságot. –több sem kellett neki. Egy szempillantás alatt már az ágyban feküdt.

-Most már aludj. Holnap reggel korán viszlek Louis-hoz. –mondta egy nagy sóhajjal. Elterültem és nemsokára el is aludtam.

 Csörömpölésre keltem fel. Kipillantottam az ablakon és még sötét volt, ebből arra tudtam következtetni, hogy még éjjel van. Felnéztem Harry-re aki az ágyon ült.

-Mi volt ez?? –kérdeztem tőle ijedt arccal.

-Mi?? –kérdezte. Ekkor megint hallani lehetett valami zajt a földszintről. –Már én is hallottam. –mondta és indult ki a szobából.

-Most hova mész?? –eléggé megijedtem és még itt is akar hagyni??

-Elintézem. Zárd be ezt az ajtót és, csak akkor nyisd ki, ha szólok.

~6. rész

Örülök, hogy tetszik nektek az amit írok!! Meghoztam a 6. részt is. :) Amint összejön a 3 komi megint hozom az új részt. Jó olvasást!! :)

Louis lassan megfordult velem a hátán. Már én akartam leszállni, de most ő nem engedett a földre. Erősen megfogta a combjaim, mintha féltene a göndörtől és úgy lépett hozzá közelebb. Louis arcvonásai komolyak lettek amit nem tudtam hova tenni. Mikor ott volt egymással szembe a két fiú én pedig Lou hátán egy kicsit kínosan éreztem magam és az arcom a vállába fúrtam, mintha ott sem volnék. Az jobb kezét levette a combomról és Harry vállára tette. A bal karjával még mindig engem fogott és úgy kezdte bevezetni Harry-t a szobába, hogy üljön le, majd beszélni kezdett.

-Most nagyon figyelj Hazz!! Lehet pár dolog meg fog változni. Először is, ma este nem mész bulizni, hanem haza kíséred ezt a lányt. –biccentett fejével felém. Leült a kanapéra engem pedig szorosan maga mögé ültetett. –Másodszor. Nem láthat meg senki vele. Harmadszor pedig. Az életed árán is meg fogod védeni. –hangja komoly volt és parancsoló. Mintha csak egy szegény kutyával és nem a barátjával beszélne.

-Akkor lenne két kérdésem. Ki a faszom ez?? És miért ilyen fontos neked?? –háborodott fel.

-Azért mert a húgom és tisztelni fogod őt!! –kiáltott rá erőteljesen. A göndör összehúzta magát és csak bólintott egyet. –És, ha hozzá mersz érni nem éled meg a holnapot. –mondta nem kiabálva de még is szigorúan. Szegény fiú megint csak bólintott. Én végig Lou háta mögött ültem felhúzott lábakkal és megszólalni se mertem. –Most menj ki. Nem sokára majd indultok. –intett az ajtó felé. Már valamivel kedvesebb hangnemmel beszélt hozzá. A fiú felállt és kiment a szobából. Lou felém fordult és mosolygott(?!?!?!).

-Miért beszéltél így szegénnyel?? –kértem őt számon viselkedése miatt.

-Lizbeth, már nem otthon vagy ahol minden tökéletes, hanem London cseppet sem barátságos utcáin. Csak próbállak megvédeni. –simított végig a karomon mosolyogva.

-Akkor mért nem te kísérsz haza?? –sóhajtott egyet majd belekezdett.

-Liz. Tudod mivel nem rég jöttem még csak ki, ezért nem szeretném, ha bizonyos emberek megtudják. Nem megyek sehova se a házból még pár hétig, de ígérem, hogy Harry vigyázni fog rád. –próbált nyugtatgatni, de nem nagyon jött össze. Kik azok a bizonyos emberek?? Nem akartam tovább kérdezősködni, úgyhogy csak bólintottam. Egy ideig még beszélgettünk. Megtudtam róla pár dolgot és, hogy sok mindenben hasonlítunk is. Hamar elment az idő és azon kaptam magam, hogy 7 óra és csörög a telefonom.

-Igen? –vettem fel a készüléket.

-Lizbeth kisasszony azt mondta felhív, ha nem talál haza, de nem hívott és aggódtam, hogy valami baja esik. –beszélt a telefonba Fred.

-Jajj. Bocsánat elfelejtettem szólni. –csaptam a homlokomra. –Nincs semmi bajom ne aggódjon. Viszont ide tudna jönni a... -néztem  Louis-ra aki azonnal lediktálta a ház címét én pedig visszamondtam Fred-nek.

-Fél óra múlva ott vagyok. –mondta és már le is tette a telefont.

-Louis én azt hiszem megyek haza. Nem sokára itt van a sofőröm.

-Rendben akkor szólok Harry-nek. –állt fel a kanapéról.

-Muszáj?? Nem feltétlenül kedvelem őt. –nyafogtam, hátha meggondolja magát.

~5. rész

Nem lett meg meg a 3 komi csak 2. :/ De azért hoztam az 5. részt. :) Elég rövidke rész lett, de nevezhetjük "büntinek" ;) A következő részt viszont tényleg már csak 3 komi után hozom. :)) Remélem mindenkinek tetszik és jó olvasást!! :))

-Alapvető dolgokat. Hány éves vagy?? Mit szeretsz csinálni?? Hasonló dolgok…

-Hát 21 éves vagyok. December 24.-én születtem. A harmadik nevem William. Legjobb és jelenleg egyetlen barátom Harry. Hobbim nincs nagyon, viszont szeretek énekelni. 14 évesen otthagytam apámat és a nevelőanyámat. Azóta nem is hallottam felőlük. Szeretek bulizni. Most más nem nagyon jut eszembe. Mesélj te.

-Hát… 16 éves vagyok. Elég nagy szájú, ezért nem volt soha sok barátom. Rokonokban szűkölködöm. Anyámnak azt mondtam, hogy csak a suli miatt jöttem ide. Persze el is hitte. –nevettem fel. –Hobbim beleszólni mások életébe. Szeretek nagyokat sétálni egyedül, vagy akár társaságban. –kuncogott, de nem tudtam min nevet. –Mi olyan vicces??

-A neved nem említetted. Lefogadom hogy van harmadik neved. –nevetett még mindig. Utálom azt a nevet és nem fogom neki elárulni sem.

-Van, de nem fogom elmondani. –makacskodtam.

-Akkor úgy kell kiderítenem.

-Ugyan honnan derítenéd ki a nevem?? –nevettem fel. Nem hiszem, hogy valahonnan is megtudná. Vagy igen?? Miközbe ezen gondolkodtam a pénztárcám vettem észre Louis kezébe. –Te szemét!! –ordítottam és a hátára ugortam mert közbe elfordult, hogy ne tudjam tőle visszavenni a tulajdonom. Egy ideig még kapálóztam a hátán a említett tárgy felé, de hamar meguntam és csak csimpaszkodtam izmos hátán. Karom a nyakán volt körbefonva a lábaim pedig hasa előtt kulcsoltam össze. Fejem a vállára hajtottam és úgy kezdtem a mondókámba. –Hogy sikerült elvenned a pénztárcám?? –dünnyögtem alig hallhatóan amíg ő a személyim kereste.

-Profi tolvaj vagyok. Nem kellene meglepődnöd sem. –mondta teljes nyugodtsággal és tovább kutakodott a jól elrejtett kis kártya után. Válla felett kukucskáltam és figyeltem arckifejezését, mikor megtalálta. Nézegette, de nem szólt semmit. –Szóval Valerie?? –világosodott meg. –Nem tudom mi bajod van vele. Szerintem szép név. –vonogatta vállát amitől majdnem leestem, de úgy tűnik ez volt a fő célja. –Nem akarsz leszállni a hátamról?? –kérdezgetett és még mindig a vállát rázta.

-De nem ám. –mondtam és még erősebben kapaszkodtam. Lassan már ugrálni kezdett, hogy pottyanjak le, de csak minél erősebben fogtam és hatalmasakat sikongattam mikor néha megcsúsztam.

-Azt hittem, hogy valami komolyat akarsz a csajtól és nem csak felszedni. –szólalt meg egy mély hang mögülünk.

~4. rész

Hoztam a 4. részt is. Várom a komikat és 1-2 feliratkozó is jó volna. Megint 3 komi után jön az új rész. Jó olvasást!! :)) 

-Oké. Fogd inkább be. Remélem idehoztad……. Akkor hozd be.

Harry jelent meg és maga után húzott. Időm sem volt tiltakozni már a szobába voltam ahol a másik fiú is. Istenem add, hogy ne ő legyen a testvérem.

-Gyere ide. –mutatott maga elé. Nem tehettem mást, odamentem. Arcomat kezdte vizsgálni nagy mosollyal a száján. –Szóval engem kerestél?? –kérdezte még mindig mosolyogva.

-Már meg ne sértődj, de remélem nem. –mondtam nem foglalkozva azzal, hogy mit fog csinálni velem, ha nem tetszik neki kijelentésem. Csak hülyén vigyorgott mondatomon.

-Mosolyogj rám. –kérte szép szemekkel.

-Bocs nem vagyok olyan kedvembe, hogy mosolyogni tudjak. Ezt először is annak tudhatom be, hogy akaratom ellenére vagyok itt. –bunkón morogtam magam elé. Ő nem volt annyira magas, de még így is fel kellett néznem, hogy lássam az arcát. 

-Oh. Hogy milyen udvariatlan vagyok. –csapott homlokára. –Megkínálhatlak valamivel?? Esetleg üdítőt??

-Kösz nem. -nem foglalkozva semmivel a meglátott kanapéra leültem. Előhalásztam a képet a zsebemből és a mellém leülő fiú kezébe nyomtam. –Kérlek mondd azt, hogy nem te vagy a képen.

-Hát pedig ezen én vagyok. –mosolyodott el. Tudta, hogy ki vagyok. A pillantása sokat mondó volt.

-Tudod ki vagyok. –nem kérdeztem tőle. Kijelentettem. Csak bólintott. –És eddig nem érdekeltelek?? –kérdeztem durcáskodva.

-Dehogynem. Csak mint gondolom tudod, én börtönbe voltam. Miattad kerültem be. –a mosolya levakarhatatlan volt.

-Miattam?? –nem értettem nagyon, hogy miért miattam?? –Azt hittem azért mert agyonvertél pár embert. –néztem rá értetlen tekintettel.

-Ahogy mondod. Csakhogy éppen New York-ban vertem agyon pár embert”. –idézett engem. –Anyám nem érdekelt, de te igen. Szerettelek volna megismerni. Csak hát jött pár régi ismerősöm akik nem éppen barátok voltak. Ott őket lerendeztem, de haza kellett jönnöm. Mikor hazaértem megint megleptek. Rögtön a repülőéren jöttek nekem. Ott meg hát sok ember van, én meg nem gondolkodtam. Elvittek a zsaruk és 5 évet adtak, de Hazz-nak köszönhetően 2 év után vagyis most, kiengedtek. –sóhajtozott és várta reakcióm. Meg emésztettem szavait, majd még mindig érzelemmentes arccal beszélni kezdtem.

-Félnem kéne tőled?? –vontam fel szemöldököm.

-Tőlem aztán nem. –nevetett fel.

-Pedig ugye tudod, hogy ha valaki rád néz, vagy a haverodra, akkor összecsinálja magát. –nevettem el én is magam és mutogattam összetetovált bőrére és kócos hajára. –Mesélsz magadról?? –halkultam el és néztem rá nagy szemekkel.

-Mondhatom én ezeknek a gyönyörű szemeknek, hogy nem?? –nevetett megint és összekócolta a hajam. Vetettem rá egy szúrós pillantást, vette a lapot majd beszélni kezdett. –Mit szeretnél tudni rólam??

-Alapvető dolgokat. Hány éves vagy?? Mit szeretsz csinálni?? Hasonló dolgok…

~3. rész

Mivel már 3. rész, ezért 3 komi után hozom a következőt. :)) Remélem tetszik mindenkinek. Iratkozzatok fel!! :) Jó olvasást!! :D 

-Nem ismered véletlenül ezt a srácot?? –szedtem elő a fényképet a zsebemből. Elvette a kezemből vizsgálni kezdte majd egy 1000 vattos vigyor terült el a képén.

-Hát véletlenül ismerem. Pont hozzá viszlek. –vigyorgott még mindig és vissza adta nekem a képet.

-Mi ?? –hangom sokkal vékonyabb lett az átlagnál. –Ki ő?? Hogy hívják??

-A neve Louis Tomlinson. De honnan ismered?? –kérdése meglepett. Nem tudtam rá válaszolni.

-Az most mindegy. Mesélj róla. –kértem őt és felnéztem magas alakjára.

-2 hete szabadult. Ő a legjobb barátom. Kell még mondanom valamit, vagy beéred ezzel??

-Mi az, hogy 2 hete szabadult?? Honnan?? –kérdeztem és csak reménykedtem, hogy nem börtönbe volt.

-A börtönből. Azt hittem elég nyilvánvaló. De miért érdekel annyira?? És honnan van róla legalább 6 éves képed?? –nézett le rám felvont szemöldökkel.

-Az most ne érdekeljen. Inkább azt mondd meg, hogy miért volt bent és mennyi időre. –kíváncsiskodtam.

-2 évre volt bent. Pedig csak 3 embert vert félholtra. Nem tudom mit szívóznak a hülye zsaruk. Még szerencse, hogy nem tudták meg, hogy a bárban ki indított tömegverekedést. –mondta teljes nyugodtsággal a hangjában. A végén pedig elnevette magát. –De miért mondom el ezt én neked?? Mindig elpofázom azokat a dolgokat is amiket nem kellene. –rázta meg a fejét ezzel összekócolva haját. Még feszültebb lettem. Kezdtem tényleg félni a mellettem sétáló magas fiútól. És csak reménykedtem, hogy összetéveszti valakivel a képen lévő fiút. Az én testvérem nem lehet egy pszichopata. Rémült arccal sétáltam tovább előre. –Ne vágj már olyan képet. Ő még nem ölt embert. –emelte ki az „Ő” és a „még” szócskát.

-Ezt úgy mondtad, mintha te már igen. –suttogtam és féltem a választól. Nem mondott semmit. –T-te öltél már embert?? –kérdeztem még halkabban. Komoly arccal nézett maga elé és egy idő után megrázta a fejét.

-Csak majdnem. -remegtem a félelemtől. Hogy érti azt, hogy majdnem?? Megálltam és próbáltam kihúzni kezem az övéből, de nem engedte. Mosolyogva pillantott rám.

-Nem kell félned. Nőket soha nem bántok. –ettől egy nagyon kicsit megnyugodtam, de megrémiszt a gondolat is, hogy akárkit is komolyabban bántott már. Lassan megálltunk egy nagy ház előtt. Gondolom megérkeztünk. Harry bevezetett a házba és rám parancsolt az előszobába, hogy maradjak ott. Biztonság kedvéért, hogy meg ne szökjek bezárta az ajtót és kivette a kulcsot is belőle. Ő tovább ment és halk beszélgetést hallottam nem messze tőlem.

-Mi járatban itthon ilyen korán?? Mi történt ma odakinn?? –kérdezte egy ismeretlen férfi hang.

-Hát említetted, hogyha látok 16 év körüli zöld szemű, barna lányt, szép, ismerős mosollyal akkor hozzam ide…

-És??

-És találtam egyet aki pont téged keresett. Egy minimum 6 éves képpel rólad járkált, de fogalma sincs róla, hogy ki vagy.

-Mi?? Ezt nem értem. Nem tudja, hogy ki vagyok, de engem keresett??

-Jah. A csaj eszeveszettül dögös. És szörnyen alacsony.

-Oké. Inkább fogd be. Remélem idehoztad… Akkor hozd be.

~2. rész

Örülök, hogy van aki olvassa a blogot :D Várom a komikat és a feliratkozókat!! Megint 2 komi után van új rész. Jó olvasást!! :)))

-Én?? –értetlenkedtem.

-Látsz itt valahol mást?? Csinálj úgy, mintha a csajom lennél. –fogta meg a kezem. Ekkor vettem észre egy alakot előttünk.  –Csak meg ne szólalj. Komolyan beszélek!! –kijelentése szigorú volt. Haját eltűrte a homlokáról és úgy várta a közeledő embert.

-Mi van Hazz?? Na hol a híres barátnőd?? Vagy talán csak kitaláltad?? –kérdezte pökhendin egy fekete felzselézett hajú fiú. Látszott, hogy nem a legjobb barátok.

-Ne basztass!! Itt van a barátnőm. –húzott ki a háta mögül és fogta a kezem.

-Jah persze. –nevetett fel gúnyosan. -2 opció van. Ő vagy a húgod. Vagy pedig tegnap este megvolt és azóta van egy ribancod. De barátnőd… Ne nevettess. Mind ketten tudjuk, hogy egy csaj sem bírná ki melletted 2 napig sem. –vigyorgott a magas srácra mellettem diadalittasan. A mellettem lévő a fiú hirtelen megcsókolt bizonygatva, hogy a barátnője vagyok. Betelt a pohár. Hatalmas pofont kapott. A fekete hajú hangos nevetésbe tört ki. –Ember te nagyon szánalmas vagy. A 3. opció eszembe sem jutott. Megláttál 2 perce egy csajt az utcán és megfélemlítetted őt, hogy azt csinálja amit mondasz neki. Hát én csak nevetni tudok rajtad. –miközben ezeket mondta én próbáltam megszabadulni a magas fiútól, hogy elindulhassak végre haza. Sikertelenül. Felhúzta magát azon, hogy kinevették és azon is, hogy megütöttem. Végig sem hallgatva a másik fiú beszédét átdobta a testem a vállán és a combjaimat tartotta, hogy ne essek le. Hátán lógtam le és azt csapkodtam és kiabáltam, hogy tegyen le. Nem tett le csak elsétált velem egy ismeretlen környékre. Olyan helyen kötöttünk ki, ahol alig voltak emberek. Talán most bántani akar?? Letett én pedig megszólalni sem tudtam. Zöld szemei szikrákat szórtak.

-Hogy a fenébe mertél megütni engem?? –kérdezte és kiemelte az „engem” szócskát.

-Miért ki vagy te itt?? –kérdeztem flegmán.

-Nem üthet meg és nem kiabálhat velem senki szépségem !! –simította meg az arcom.

-Jah persze. –flegmáztam. –Akkor hazamehetek végre??

-Felejtsd el. Velem jössz. –fogta meg kezem és maga után húzott akaratom ellenére is. –Egyébként tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?? –nézett rám 20 perc néma séta után.

-Kellene?? Csak azt vettem észre, hogy akikkel eddig szembe mentünk nem nagyon szimpatizálnak veled és inkább az út másik felét válasszák, minthogy melletted sétáljanak el. –halkan felnevetett, de nem szólt. –Ha már így felhoztad, elárulnád legalább a nevedet??

-Harry Styles. És a tiéd szépség?? –kérdezte egy féloldalas mosollyal.

-Lizbeth. –vágtam oda. Még mindig nem rajongtam az ötletér, hogy magával visz kitudja hova. –Egyébként kérdezhetek valamit??

-Hallgatlak. –sóhajtott nagyot és rám szegezte figyelmét.

-Nem ismered véletlenül ezt a srácot?? –szedtem elő a fényképet a zsebemből. Elvette a kezemből vizsgálni kezdte majd egy 1000 vattos vigyor terült el a képén. 

~1. rész

Meglett 2 komi a prológusra aminek nagyon örülök!!! :) Hoztam is az 1. részt remélem tetszik mindenkinek. Ha erre is lesz 2 komi hozom a 2. részt is. Iratkozzatok fel!!! Jó olvasást!! :))

Másnap reggel apa keltett. Gyorsan elkészültem felöltöztem, megcsináltam a hajam és reggeliztem. 7 óra volt. Elbúcsúztam a családomtól. Tény, hogy hiányozni fognak, de ezt kíváncsiságom felülmúlja ezt az érzést. Apával bepakoltunk a kocsiba és a reptér felé vettük az irányt. Elbúcsúztam tőle is és az idő csak úgy repült. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy a repülőn ülök magam mögött hagyva eddigi tökéletes kis életemet. Mert tökéletes volt. Leszállva a repülőről rögtön találkoztam a sofőrömmel akit anyu fizet, hogy mindenbe segítségemre legyen. Egy 50-60 év közötti kedves ábrázatú bácsi volt. Rögtön segített a csomagjaimmal és be is mutatkozott. A neve Fred. Szerintem elég jól ki fogok jönni vele mert kedves természete a nagypapámra emlékeztet. Mosolyogva mentünk ki egy hatalmas fekete autóhoz. Fred elmesélése szerint ez az én autóm, de mivel nincs jogosítványom ezért ő fog mindenhova vinni ahova csak szeretnék menni. A csodálatos fekete autóval hamar elrepített az új lakásomig. Hát persze, hogy a gazdag negyedbe vásárolt anya házat. Ez is rá vall, pedig elég lett volna egy egyszerű kis lakás is, de ő láthatóan még egy kis házzal sem érte be. Hatalmas emeletes ház előtt álltunk meg. Anya... mit fogok én egyedül csinálni egy ekkor már palotának nevezhető házban ?? Keringtek bennem a kérdések. A ház bámulását az ablakon keresztül az szakította meg, hogy kinyitódott a mellettem lévő ajtó amit Fred intézett, hogy száljak ki. Nem voltam ennyire hozzászokva, hogy ajtókat nyitogassanak nekem azért egy halvány mosoly mellett szégyenlősen köszöntem meg, majd bementünk a házba. A ház gyönyörű volt belülről is. Főként barna és fehér színűek voltak mindenhol a bútorok, falak, csempék, padlók... Egyszerű volt, de még is látványos és gyönyörű.

Pár napja már itt vagyok, de még nem csináltam semmit, csak felfedeztem a ház minden kis részletét. Mivel csak 2 hét múlva kezdődik a suli, találnom kell magamnak valami elfoglaltságot. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és megkérdek pár embert, hogy nem-e ismeri a fiút aki a képen van. Így is tettem. 1 óra alatt kb 20 embert állítottam meg. A legtöbben nem tudták, hogy ki az és tovább sétáltak, de voltak páran akik ijedt arccal és kikerekedett szemekkel bámultak rám és elsiettek. Senkitől nem kaptam kielégítő választ. Hazafelé tartottam, mikor nagy háztömbök és kiugró kis utcák sokasága mellett haladtam el. Az egyik ház mögül kiugrott egy magas srác és pár métert magával rántott.

-Csináld azt amit mondok!! Remélem világos. –nézett rám szigorúan. Bevallom kicsit becsináltam tőle. Nagyon magas volt. Fekete csőgatya és egy lenge ing volt rajta volt rajta. Testét pár helyen tetkók díszítették.

-Én?? –értetlenkedtem.

~Prológus~

A család ajándék. De tudni, olyan dolgokat a családról amiket nem kéne, már nem az. Tudatában lenni annak, hogy valahol a világ másik felén egy fiú rossz nőnek mondja a szót, hogy: Anya. Szörnyű érzés !! Tudni, hogy valahol van egy bátyád, de neki fogalma sincs semmiről. Felfoghatatlan. 2 éve ezzel a tudattal alszom el minden egyes éjjelen. Túlzott kíváncsiságom miatt egy félresikerült mondat most nem hozott jó dolgokat. Anyámnak volt egy gyereke még előttem. Egy másik férfitől. 2 éve kutatok titokban, nehogy anyám rajtakapjon, hogy bármit is tudok. Megállítana. De túlságosan is mélyre mentem a kutakodásban. 1 hónapja megtaláltam találtam róla egy pár éves képet. De a nevét még nem tudom. Csak, hogy Londonban él…

Rólam mindössze annyit kell tudni, hogy New York-ban élek. Lizbeth Walerie Gray a nevem (a legtöbb barátomnak csak Liz). Hosszú világosbarna hajam van és fűzöld szemeim. Nem vagyok valami magas lány, inkább az átlaghoz képest nagyon alacsony. Elég gyakran meg is kapom a törpe jelzők sokaságát. 16 éves vagyok és most fejeztem be az alapiskolát. Anglia fővárosában fogom folytatni tanulmányaim, London-ban. A szüleim nem szerettek volna először elengedni, mivel távol van, még fiatal vagyok... és még sok hasonló kifogás, de szerintem anyám nem a távolságtól féltett, hanem az igazságtól. Az igazságtól amit annyi hosszú éven át sikerült titokban tartania. Talán még apám sem tudja, de ebben nem lehetek biztos. Holnap indulok a reggel 8 órai járattal London-ba. Igazából az iskola csak egy jó alibi volt, hogy eljussak London-ig. Eléggé meggyőző ok, hogy kijussak Angliába. Nem tudok tovább hazugságban élni, ki kell derítenem mi történt sok évvel ezelőtt, és , hogy mi történik most. Meg kell keresnem a fiút.